Kormos István verses meséjében még Vackort, a piszén pisze kölyökmackót is eléri a végzet: szülei óvodába íratják. A medvekölyök nagy várakozással lépi át a küszöböt. A költőben és olvasójában nem merült fel a kérdés, hogy a Mackor házaspár vajon jól választott-e óvodát. Napjainkban azonban olyan színes a kínálat, hogy döntés előtt tanácsos több szempontot is figyelembe venni. Rojkó Annamária írása

Első információs forrásnak válaszd a közeli játszóteret, mert a környékbeli anyukák tisztában vannak a tényleges helyzettel. Látásból biztosan ismeritek egymást, de most eljött az ideje a tájékozódó beszélgetéseknek. Néhány délután alatt feltérképezheted, hogy mit nyújtanak a kerületi önkormányzat óvodái, melyikben ki a legkedvesebb óvó néni, hol milyen az étkeztetés. Biztos találkozol olyan anyával is, aki legalább öt érvet sorol fel amellett, hogy miért jobb távolabbi intézménybe hordani a gyereket. Kicsit továbblépve érdeklődhetsz a védőnőtől, a gyerekorvostól. Vagy kattints rá az ovoda.lap.hu-ra, amely kerületenként csoportosítja a különböző típusú óvodák linkjeit.

Fapadostól az extráig
Alapvetően három fajtából válogathatsz. Létezik önkormányzati, alapítványi és magánóvoda. (Korábban vállalati óvodák is működtek, de ezek többsége megszűnt, illetve alapítványivá alakult.) Nagy tévedés, hogy az önkormányzati volna a fapados kategória. E típusnak kétségtelen előnye, hogy csak az étkezésért és a fakultatív foglalkozásokért kell fizetni, régi tapasztalat azonban, hogy a komfort és a szerető gondoskodás nem a fenntartón, hanem a működési feltételeken és az óvónőkön múlik.
Az önkormányzatok igyekeznek az óvoda körzetében lakó, kerületi gyerekekkel feltölteni a létszámot. Ezért előfordulhat, hogy egy ismerős anyuka szívből ajánlja a néhány villamosmegállónyira lévő gyerekbarát intézményt, oda azonban nem lehet bejutni, mert a szomszéd kerülethez tartozik, és nagy a túljelentkezés. A legtöbb helyen – éppen a külsősök miatt – bevezették a várólistát. Szerencsére felvételiről nincs szó (még jó!), de az üresen maradt helyekre csak azok a kerületen kívüliek juthatnak be nagy eséllyel, akik a legkorábban jelentkeznek.
Az alapítványi és magánóvodákban támogatási, illetve térítési díjat kérnek, ennek összege havonta tizenötezertől kilencvenezer forintig terjed. A napirendbe azonban olyan programsorokat (például rendszeres úszás, korcsolyázás, nyelv satöbbi) is beépítenek, amelyek az önkormányzati ovikban fakultatív szabadidős tevékenységnek számítanak. A legtöbb magánoviban még e fölött is léteznek extra – külön fizetendő – foglalkozások (például tenisz, zongora). A térítési díj általában nem tartalmazza az étkezési költséget. A fizetős óvodák figyelemre méltó különlegessége, hogy 15 fő körül maximálják egy-egy csoport létszámát.

Álomóvoda
Takáts Klára gyermekpszichológus szerint aki ideális óvodát keres a gyermekének, az a gombhoz keresi a kabátot. Nincs két egyforma hároméves kisgyerek, az egyik érett, a másik anyás, van, akinek óriási a mozgásigénye, és akad, akit már kicsi korában is inkább a szellemi foglalkozások kötnek le. Mindenkinek másra van szüksége, és természetesen az sem mellékes szempont, hogy a gólya annak idején milyen körülmények közé pottyantotta. A szakember úgy véli: mielőtt óvodakeresőbe indulnál, jegyezd fel alapvető igényeidet. Állíts össze egy komplett kérdéssort, és ebből kiindulva feltérképezheted a kínálatot. Érdemes kettéválasztanod az általános és a speciális elvárásaidat. A gyermekpszichológus azokat a témaköröket nevezi általános igénynek, amelyek szinte minden gyerekre érvényesek. Ilyen az egészséges életmód, a biztonság vagy a higiénia.
Takáts Klára szerint az ideális óvoda nincs túl messze és könnyen megközelíthető a család otthonától vagy a szülők munkahelyétől. Viszonylag forgalommentes utcában fekszik, és saját játszóudvara van. A biztonságos kerthasználat is fontos szempont, ezért a mozgástérben nincs túl sok betonlépcső, és a mászókák, valamint a kinti játékok természetesen megfelelnek az európai uniós szabványoknak. (Egy ilyen helyen Vackor sem kiabálta volna időről időre, hogy „Brumma, brumma, hóha, hó! Fára mászni vóna jó!”) A csoportszobákhoz saját öltözők és tisztasági helyiségek tartoznak. A fürdőszobában elegendő számú, korszerű gyerekvécét, illetve -mosdót használhatnak a kicsik. Az „álomóvoda” jól felszerelt tornatermében egy héten legalább háromszor (de az sem baj, ha minden reggel) megmozgatják az óvodásokat, és mindennap kiviszik őket a levegőre (még olyan időben is, amikor egy kényelmesebb anyuka inkább ki sem mozdul otthonról). A nevelési programban szerepelnek irodalmi, ábrázolási és zenei foglalkozások. Az ideális óvodának saját konyhája is van, és a napi négyszeri táplálék helyben készül. A csoportokkal – amelyeknek létszáma nem haladja meg a 20–22 főt – két kreatív óvónő és egy gondoskodó dadus foglalkozik. Az óvodavezetés partnerkapcsolatot épít a szülőkkel, és döntés előtt betekintést enged nekik az ovi életébe.

Virágozzék ezer virág!
A gyermekpszichológus szerint az óvodák egyre gyakrabban találkoznak speciális szülői igényekkel. Ezek adódhatnak a gyerek egészségi állapotából vagy a család átlagnál jobb anyagi helyzetéből (illetve ilyen-olyan divathullámokból). Különleges problémát vet fel az olyan fogyatékkal élő gyerek, aki alkalmas az integrált nevelésre. Ma már számos óvoda fogad speciális nevelési igényű kicsiket, és a főváros több pontján találhatók akadálymentesített óvodák. Nem könnyű az ételallergiás, cukorbeteg vagy lisztérzékeny apróságok ellátása sem, de a kínálatban találhatók ilyen intézmények. Bár virulnak a különböző nevelési elveket követő (Waldorf, Rogers, Montessori és más) óvodák, a szakember úgy véli, hogy a speciális jellegű foglalkoztatás csak bizonyos gyerekek számára ideális, nem mindenkinek előnyös. A szülők egy része már a 3–5 éves gyermekét is orientálja, és kívánalmait megfogalmazza az óvodának. Ha valaki úgy dönt, hogy minél előbb megismerteti kisfiát vagy kislányát az idegen nyelvekkel, akkor válogathat a játékosan nyelvet tanító, a kétnyelvű, illetve a kizárólag idegen nyelven kommunikáló intézmények között. Életkorban előbbre került az élsport és a zeneoktatás is. A gyakorlat azt mutatja, hogy megfelelő anyagi háttérrel szinte minden igény kielégíthető. A magán- és alapítványi óvodák megpróbálják előre kitalálni a szülői óhajokat: van, amelyik például saját buszt tart, nyaranként táborokat szervez, állatkertbe vagy színházba viszi a gyerekeket, külföldi anyanyelvű pedagógust, illetve mesteredzőt alkalmaz. A legtöbb óvodás önkormányzati oviba jár, s mint már említettük, nem a fenntartón dől el feltétlenül, melyik intézmény jó az én gyerekemnek. Érdemes alaposan körülnézni a lehetőségek között, hogy a neki valót válasszuk, mert az a legfontosabb, hogy örömmel menjen nap mint nap óvodába a gyerek.

13+1 kérdés, amelyekre feltétlenül választ kell keresned, mielőtt eldöntenéd, hogy melyik óvodát választod

1. Hol van az óvoda?
(Forgalmas úton; csöndes utcában; egy belvárosi társasházban)
2. Milyen messze van az otthonotoktól? (Gyalogosan is megközelíthető; busszal vagy villamossal lehet-e odajutni; csak autóval érhető el)
3. Van-e kertje, játszóudvara?
(Az óvoda saját udvarán, kertjében játszanak a gyerekek; aközeli játszótéren; egy távolabbin, amelyhez közlekedni kell; nem túl biztonságos; esetleg szennyezett)
4. Vegyes életkorú csoportok működnek, vagy hagyományos
a beosztás? (kis-, középső
és nagycsoport)
5. Mekkora a csoportok létszáma?
6. Milyen a csoportszobák és
a mellékhelyiségek felszereltsége?
7. Van-e az óvodában tornaterem?
8. Előírás-e a szobatisztaság?
9. Milyenek az óvónők, van-e dadus?
10. Ad-e az óvoda a gyerekekről rendszeres időközönként írásos visszajelzést?
11. Hányszor és milyen kosztot adnak? (Helyben főznek; hozatják az ételt)
12. Milyen foglalkozásokat tartanak, és melyek a fizetős extrák? (Idegen nyelvek; sport; hangszeres zene satöbbi)
13. Szerveznek-e „óvodakóstolgatást”
az érdeklődőknek?

+1. Mekkora a térítési
és az étkezési díj összege?

A cikk az Éva 2009. márciusi számában jelent meg. Minden jogfenntartva.