Ez a cikk az Éva magazin egyik korábbi lapszámában jelent meg először.

Ezt azzal szokta magyarázni, hogy ő szerelmes típus, azaz nem csak az aktuális szerelméért rajong, hanem magáért az érzésért: Judit imád szerelmesnek lenni. Huszonegy éves, egy vidéki egyetem másodéves hallgatója, s mondom, első ránézésre nincsen rajta semmi különös, de második ránézésre már igen: feltéve, ha az első és a második találkozás között eltelt úgy hét-nyolc hónap és egy-két pasi. Judit ugyanis mindig úgy néz ki, ahogyan az aktuális pasija. Nem tudom, hogy van-e ennek a tünetnek patologikus leírása, de ha van, akkor Judit esetében a diagnózis egyszerű: ha a pasi kövér, akkor Judit meghízik, ha a pasi sovány, akkor Judit lefogy, ám ezt a változást csak egyvalaki nem szokta észrevenni: ő maga.

Duci

Két évvel ezelőtt egy évig járt egy Lacika nevű fiúval, aki finoman szólva duci volt, őszintén szólva azonban egy hájas kis gömböc. Nem tehetett róla, az anyukája is kis gömböc volt, az apukája meg nagy gömböc. Judit beleszerelmesedett Lacikába, azt mondta, az eszéért szereti.S miközben az eszéért szerette, lassan hozzáhízott. Első hónapban fölment rá két kiló, a másodikban négy, a harmadikban öt. Fél év alatt hízott húsz kilót. Viszont a hízás tényét nem volt hajlandó tudomásul venni. Ha a barátnői óvatosan rákérdeztek a dologra, Judit értetlenül hümmögött:

– Én? Hogy híztam volna? Az kizárt. Én mindig ilyen voltam.
Nem lehetett lebeszélni róla, hogy ő nem volt mindig ilyen duci. Egy vasárnap a nagyszülőkhöz volt hivatalos ebédre, és amikor a nagymama meglátta, kiszaladt a száján:
– Úristen, de meghíztál.
Judit azonnal sarkon fordult, s feldúltan elrohant. A békülést sürgető nagymamai telefonokra aznap este sírva válaszolta, hogy ő egy dekát sem hízott, ő ilyen alkat, mindig is ilyen volt. S küldött a nagymamának e-mailen egy képet, amely tizenhét éves korában ábrázolta, karcsún, vékonyan, csinosan.
– Látod, nagyi, itt is milyen duci vagyok – írta a kép alá Judit, és a nagymama hüledezett, amikor elolvasta:
– Bolond ez a lány.

Sportos

Nagy volt a család öröme, amikor Judit szerelmes lett Robiba, és Lacikát úgymond dobta. Robi úszó volt, a hátúszás volt az erőssége, a gyengéje pedig a duci lányok. Emiatt jött össze Judittal, pár hónappal később jól össze is vesztek, amikor a nő fülébe súgta:
– Imádom a duci csajokat.
Judit kikérte magának, hogy ő duci volna, addigra ugyanis Robi mellett öntudatlan fogyókúrába kezdett. Fél év alatt eltűnt a derekáról az a csinos kis úszógumi, és a melléről az
a finom, tömör hús, amibe a hátúszó pár hónappal korábban beleszeretett. Kisebb lett a melle, amit Robi nehezményezett, Judit azonban kikérte magának, hogy neki valaha is nagyobb melle lett volna. S mutatott Robinak egy képet, amely tizenhét éves korában ábrázolta őt, akkor még karcsún, vékonyan, csinosan.
– Látod, itt is milyen sovány vagyok – mondta Judit, és Robi hüledezett, amikor ezt meghallotta, de nem akart újabb balhét, hát savanyú képpel bólogatott:
– Igen, nagyon sovány vagy, angyalom – mondta.
Judit különösebb megerőltetés nélkül fél év alatt fogyott húsz kilót, de ezt nem volt hajlandó tudomásul venni. Azt mondta, másképp öltözik, mint korábban, azért tűnik soványabbnak.

Újra duci

Judit testképzavarral küzd, de ezt a szót nem szabad kiejteni előtte. Az ő koordináta-rendszerében neki semmi baja, hanem éppen ellenkezőleg: a világnak van baja ővele. Ezt akkor mondta, amikor az anyja el akarta vinni pszichológushoz. Judit vérig volt sértve. Közölte, hogy ő nem dilinyós, neki semmi szüksége dilidokira.
– Félreértesz, kislányom – válaszolta az anyja –, nem dilidokihoz akarlak vinni, hanem egy kiadós beszélgetésre.
– Nem fogok vadidegenekkel a magánéletemről beszélni – csattant fel Judit, és mentében bevágta a konyhaajtót, jelezve, hogy a vitának a maga részéről vége van.
Ez a veszekedés azután tört ki anya és lánya között, hogy Judit életében újra felbukkant a régi szerelem Lacika képében, aki szerelmesebb és kövérebb volt, mint valaha. Judit hónapokig csalta Robit Lacikával, aminek az volt a következménye, hogy újra elkezdett hízni. Kezdetben Robi ennek meglehetősen örült, hiszen világéletében a duci csajokat szerette, akiken van mit fogni. Meg is említette Juditnak, hogy újabban milyen jól néz ki a csinos kis kilóival, mire
a nő fölháborodva utasította vissza a feltételezést, hogy ő egy dekát is hízott volna.
– Mindig is ilyen alkat voltam – vetette oda Robinak, majd két hét múlva szakított vele.
Ezután indult újra hízásnak, ezért javasolta az anyja, hogy menjen el pszichológushoz. Judit azonban nem pszichológushoz ment, hanem a szokásos turiba ruhát venni, mert azt tapasztalta, hogy az eddigi ruhái valahogy nem állnak már olyan jól, mint korábban. Lacika boldog volt, hogy visszakapta Juditot, és Judit boldog volt, hogy visszakapta a kilóit.
Ám öt hónap múlva megjelent a színen Pista, a testépítő.

Gebe

Mindössze százhatvan centi volt, talán ezért gyúrt annyira. Széles vállai voltak és kockás hasa. Judit azt mondta, hogy soha életében nem volt olyan boldog, mint Pistával. Szerelmes volt, mint egy kamasz, és fél év múlva olyan lapos volt
a hasa, mint egy vasalódeszka. A barátnői megdicsérték miatta, ő azonban a vállát vonogatta, nem értette, hogy miért kell az ő kinézetéből olyan nagy ügyet csinálni. Hiszen világéletében lapos hasa volt, nem volt rajta fölösleg soha, ő egy ilyen szerencsés alkat, magyarázta.
– Szerencsés alkat vagyok – mondta Pistának, amikor a régi képeit mutatta neki.
Pista nem értette, hogy mitől volna az ő új szerelme szerencsés alkat, ha egyszer az egyik képen olyan sovány, mint egy gebe, egy másik képen meg olyan duci, mint egy főtt rizzsel megtöltött sült galamb. De nem nagyon feszegette a kérdést, mert elégedett volt a párjával, a maga módján szerette is, csak azt nem bírta, amikor Judit ebéd után rendszeresen kiment
a vécére hányni. Eleinte rákérdezett, hogy ezt miért csinálja, de Judit letagadta, hogy ő a vécére ebéd után hányni menne. Azt magyarázta, hogy túl gyors az anyagcseréje, ezzel nincs mit csinálni, ő ilyen alkat. Pista bólogatott.
– Rendben van – mondta –, én attól még nagyon szeretlek.
És lábujjhegyre állt, hogy csókot adjon.

Nem törvényszerű, hogy az éveink számával együtt a súlyunk is gyarapodjon - tehetünk ellene!