„Egy nyáron úgy döntöttem, nem utálom tovább a testemet"– ez a címe magyar fordításban annak az angol nyelvű posztnak, amelyre aJuci világa blogon keresztül bukkantunk rá a refinery29.com nevű New York-i székhelyű divatportálon. Idézünk a cikkből, mert szerintünk tanulságos:

„Egy nyári napon 40 percen át nem tudtam eldönteni, mit vegyek fel˙

forrás

A metrón ülve megláttam magam visszatükröződni az ablakban. Körülöttem mindenki rövidnadrágban, ujjatlanban, nyári ruhában volt, csak én néztem ki úgy, mint aki arra vár, hogy leessen a hó... Amikor megmozdultam, észrevettem, hogy a 'denevérszárnyaim' röcögnek a szövet alatt...

Rájöttem, hogy akármilyen lebernyeget tekerek magamra, nem tudom eltakarni a hájat a karomon. Amikor megmozdulok, a karom akkor is integet, amikor nem ez a szándékom. Ezt lehetetlen elrejteni. Nem csak melegem volt, de idiótának is éreztem magam.

fotó: Pinterest

Szeretném azzal folytatni, hogy abban a pillanatban letéptem magamról a kardigánt..., de azért ez nem volt ilyen egyszerű. Nem csak a szélben lobogó hájlebernyeget szégyelltem ugyanis megmutatni, hanem a bőrhibáimat is, amelyeket hetedikes korom óta takargattam! Nem volt hát könnyű kigabalyodnom a testképproblémáim hálójából. Készen áll a világ a zsírpárnáimra? Felkészültem arra, hogy feltárjam a bőrhibákat a maguk csíkos valójában?

Idővel felismertem, hogy... ez az igazság: a hájat nem lehet elrejteni... Eltölthetek minden nap 39 percet azzal, hogy megpróbáljam leplezni a karomat a világ elől vagy felvehetek egy cuki nyári ruhát ésazt a 39 percet valami hasznosabb dologra is fordíthatom.

Kábé egy évig tartott, amíg megbékéltem az ujjatlan ruhákkal, de azóta egészen felszabadultnak érzem magam. Ma már nem rondítom el a gyönyörű estélyi ruháimat vállkendőkkel... Ujjatlan topban járok az edzőterembe. Egyszer még egy első randin is ujjatlanban jelentem meg, ami óriási eredmény!

Persze továbbra is végzek karerősítő edzést. De még ha soha nem lesz is olyan bicepszem, mint Michelle Obamának, most már nem vagyok hajlandó takargatni a testem."

Eredeti szöveg: Cece Olisa. Megjelent arefinery29.com blogon