(M)ennyit számít a testvérek jövője szempontjából az érkezési sorrend?

2020. Szeptember 2.

Nem kőbe vésett szabály, hogy az elsőszülöttből főnök lesz – bár statisztikailag kimutatható, hogy legtöbben közülük kerülnek vezetői pozícióba –, ahogy az sem, hogy a középső gyerek mindig a legmagányosabb, a kicsi meg a leggondtalanabb. A személyiség fejlődésére mégis hatással van a születési sorrend – állítják a témát kutató pszichológusok.

A famiily.hu cikke.

A sztereotípiákban rejlő igazság

Az egykék nehezen osztoznak, a legidősebb szeret utasítgatni, a legkisebb „a család kedvence”, a középső pedig – nos, igen, ő középen rekedt. Vajon ezek mind csak sztereotípiák, vagy van némi igazság is a születési sorrendből fakadó különbségekben? Bár a kapcsolódó elméleti anyag csak kis részben szolgál magyarázattal arra, miért is leszünk olyanok, amilyenek, azért a születési sorrendből adódó különbségek hatása az énképre kimutatható.

A személyiség természetesen nem azon a biológiai tényen múlik, hogy elsőként vagy hetedikként születtünk – a viselkedésbeli különbséget a testvérek által betöltött szerepek hívják életre. A gyerekek a szülők figyelmének kivívása érdekében különféle stratégiákat alkalmaznak, és ezek aszerint változnak, ki milyen helyet foglal el a családi „szereposztásban”. Ezekre a szerepekre szülőként – akarva-akaratlanul is – gyakran ráerősítünk.

Az első

Tipikus elsőszülött-mondatok:

„Az sosem elég jó, amit én csinálok, bezzeg az öcsémnek mindenki tapsol.” „Miért mindig nekem kell okosabbnak lennem?”

A négyéves Máté közli, hogy addig nem eszi meg a szendvicset, amíg anya le nem vágja a kenyér héját, mire a hatéves Erik a nagytestvérek magabiztosságával kiadja az utasítást: „Máté! Edd meg a kenyered!” A szülei ugyan időről időre emlékeztetik rá, hogy nem ő neveli az öccsét, de nem járnak sok sikerrel. Ez a fajta attitűd ugyanis az elsőszülöttségből fakad, és tulajdonképpen a szülők viselkedésének leképezése. Az elsőszülöttek a szüleik által kijelölt utat követik, ezért általában szeretnek irányítani. Önbizalmuk viszonylag stabil, hiszen nincsenek idősebb testvéreik, akik megtépázták volna azt. A felnőttek sok helyzetben komolyabban veszik őket, mint kisebb testvéreiket, teljesítményük hol pozitív, hol negatív értelemben kerül összehasonlításra a többiekével, ezért könnyen válnak maximalistává. Előttük még a felnőtt példa áll, márpedig a felnőttek képesek a vonalon belül maradni színezés közben, és tudnak anélkül tejet tölteni a pohárba, hogy az melléfolyna. Az elsőszülött mindezt szeretné reprodukálni – és lehetőleg hibátlanul. Éppen ezért előfordulhat, hogy vadul tiltakozik az ellen, hogy ő töltsön magának tejet a pohárba és önállóan színezzen, mivel nem akar hibázni. Akadhatnak is nehézségei a tévedései vagy bármilyen hibája beismerésével. Az sem könnyíti meg a dolgát, hogy a szülők először rajtuk gyakorolják a gyereknevelést, túlféltik őket, ugyanakkor nagy reményekkel, elvárásokkal vannak feléjük. Egy darabig főszerepet töltenek be a család életében, ám a testvér érkezése azt jelenti, hogy minimum osztozniuk kell a figyelmen. Az is lehet, hogy kifejezetten háttérbe szorulva érzik magukat. Emiatt megint csak igyekeznek még többet beleadni, hogy visszaszerezzék a szülők maximális figyelmét.

Tippek a neveléséhez:

Ne állítsd őt példaként a kisebb testvérek elé, mert azt érezheti, hogy mindig neki kell a legjobbnak lennie. Kerüld a „kellene” szót például az olyan mondatokban, mint „ezt neked már tudnod kellett volna”.
Ha a testvéreihez képest extra feladatokat osztasz rá, adj neki előjogokat is – engedd meg például, hogy aznap este egy kicsivel később fekhessen le.
Ne kérd, hogy pusztán a kicsiségük alapján legyen belátással a tesók felé. Kérdezd meg, szerinte hogyan lenne fair és működőképes a családi szabályrendszer. Ajánlj neki win-win helyzeteket, megtérülő kompromisszumokat.
Könnyű az elsőszülöttet feladatokkal túlterhelni. Lehet, hogy szívesen ringatja a kistestvérét, ha az nyűgösködik, de ne felejtsd el, hogy nem feladata téged tehermentesíteni.

A középső

Tipikus középső gyerek mondatok:

„Senki nem ért meg és senki nem figyel arra, amit mondok.”
„A bátyámnak mindent szabad, a kishúgomat meg mindenki püntyürgeti.
Én nem is létezem.”

A négyéves Janka hatéves nővérének, Zoénak tökéletes ellentéte. Zoé óvodába induláskor egyedül elkészül, ám Janka folyton segítséget kér az anyukájától olyasmiben is, amit már maga is képes megcsinálni. És bár imád az egyéves ikertesóival játszani, meg sem próbál gondoskodni róluk, ahogy azt a nővére teszi. A jelenség gyakori tapasztalat középső gyerekek esetén. Ha egy szerepet az elsőszülött gyerek betölt, a második egy homlokegyenest eltérőt keres magának. Éppen ezért a középső gyerekek a legnehezebben címkézhetők, hiszen személyiségük a hozzájuk korban legközelebb álló idősebb testvérrel szemben fejlődik. Ha a nagyobb testvér szülei elvárásainak mindenben megfelel, elképzelhető, hogy a középső gyermek azt játssza majd, hogy segítségre szorul, illetve az is lehet, hogy feladja a figyelemvadászatot, és hamar önállóvá válik. A nagyobb már kisajátította magának az összes előjogot, a kicsihez pedig folyton alkalmazkodnia kell. Így aztán neki nincs más választása, minthogy egyezkedéssel érje el, amit akar. Ezért a középső gyerekek hajlanak leginkább az alkudozásra. Gyakran nyájas a viselkedésül, diplomatikusak és kompromisszumkészek, a csalódást jól kezelik. Elvárásaik nem túlzóak, ők a legkevésbé elkényeztetettek. Mivel gyakran érzik magukat mellőzöttnek, így inkább a családon kívül igyekeznek boldogulni és a barátokhoz húznak.

Tippek a neveléséhez:

Köszönd meg, ha közvetítési szándékkal avatkozik bele egy testvérvitába.
Támogasd abban, hogy szoros kapcsolatot ápolhasson kortárs pajtásokkal. Teremts lehetőséget arra, hogy új barátokat szerezzen a parkban vagy a játszótéren.
Az elsőszülöttek az elején csak magukénak mondhatják a szüleiket, ahogy az utoljára született gyerkőcök is, miután testvéreik felnőttek és kirepültek otthonról. A középső gyerekeknek azonban mindig osztozniuk kell a szülők figyelmén.
Tölts a középső gyermekeddel külön időt, hogy különlegesnek érezhesse magát és megmutathassa valódi énjét. Tedd ezt meg mindegyik gyermekeddel, külön-külön is, de kiváltképp a középsővel.

A legkisebb

Tipikus legkisebbtestvér-mondatok:

„Hol vannak a babakori képeim?”
„Soha nem leszek elég nagy és elég okos?”
„Amit én csinálok, az sosem fontos.”
„Már megint valaki levetett gönce – nem kaphatnék végre én is újat?”

Erika saját elmondása szerint sokkal figyelmesebb anya volt, amikor a most hétéves lánya, Zsófi oviba járt. Hazafelé menet minden nap lelkesen érdeklődött, mi történt az oviban, mit játszottak, mit ettek, milyen mesét olvasott az óvó néni. A most négyéves Zsigmondra azonban kevesebb energiája jut – nem is arról van szó, hogy nem érdeklődik a dolgai iránt, de alig-alig emlékszik a válaszokra. Az utolsó gyermek érkezésére a szülők általában már sokkal lazábban veszik a feladataikat. Kevésbé aggódnak, hagyják a dolgokat a maguk útján menni. Így aztán az utoljára születetteknek is kisebb felelősség nyomja a vállát – már ami a megfelelést illeti, ezért is tűnhet úgy, mintha velük elnézőbbek lennének a felnőttek. A legkisebbek jellemzően gondtalanabbak, kényelmesebbek, társaságkedvelőbbek, szeretnek másokat megnevettetni, könnyen válik belőlük például az osztály bohóca. Ám nekik sem mindig rózsás az élete. Mivel idősebb testvéreiket nagyobbnak, gyorsabbnak, okosabbnak látják, előfordulhat, hogy az utoljára születettek lázadással igyekeznek magukat megkülönböztetni. Van bennük egyfajta ’na, majd én megmutatom’ kivagyiság. Amikor pedig a felnőttek és/vagy a nagytesók a legkisebbet babusgatják, az könnyen elkényeztetetté és manipulatívvá válhat.

Tippek a neveléshez

Az utoljára születettek gyakran érzik úgy, hogy nem veszik őket komolyan. Engedd, hogy ő döntsön olyan kérdésekben, mint hogy például hol vacsorázzon a család, vagy milyen filmet nézzetek meg együtt.
Ismerj el minden „első” alkalmat! Amikor megtanulja a cipőjét bekötni, vagy amikor először pisil a bilibe, csinálj belőle ugyanakkora ügyet, mint amikor az első gyermeked jutott el idáig. Ugyanez vonatkozik a művészi alkotásaira, a rajzokra, amelyeket ragassz ki a a hűtőre, ahogy azt a nagyobb testvéreinek műveivel is tetted.
Adj a legkisebbnek is feladatot, még ha az olyan egyszerű is, mint a szalvéták elhelyezése az asztalon. Az utoljára születettek gyakran kimaradnak a családi munkamegosztásból, vagy mert megtanultak alóla kibújni, vagy mert valamely családtag „túl kicsinek” titulálta őket a feladatvégzéshez.

Egykék

Tipikus egyke-mondatok:

„Mindenki azt várja, hogy úgy viselkedjek, mint egy felnőtt.”
„Úgy szeretném, ha lenne egy kistesóm!”

Judit szerint a fia, Móric mindig is szuperkreatív volt. Négyévesen például a fiú egy kagyló, némi vatta és zsineg felhasználásával készített neki egy orrmelegítőt, miután sokszor hallotta tőle, hogy fázik az orra. Az egykék a testvérrel rendelkező gyerekekhez képest sok időt töltenek egyedül, így megtanulják magukat elszórakoztatni, és ez jót tesz a találékonyságuknak, fantáziájuk fejlődésének. Az elsőszülöttekhez hasonlóan ők is magabiztosak, jól kommunikálnak, nagyon odafigyelnek a részletekre és általában jól teljesítenek az iskolában. Mivel gyakran időznek a felnőttek körében, hajlamosabbak „minifelnőttként” viselkedni. Nem kell a szüleik figyelméért küzdeniük vagy a testvéreikkel megosztaniuk a játékaikat, ami magában hordozza az önzésre való hajlam veszélyét. Az egykék hozzászoknak, hogy fontosak, ezért nehezen viselik, ha a dolgok nem az ő elképzeléseik szerint alakulnak. Példaképeik kompetens felnőttek, ezért még inkább hajlanak a perfekcionizmusra, mint az elsőszülöttek.

Tippek a neveléséhez:

Ügyelj rá, hogy az ovin és az iskolán kívül is sokat játsszon más gyerekekkel.
Az egykék hajlamosak minden körülmények között a tökéletességre törekedni, ezért mutass példát arra, hogyan dolgozod fel te a saját hibáidat.
Rakd rendbe a helyzetet, valahányszor a tiédhez hasonlítja a teljesítményét. Úgy ágyaz be, hogy gyűrődések maradnak az ágyneműn? Észre se vedd!