Sokszor hallottam már szülők szájából sokadik gyerek esetén, hogy „ha ő lett volna az első, akkor biztos egyke maradt volna”. Első gyerekre azonban még soha. Állítólag ez nem is véletlen, már ebben a cikkben is foglalkoztak azzal, hogy (m)ennyit számít a születési sorrend, nemrég azonban a MIT (Massachusetts Institute of Technology) egy kutatása is arra a következtetésre jutott, hogy bizony az igazi bajkeverő a második gyerek lesz. És nem csak akkor, ha össz-vissz két gyermek van.

A kutatást többedmagával elvégző Joseph Doyle közgazdász szerint 20-40%-kal nagyobb arányban indul második gyermek ellen iskolai fegyelmi eljárás, lesznek később bűnözők vagy kerülnek akár börtönbe. Bár állítólag az esetek többségében ezek a második gyermekek fiúk.

És vajon mi lehet ennek az oka? „Természetesen” erről is mi, szülők tehetünk. Mivel bár az első gyermek születése után minden róla szólt, mindkét szülő csak vele foglalkozott, a második gyerek már alapból osztott figyelmet kap, sokkal jobban meg kell dolgoznia azért, hogy vele is foglalkozzanak, rá is figyeljenek. És mi mással lehet legjobban magukra irányítani a figyelmet, mint egy kis rosszasággal!?

Két gyermekes édesanyaként én személy szerint csak alátámasztani tudom a kutatás eredményeit. Bár nálunk a második gyermek lett lány, de tudjátok, az a típus, aki 3 fiút simán kitesz. Viszont nagyon kíváncsi voltam, mit gondol néhány szülőtársam a kutatásról.

Elsőként az Apa, menjünk! Insta profil és a Dadventure blogunk szerzőjét kérdeztem meg, aki két rosszcsont, örökmozgó (de tüneményes!!) kisfiú édesapja, aki szerint „bár a születési sorrendet már meghaladta a tudomány, de attól még igen, nálunk is a második a bajkeverő. :)”

Mivel azonban a kutatás szerint a kettőnél több gyerekes családokra is ugyanúgy igaz a kutatás eredménye, megkérdeztük Szentjobbi Krisztát is, hogy 5 gyermekes édesanyaként ő mit gondol erről.

„Szerintem egészen más egy második gyerek, amikor „csak” kettő és amikor több gyerek is van. Mert ha belegondolunk, amikor születik egy harmadik, a második beleesik a középső gyerek kategóriába, ami nagyon húzós, nehéz státusz. De látom én is, hogy a második gyerekünk, Zselyke a kreativitása és a lágysága, valamint a szőke haja és a kék szeme ellenére nagyon kemény… sőt, az egyik legkeményebb, leghúzósabb temperamentumú a családban. De hogy ez azért van-e mert második gyerek, nem tudom… én is ilyen voltam, pedig én elsőszülött voltam, nem úgy, mint a másodiknak született öcsém, akivel hozzám képest nem volt gond.” – mondta Kriszta, akinek arról is van véleménye, miért is lehet ez így. „Amikor az első gyerek születik, próbálunk tökéletesen csinálni mindent. A másodiknál lazábbra engedjük a gyeplőt, több mindent engedünk meg. Vagányabb, csibészebb lesz, ami részben belőlünk is jön. Még ha próbálunk is odafigyelni, de mások már a határok, a korlátok. Talán ezért is lehet az, hogy nagyobb bajkeverők. Arról nem is beszélve, ha jön egy harmadik, valaki, aki a „kicsi” szerepéről kitúrja őket. Az még nagyobb olaj lehet a tűzre.” – mondta Kriszta, aki szerint a legnehezebb helyzetben a középső gyerekek vannak és talán pont ezért is egy picivel több figyelmet érdemes rájuk fordítani.

Végezetül, bár mindezek ellenére sem kell valószínűleg „érveket” felhoznunk a második gyermekünk mellett, hiszen ugyanúgy szeretjük, mint első, harmadik, negyedik vagy akárhányadik szülöttünket, íme néhány dolog, amiben a másodszülöttek a legjobbak:

Ők a legjobb tárgyalók. Különösen abban az esetben, ha középső gyerekek. Nagyon kompromisszumkészek és remek a problémamegoldó képességük is.Szoros baráti társaságokat tudnak felépíteni. Szintén akkor a legjellemzőbb ez, ha három testvérről beszélünk, ugyanis mivel a szülők általában vagy a legnagyobbal vagy a legkisebbel foglalkoznak, a középső magára marad és magának kell gondoskodnia társaságról. De ezt (is) viszont kiválóan teszi!Sokkal rugalmasabbak. A szülők az első gyermek érkezésekor általában hozzá alakítanak mindent. A másodiknál viszont többnyire egy kész, kialakult rendszerbe érkezik, amihez neki kell alkalmazkodnia. Ez a jó tulajdonsága pedig utána többnyire egész életén át elkíséri.Mindent jóval előbb csinálnak. Az első gyerek 3 évesen lett szobatiszta, a második már két évesen. Az első elmúlt két éves, amikor kimondta az első szavait, az első már 14 hónaposan mondott néhány szót. Teljesen normális, hiszen a második gyermek, amiben csak tudja, utánozza az imádott nagytestvért és minél előbb olyan akar lenni, mint ő. És igyekszik is mindent bevetni ennek érdekében. Bár hozzá kell tenni: a szülők is hajlamosak néha emiatt többet elvárni a kicsitől. Ne felejtsük el, hogy neki is meg van a maga tempója, ne siettessük, adjunk neki mindenre ugyanannyi időt, mint az elsőszülöttünknek.

És fogadjuk meg a szakemberek és a tapasztalt édesanya, Szentjobbi Kriszta tanácsát is, annak érdekében, hogy kevésbé legyen bajkeverő, próbáljunk magunkból és az időnkből ugyanannyit adni, mint az elsőnek. Megéri!

No és mi lehet a megoldás testvérharcok esetén? Galériánkban adunk néhány tanácsot erre is!