Csak tiszta forrásból

„Az ásványvíz több ezer éve a föld mélyében lévő, érintetlen, az emberi szervezet számára fontos ásványi anyagokban gazdag víz.”

Elsőnek Borszéki Bélát, a Codex Alimentarius Ásványvíz Szakbizottság elnökét kérdeztük meg, aki frappánsan így fogalmazott: „Az ivóvíz jó – de az ásványvíz jobb!” Elismerte, hogy az ivóvíz – különösen Magyarországon – kiemelkedően jó minőségű, tiszta, fogyasztásra tökéletesen alkalmas. De azért mégiscsak vízművön keresztülengedett, művi úton előállított, azaz csinált víz. Az ásványvíz ezzel szemben több ezer éve a föld mélyében lévő, teljesen érintetlen, az emberi szervezet számára fontos ásványi anyagokban gazdag víz. Palackozás előtt nem is szabad semmit sem változtatni természetes összetételén, egyedül a vas- és mangántartalmát szüntetik meg, főként esztétikai okokból, mert a vas barna elszíneződést okoz az üveg falán. Az előírások pedig igen szigorúak, s amelyik vizet az ÁNTSZ törzskönyvezi, az biztos, hogy kifogástalan összetételű. A palackozóüzemek higiéniai szempontból leginkább kórházhoz hasonlítanak: maszkban és eldobható köpenyben lehet csak belépni.

A palackok környezetszennyező hatásáról Borszéki Béla annyit mondott: csak arra nem gondolnak az újrahasznosítás lelkes hívei, hogy mennyi szennyezéssel jár egy üvegmosó gépsor üzemeltetése, mekkora az elhasznált ivóvíz mennyisége, és mennyi benzint pöfögnek el a szállítás során a teherautók. Az is felvetődött palackellenes körökben, hogy bizonyos vizek kioldhatnak a műanyagból káros vegyületeket, és így az ember azt is elfogyasztja. Szakértőnk szerint ez tipikusan pánikkeltő híresztelés: a kioldódó káros anyag mennyisége ugyanis olyan jelentéktelen, hogy nagyságrendileg sem közelíti meg az egészségügyi határértéket.
A másik nagy ijedelmet az a vád okozta, hogy a vizek bizonyos ásványi anyagokból túladagolást okozhatnak. A nátriummal kapcsolatban így érvelt Borszéki Béla: „Ha utánasózza a kissé ízetlen paprikás krumplit, legalább tízszer annyi nátriummal szórja meg, mint amennyit bármelyik palackozott ásványvíz tartalmazhat!” De a többi ásványi anyaggal is ez a helyzet: a legtöbbjüket inkább az ennivalóval, semmint az ásványvízzel nyeljük le. Ha valaki mégis ilyesmitől tart, akkor váltogassa a márkákat, így elkerülheti, hogy egy-egy anyagból túl sok kerüljön a szervezetébe.

A csapból is ez folyik

„A rémképet, miszerint a koszosan hömpölygő, szürke Duna csorog egyenest a poharunkba, el lehet hessenteni!”

Más véleményen van Csanády Mihály, az Országos Környezet-egészségügyi Intézet egykori osztályvezetője, vízügyi szakértő. Ő egész életében a vezetékes ivóvíz tisztításával, összetételének optimalizálásával foglalkozott. Szerinte Magyarországon egyszerűen fölösleges ásványvizet fogyasztani. Vagy úgy is fogalmazhatnánk: pénzkidobás. Nyilván rengeteg kereskedelmi érdek, jó marketingmunka áll a hatalmas mennyiségi növekedés mögött, amely a magyarok ásványvízfogyasztását jellemzi. 1997-ben még 18 litert ivott meg évente az átlag magyar, 2000-ben már 40-et, mára ez a szám 80 liter/főre ugrott. Pedig kevesen tudják: nálunk különösen jó minőségű a csapvíz! Az ország 95 százaléka nem felszíni vizet fogyaszt, mint London vagy Párizs lakosai, akik a Temzéből és a Szajnából kapják a – bár jól tisztított, de valóban többször visszaforgatott – ivóvizet. Vagyis a rémképet, miszerint a koszosan hömpölygő, szürke Duna csorog egyenest a poharunkba, el lehet hessenteni! A magyar csapvíz legnagyobb része Duna-menti, úgynevezett parti szűrésű kutakból származik. Ezeket a folyó mellett fúrják, és ha kiürültek, a Duna vizéből töltődnek újra – csakhogy előbb a föld természetes módon megszűri, megtisztítja a vizet a rengeteg szennyeződéstől. És ezután következik még a vegyi tisztítás.

Csanády Mihály szerint szigorú szabályok vonatkoznak az ásványvizekre – de még szigorúbbak a csapvízre. A szénsavmentes vizekben például sokkal több lehet a baktérium, mint a sima csapvízben, mert nem olyan szigorú a szűrés. (A „szúrós” vízben ugyanis a szénsav kiöli a baktériumokat!) Ettől azért nem kell nagyon megijedni, hiszen ezek „barátságos” baktériumok, nem okoznak betegséget, legfeljebb könnyebben büdösödik, veszti el jó ízét –magyarán szólva: poshad meg – az ilyen víz.

Ami pedig az ásványi anyagokat illeti, a nátriummal kapcsolatban talán igaz Borszéki Béla paprikás krumplis összehasonlítása – mondja Csanády Mihály –, ám más vegyi anyagok esetében a példa sántít. Vegyük a kalciumot! Nagyon jó a kalcium kismamáknak, szoptató anyukáknak, csontritkulásban szenvedő időseknek. Súlyos károsodást okozhat azonban a vesebetegeknek – hiszen elősegíti a vesekőképződést! És bizony egyes ásványvizek kalciumtartalma egyáltalán nem elhanyagolható, igenis lehet egészségügyi következménye a rendszeres fogyasztásnak. De az ember fluorháztartásának egyensúlya is igen kényes, ezt is befolyásolhatja, ha az illető mindennapos fogyasztója ugyanannak a – történetesen magas fluortartalmú – ásványvíznek. Vagy ott van példának a bór (ebből az anyagból furcsamód ötször annyit engedélyeznek az ásványvizeknél, mint a csapvíznél!), amely nőknél menstruációs zavarokat, férfiaknál öregkori potenciaproblémákat okozhat, reumára viszont kitűnő gyógyszer. „Az ásványvizek egy részét gyógyvíznek kellene nyilvánítani és patikában árulni. Annak lenne haszna. Vagy ha ez nem történik meg – hiszen ellenkezik az üzleti érdekekkel –, akkor legalább közérthető formában rá kellene írni a palackra, kiknek javallt, kiknek ellenjavallt! Hogy ne fogyassza nyakra-főre mindenki, akinek megtetszik a címke vagy látta a reklámban, hogy ez a víz egészséges.”

Gondold meg, és igyál

Látjuk, nehéz okosnak lenni, mikor még a hozzáértők is homlokegyenest más véleményen vannak. De nézzük a dolog jó oldalát: tulajdonképpen szerencsénk van, hiszen kiderült, hogy a csapvíz is remek minőségű Magyarországon, és ásványvizet is lehet, sőt érdemes fogyasztani. Talán csak annyi kell, hogy kicsit jobban figyeljünk magunkra – no meg arra, hogy mit veszünk le a polcról. Elő a gimis kémiakönyvvel! Mert ahogy Borszéki Béla mondta: „tudnunk kell, hogy mindenkinek más az egészséges!”

H2O – mi micsoda? Ásványvíz Tiszta, természetes víz, amely legalább 1000 mg/l ásványi anyagot tartalmaz – ha kevesebbet, akkor igazolni kell, hogy fogyasztása biológiai szempontból előnyös. Forrásvíz Az ásványvíznek különösen tiszta fajtája: forrásból, vagyis a föld felszínére törő vízből származik. Ahol ilyen nagy nyomás van a föld alatt, oda biztosan nem jut be szennyeződés (úgy, ahogy esetleg a szivattyúval felhozott vizek esetében). Gyógyvíz Így nevezzük azokat az ásványvizeket, amelyeknek a szervezetre előnyös, gyógyító hatását igazolták, és ezt az egészségügyi hatóság elismerte. Ivóvíz (csapvíz) Felszíni vízből – folyókból vagy folyó mellett fúrt, úgynevezett „parti kutakból” – nyert, mesterségesen tisztított, vezetékes víz. Szikvíz Szifonfejes, nagy nyomású palackban forgalomba kerülő víz (hagyományos nevén szódavíz). Nem különleges, de minőségileg ellenőrzött ivóvízből készült. Pí-víz A hirdetések azt állítják, hogy ez az „életvíz” többletenergiával látja el a szervezetet, segít a méregtelenítésben és növeli a teherbíró képességet. Megkérdezett szakembereink szerint egyszerű, szűrt ivóvíz.