„A gyerek utáni vágy mindennél erősebbnek bizonyult” – Beszélgetés egy donorpetesejtes édesanyával

Borítókép: „A gyerek utáni vágy mindennél erősebbnek bizonyult” – Beszélgetés egy donorpetesejtes édesanyával Forrás: pexels/Lisa Fotios
Ha elmúltál negyven, és úgy érzed, kezdesz kifutni az időből, külföldre még mindig mehetsz. Bizonyos klinikák nemcsak saját-, hanem donor petesejtes vagy donorembriós szolgáltatásokat is kínálnak, így nyújtva esélyt azoknak a gyermektelen nőknek, akiknek saját petesejttel már reménytelenné vált a teherbe esés.

Ez a módszer Magyarországon egyelőre illegális – bár van szó arról, hogy ismét lehetségessé válik, igaz, csak 45 éves kor alatt –, így mindenképp külföldre kell menni, ha úgy döntünk, hogy belevágunk a kalandba.

A 46 éves Kata például régóta vágyott gyerekre, és most egy néhány hónapos kisfiú, Ádám boldog édesanyja. Kata vállalta, hogy – teljes név és fotó nélkül – elmeséli nekünk a tapasztalatait.

– Milyen előzményei voltak annak, hogy végül eljutottál a donorpetesejttel való próbálkozásig?

– Elég sűrű. A baba természetes úton nem akart összejönni, és valójában én már elmúltam 40 éves, amikor elkezdtük a kivizsgálásokat. Addig valahogy olyan gyorsan eltelt az idő… Az orvosok nálam és a páromnál is találtak különböző problémákat, ezeknek a kezelése pedig elég sok időbe telt. Mi eleve a magánszektort választottuk, mert abban bíztunk, hogy ott gyorsabb lesz a folyamat, mint ha államiba megyünk, a biológiai óra ugyanis már nagyon hangosan ketyegett, főleg nálam. Magyarországon végül három sikertelen lombikbeültetésünk volt 4 év alatt, amit két különböző intézetben végeztettünk el. Aztán, mint ismeretes, a magánklinikákat államosították, és ekkor úgy gondoltuk, a korom miatt talán esélyesebbek lennénk donor petesejttel. Ezért néztünk szét külföldön, és ezért választottunk végül egy szlovákiai klinikát.

– Milyen stációkon mentetek keresztül? Azért nem lehetett túl egyszerű nektek...

– Nem, cseppet sem volt egyszerű döntés. Kellett hozzá jó pár év és néhány kemény mondat bizonyos szakemberektől, akik tulajdonképpen csupa jó szándékból terelgettek erre az útra.

Forrás: pexels/Alicia
Tudomásul kellett vennem, hogy 40 fölött már egyre kevesebb esély van saját petesejttel teherbe esni, sokáig mégis az volt a sorrend a fejünkben, hogy először megpróbáljuk saját sejtekkel, és ha az nem sikerül, akkor lépünk tovább a következő stációra, ami a donorpetesejtes lombik lehet.

– Nehéz volt ezt a döntést meghozni? Mármint hogy nem saját petesejtes a dolog…

– Lelki értelemben ez számomra nagyon nagy munka volt. Sok idő kellett ahhoz, hogy elengedjem azt a vágyat, hogy a saját sejtjeimből legyen kisbabám. De a gyerek utáni vágy végül mindennél erősebbnek bizonyult.

– Egyébként el tudtad volna képzelni az életedet gyerek nélkül? Mit teszel, ha nem sikerül?

– Sokat gondolkoztam ezen. Vajon milyen lehet az ember élete gyermek nélkül? De egyszerűen nem tudtam elképzelni, pedig biztos úgy is lehet hasznos életet élni. Én viszont ragaszkodtam ahhoz a képhez, hogy muszáj, hogy gyermekem legyen, mert anélkül az egésznek nincs sok értelme.

– És ha nem sikerült volna a donorpetesejtes próbálkozás, továbbmész a donorembrió-megoldásra?

– Valószínűleg igen, mint ahogy az örökbefogadást sem zártam ki, ha minden teherbeesési kísérlet kudarcba fullad. De szerencsére nem így történt.

– Hogyan zajlott a klinikára való jelentkezés? Kikkel tartottad a kapcsolatot, egyáltalán: miként kell elképzelni ezt a folyamatot az első jelentkezéstől a beültetésig?

– A klinikára való jelentkezés ott kezdődött, hogy a neten kitöltöttem egy kapcsolatfelvételi űrlapot, amelyre viszonylag gyorsan válaszoltak is. Ezt követően sor került egy online konzultációra, amihez kaptunk magyar nyelvű tolmácsot, ő lett később a koordinátorunk, ő közvetített a klinika és miköztünk.

Forrás: pexels/Rene Asmussen

Segítőkész és kedves volt végig, az emailjeimre és telefonjaimra gyorsan reagált, szóval csak a legjobbakat mondhatom. Orvossal tulajdonképpen alig beszéltünk, szinte mindent a koordinátor intézett. A kivizsgálásokat nagyrészt itthon végeztettük el, csak a legszükségesebb esetekben kellett mennünk: ilyen volt például a férfi mintaadás, az ultrahangos vizsgálatok, a méhkarcolás vagy a szükséges injekciók.

– Fájdalmas maga a beültetés?

– Egyáltalán nem, ráadásul a kezelés során is jóval kisebb terhelést kellett kiállnia a testemnek, mint saját sejtes lombik esetében. És oké, nem olcsó mulatság, de azt hiszem, nem is tartozik a megfizethetetlen kategóriába.

– Akkor tehát elégedett voltál az orvosokkal, személyzettel?

– Igen, maximálisan elégedett voltam. Tudom, hogy ezzel nincs mindenki így, vannak internetes csoportok, ahol sok rossz tapasztalat, panaszkodás olvasható, de nekünk hála istennek szerencsénk volt.

– A párod hogy viselte a folyamatot?

– Nem volt könnyű egyikünknek sem. De nagyon bizakodóak voltunk, és itt végre úgy éreztük, nekünk is valódi esélyt nyitnak arra, hogy kisbabánk legyen.

– Milyen volt a szülés itthon?

– Viszonylag későn jelentkeztem be a kórházba, de minden rendben ment. Nekem nem voltak kellemetlen tapasztalataim, senki nem vágott pofákat vagy szólt rosszat azért, mert külföldön estem teherbe.

– Természetes úton szültél vagy császárral?

– A császárt választottam. Úgy éreztem, az én koromban biztonságosabb, és a korábbi nőgyógyászati műtétek miatt (például mióma) az orvosok is ezt javasolták.

– Mesélj róla, hogyan éltek most!

– Köszönöm, jól vagyunk! Ádám teljesen egészséges kisbaba, aranyos és szépen fejlődik. Én persze nagyon fáradt vagyok, a párom pedig sokat dolgozik, de eszemben sincs panaszkodni: hiszen én akartam, hogy így legyen, nem igaz? (nevet)

Forrás: pexels/Kristina Paukshtite

Mi a különbség a donorpetesejt és a donorembrió között?

Donorpetesejt: egy donor "idegen" petesejtjét termékenyítik meg a partner spermájával, és azt ültetik be.

Donorembrió: egy másik pár ivarsejtjeiből “készült” embriót ültetnek be.

És mit jelent, ha terhességgel vagy kisbabával álmodsz? Galériánkból megtudhatod!