"Szerintem ne így fogd a pórázt! Jajj, hát engedd csak oda nyugodtan, hadd szaglásszon! Az enyém is mindenhez odamegy!" - osztott ki egy távolabbi szomszédasszony nemrégiben, akivel sikerült éppen akkor összefutnunk, amikor legeslegelőször vittem ki az utcára az épp csak 4 hónapos kölyökkutyánkat. Ismétlem, életében először, a földből alig kilátszó négylábút. Később aztán eltöprengtem, vajon miért van ez az ellenállhatatlan késztetés sokakban, hogy jóformán ismeretlenül meg akarják mondani a frankót? Pontosan úgy, ahogy egyes anyukák űzik ezt professzionálisan, csak éppen a játszótéren.

Ahogyan ott is mindig van, volt és lesz olyan, aki jobban tudja, jobban csinálja és ezt feltétlenül meg akarja mutatni, el akarja mesélni, a kutyás "mamik" sem fognak kímélni és bizony bevisznek egy övön alulit a négylábúak nevelésével összefüggésben. Számomra olyan erős az áthallás, hogy én már a kutyás közegben is ugyanúgy felfedezni vélek bizonyos anya/gazdi típusokat. Persze tudom, én is ott vagyok valamelyik "bugyorban". Egyelőre viszont az én, teljes mértékben szubjektív megfigyeléseimet szeretném veletek megosztani a galériánkban.

4 gazditípus, akivel kutyasétáltatás közben találkoztam