A 13. kerület egyik önkormányzati óvodájában, a Zöld Ágban nem csak a külső falak, a növények, az asztalon álló gyertyák és almák zöldek. Zöld a nyolccsoportos óvoda egész szellemisége. Kavalecz Angélával, az óvoda vezetőjével Bokor Gabriella beszélgetett.

Mitől zöld a Zöld Ág?
Például attól, hogy megtanítjuk a gyerekeket takarékoskodni, tehát, spórolunk az árammal, a vízzel és a papírral is. Már évekkel ezelőtt víztakarékos csapokat szereltettünk fel, amelyek húsz másodperc után leállnak. A papírt sem dobjuk el egy firka után, hanem arra szoktatjuk a gyerekeket, hogy fordítsák meg a lapot vagy javítsák ki a rajzot, és elmagyarázzuk, hogy ezt a papírt később még tépésre vagy vágásra is fel lehet használni. A nagycsoportosok már az újra-papír-technikát is ismerik. Megtanítjuk a gyerekeknek a szelektív hulladékgyűjtés szabályait, és ha farsangot vagy születésnapot tartunk egy csoportban, az ünnepség után gyakran együtt visszük ki a hulladékot a konténerekhez. Az udvaron minden csoportnak külön kis kertrésze van, ezt az óvó nénivel együtt gondozzák, van komposztálónk, ahol a faleveleket, az udvari hulladékokat gyűjtjük, és kialakítottunk – alapítványi támogatással és szülői segítséggel – egy fűszer- és gyógynövénykertet is.

Mint egy család
Egyre gyakrabban hallom, hogy a szülők a gyereküket vegyes csoportba szeretnék íratni. Ilyen itt is működik. Miért népszerű ez ennyire?
Több szülő is szerette volna, ha a különböző korú gyerekei ugyanabba a csoportba járnának, ezért indítottunk mi is egy vegyes csoportot. Nagyon figyelünk, mindent pontosan megtervezünk, hiszen minden korosztálynak meg kell kapnia azt, amire szüksége van. A kicsiknek, hogy ölbe vegyék őket, és hogy megszokják az új közösséget, a nagyoknak pedig, hogy óvodán kívüli programokra, kirándulni, állatkertbe, bábszínházba is elvigyük őket. A csoportba esetenként több testvér, unokatestvér jár, úgyhogy tényleg családias a légkör, és ez a kicsiknek nagy húzóerő. Akkor is teljesen természetes módon tanulnak meg dolgokat és rengeteg ismeret ragad rájuk, ha nincsenek ott a nagyok tevékenységeinél. Magabiztosan mozognak az épületben, jól kommunikálnak, nyitottak, tehát, előrébb tartanak, mint egy olyan csoportban, ahol mindenki azonos korú. Olyan ez, mint otthon, amikor a nagy testvér leül leckét írni, és a kicsi ott játszik mellette. Sokkal hamarabb megtanulja az ábécét vagy a szorzótáblát, mintha egyke volna.
Hogyan kell foglalkozni a gyerekekkel, akik már az iskolába készülnek?
Azokat a képességeket próbáljuk segíteni, fejleszteni, amelyek fontosak lesznek az iskolában. Ha a gyereknek feladata van, legyen meg benne a tudatosság, hogy ezt most végig kell vinnem, most nem állhatok fel. Persze nálunk játékosak és cseppet sem megerőltetőek a feladatok, de mégiscsak megalapozzák a monotónia-tűrést, a feladattudatot, azt a kitartást, amire az iskolában szükség lesz.
Lehet előre látni, hogy valaki később diszlexiás lesz?
Az óvodában még nagyon nehéz kimondani egy gyerekről, hogy diszlexiaveszélyeztetett. Van fejlesztő-pedagógusunk, logopédusunk, pszichológusunk, akik ezt szűrni tudják. Ilyenkor tájékoztatjuk a szülőket, és elküldjük a gyereket nevelési tanácsadóba.
Sok gyerek már nem alszik az óvodában. Nekik is le kell feküdniük?
Igen, nekik még szükségük van a pihenésre. Azok, akik nem tudnak aludni, magukkal vihetnek az ágyba olyan játékot, amivel nem zavarják a többieket, vagy könyvet nézegethetnek. A vegyes csoportban a nagyok előbb felkelhetnek, a kicsiket pedig úgy fektetjük le, hogy a nagyok ne zavarják őket. Egyébként tavasszal és nyáron, ha szép az idő, lehetőség van arra, hogy a nagycsoportosoknak az udvaron meséljen az óvó néni, a gyerekek pedig plédeken pihenjenek a fák alatt.

Együtt élnek
Sokféle nemzetiségű, vallású gyerek jár ide, az ünnepek mindannyiuknak mást és mást jelentenek. Hogyan zajlanak az ünnepek?
Nálunk éppen ezért a karácsony a szeretet ünnepe. Nem kötjük valláshoz, betlehemezni sem szoktunk. Téli verseket, dalokat tanulunk, és minden évben tartunk egy játszódélutánt, ahol díszeket csinálunk, mézeskalácsot sütünk. A szünet után aztán mindenki elmeséli, hogyan zajlott náluk a karácsony. Van, akinek a Jézuska hozza az ajándékot, van, aki együtt díszít a szülőkkel, van, aki síelni megy, és van, aki hanukát tart vagy éppen kínai szokások szerint ünnepel. A gyerekek lelkében nagyon jól megfér ez a sokféleség. Hallgatják egymás történeteit, és mondják is, hogy milyen érdekes, ahogy ti ünnepeltek, ami nálatok történik. Ha az óvónő természetesen kezeli a helyzetet, a gyerekeknek is természetes lesz.
A szemüveges vagy beszédhibás kisgyerek nem ritkaság. Mi a helyzet azzal, aki súlyosabban sérült? Befogadja őket a csoport?
Persze, csak arra kell figyelnünk, hogy azonos problémával küzdő gyerekek ne kerüljenek egy csoportba. Két autisztikus kisgyerek például felerősítené egymást, és azért az nehéz egy közösségnek. Második éve jár hozzánk egy nagyon gyengén látó kisfiú. A többieknek jót tesz, ha megtanulják, hogy velünk együtt élnek olyanok, akiknek nap mint nap meg kell küzdeniük bizonyos problémákkal. Ezzel nincs gond, a súlyos magatartászavart viszont sokkal nehezebb kezelni a csoportban.
Itt az oviban csupa nőt látok, még egy férfi portás vagy gondnok sem tűnt fel. Nemrég olvastam néhány fiatal óvó bácsiról, akik arról panaszkodnak, hogy nem fogadják őket szívesen, ezért rettentő nehezen találnak munkahelyet. Itt a Zöld Ágban jól jönne néhány férfi kolléga?
Mi örülnénk nekik, hiszen kell a gyerekeknek a férfimodell. Ez egyébként az iskolákban is probléma, szinte csak nők tanítanak. Huszonöt évig János bácsi volt a kertészünk, szinte csüngtek rajta a fiúk. Jelenleg két férfi van az életünkben, az egyik a dzsúdótanárunk, akit imádnak, a másik pedig a zenekuckós Sanyi bácsi, akiért szintén rajonganak a gyerekek.

A cikk az Éva 2009. márciusi számában jelent meg. Minden jogfenntartva.