Ez a cikk az Éva egy régebbi számában jelent meg.

„Akkor sem eszem. Nem, nem és nem” – mondogatta magának Ancsa, hogy ellenálljon annak a sült krumplinak, amelynek illata beterítette a játszóházat. A harmincas éveinek vége felé járó, két iskolás korú fiút nevelő nő csak mostanában vette észre, hogy házassága nehézségei elől egyre gyakrabban menekül az evésbe, mintha csak abban találná meg a pillanatnyi boldogságot. Egykor karcsú alakján ennek már látszanak a nyomai, s emiatt Ancsát bűntudat gyötri. Ördögi körbe került: utálja az egész alakos tükröket, a kirakatokat. Utál végignézni magán. A rosszkedvén azonban csak az evés segít.

Ancsa az orvosok által tíz éve körülírt étkezési rendellenességben, a falási zavarban, szaknyelven szólva binge eating disorderben, vagyis BED-ben szenved, noha önmaga ezt talán nem is tudja, mert nincs betegségtudata.

A negyvenes éveiben járó Klára felelős beosztásban dolgozik, sok embert irányít. Gyerekei hamarosan kirepülnek. Lassan 15 éve bulimiával küzd. Testalkata egy kamasz lányéra hasonlít. Hetente ötször kemény edzést tart, fut, úszik, a napi testmozgást mostanában súlyzózással is kombinálja. Tudja, hogy a hánytatás nem normális, de nem ez viseli meg, hanem az evés maga, ami után gyakran sírásba torkolló bűntudat gyötri. Most jutott el odáig, hogy muszáj segítséget kérnie, mert képtelen rendesen részt venni a családja életében és a munkájában. Ő a kivételek közé tartozik, mert a legtöbb hozzá hasonló beteg rejtőzködik, és legfeljebb külső nyomásra kerül terápiára, amit anélkül kezd el, hogy tudatában lenne a bajának.

Kontroll a test felett

A rejtőzködés miatt nagyon nehéz megbecsülni, mennyien szenvednek a különféle evészavarokban. A szakemberek szerint a lakosság 1–4 százaléka lehet érintett valamilyen formában. A szintén evészavarra visszavezethető elhízás azonban már népegészségügyi probléma, s ebben a népesség ötöde érintett.

„A rendellenességek közé tartozik az anorexia, vagyis a kóros soványság, a kényszerevés és az azt követő, önhánytatással járó bulimia, továbbá a kizárólag egészséges ételek fogyasztása, azaz az ortorexia, a testedzés-függőség, az elhízás, a BED és a főleg férfiakat érintő inverz (fordított) anorexia, a megszállott testépítés” – sorolja Bokor Judit klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta.

A problémát megismerkedéskor általában titkolni szokták. Aztán lassan nyilvánvalóvá válik, s a betegség lassan beszűrődik a párkapcsolatba és beszűkíti, rombolja azt” – folytatja Bokor Judit, és azt hangsúlyozza: ezek olyan betegségek, amelyek esetében későn alakul ki a betegségtudat. „Ezeknek a betegeknek nagyon fontos, hogy érezzék: kontrollt gyakorolnak a testük felett, és ezért mennek el nem egyszer a végletekig. Gyakran úgy érzik, az életük egyéb területein kiszolgáltatottak, és nem tudják egészségesen érvényesíteni az akaratukat. Így a testükön játszódik le mindez” – fogalmaz. Ez azonban egy hamis kontroll, hiszen a betegek nem veszik figyelembe a testük valódi igényeit. Egy terápiára járó kliensének esetét felvillantva a pszichológus elmondja: tipikus, hogy segítséget csak a társ nyomására vesz igénybe a beteg. „A kliensem élvezte, hogy csupán 45 kiló, miközben ezt a súlyt csak önhánytatással, hashajtással tudta tartani. A párja ultimátumot adott neki: ha nem hagyja abba, szakít vele. Ezért jelentkezett nálam, nem pedig azért, mert az állapotát problémának élte volna meg. Ha nincs betegségtudat, akkor az illető előbb-utóbb kijátssza a partnerét” – teszi hozzá. Ilyen esetekben a terápia a párkapcsolati játszmák részévé válik, így a siker eleve kétséges. Az is jellemző, hogy egy másik problémával fordul az evészavarral küszködő fél a pszichológushoz, például azzal, hogy babát szeretne, de nem jön össze, és a terápia során derül ki a valódi betegsége.

A pszichológus rámutat: gyakori, hogy a párkapcsolati boldogtalanság okozza a tüneteket. A nő például nem örömforrásnak éli meg a szexuális együttlétet, ezért falási rohamokba menekül.

Trauma és evészavar

Az esetek jelentős részében azonban nem párkapcsolati problémák húzódnak meg az evészavar kialakulása mögött, hanem ebben a formában jön elő egy korábbi, fel nem dolgozott trauma. Ez lehet gyerekkori abúzus is.

Regős Judit családi tanácsadót egy kliense gyereknevelési problémákkal kereste föl. A harmincas nő egy speciális, manapság nagyon divatos diétának hódolt, amit egyáltalán nem tartott problémásnak, sőt büszke volt rá. Száműzte kedvenc ételeit, és csak azt ette, amit a diéta engedett, holott ez olykor allergiás rohamokat okozott neki. Emiatt több alkalommal is a mentő vitte el. „Hiába mondtam volna neki, hogy egyen rendesen. Az evészavara akkor mérséklődött, amikor a terápia során sikerült feltárni, hogy gyerekkorában súlyosan bántalmazták, és ez áll a betegsége, valamint a gyerekével kapcsolatos viselkedési zavarok mögött is.”

„A hozzánk forduló segítségkérők között számos olyan is van, aki gyerekkorában szexuális erőszak áldozata volt. Azt tapasztaljuk, hogy náluk szinte minden esetben fellép valamiféle evészavar, anorexia, falásos rohamok, elhízás. A tünetek már a gyereknél is jelentkezhetnek” – ezt Stummer Vera, a PATENT Egyesület jogásza mondja. A civilszervezet alaptevékenysége
a férfierőszak nő- és gyermekáldozatainak jogi és pszichológiai ellátása, valamint az áldozatoknak nyújtott jogsegély. Stummer Vera problémának tartja, hogy a vonatkozó szakirodalomban feltárt összefüggésről, vagyis az evészavar és a mögötte gyakran meghúzódó erőszaktraumák kapcsolatáról a kezelő intézmények (pszichiátriák) egy része mintha nem tudna, a kezelés ugyanis véleménye szerint a legritkább esetben zajlik a traumafeltárás és -feldolgozás jegyében. Holott a terápia csak akkor sikeres, ha az áldozat visszaszerzi a saját teste feletti rendelkezést, amelyet az őt ért erőszak miatt veszített el. Az önhánytatás, a falás, vagyis az evészavarok tünetei jelzik, hogy az illető nem képes testének szükségleteit felismerni, kielégíteni. A PATENT tapasztalatai szerint felnőttkori bántalmazó partnerkapcsolatra is utalhat a kényszeres evés, az elhízás.

– véli Regős Judit. A tüneteket nagyon komolyan kell venni. „Terápiás tanácsadói munkám során találkozom olyanokkal, akik végiggondolt diétát tartanak, ami az élet bizonyos krízisein átsegítheti őket. Egy válási traumából akarnak például kitörni, vagy az úgynevezett gyes-szindrómából: a négy fal közül szeretnének visszatalálni a társadalomba. Nem baj, ha ilyesmire fókuszálnak, még ha ez olykor bolondériának tűnik is. Ez akár egészséges életvezetési váltás is lehet, amely a későbbi fejlődést segíti. Ha elmúlik a krízis és az illető révbe ér, meg szokott nyugodni, a táplálkozás nem marad központi kérdés” – mondja Regős Judit, aki szerint akkor van baj, ha rögzül a táplálkozással összefüggő zavar. Példaként említi a „mániás” méregtelenítőket. „Ennek van szimbolikus tartalma is. A méregtelenítés középpontjában a megtisztulás vágya áll. A tisztátalanság érzését bűntudat is okozhatja, amely eredhet a múltból, de akár a jelenlegi kapcsolatból is. Ha a bűntudat mögött húzódó okokat fel tudjuk tárni a terápiában, akkor a túlpörgetett méregtelenítés megszűnik.”