Szülőként az egyik legnagyobb félelmünk, hogy elveszítjük a gyerekünket vagy gyerekeinket. A második helyen magam részéről az áll, hogy a gyerekeim veszítenek el engem idő előtt. Sajnos az elmúlt két év járvány helyzete bebizonyította azt, hogy senkinek az élete nem garancia, és nem egyszer sírtam a laptopom fölött olvasva a szívszorító történeteket. Az egyiken, ami bár nem a mostani járvány időszaka alatt kezdődött, megakadt a szemem.

Egy amerikai lány tragikus hirtelenséggel elveszítette apukáját 16 évesen. Nagyon közel álltak egymáshoz és édesapjának különösen fontos volt, hogy kislányát igazi hercegnőként kezelje. Sajnos azonban a betegségek nem válogatnak, ideje korán kellett elbúcsúzniuk egymástól. Apukájának azonban még volt ideje a búcsú előtt arra, hogy pár évig még hercegnőnek érezze magát kislánya.

Előre lánya minden szülinapjára rendelt neki egy óriási virág csokrot, amit a virágküldő szolgálat minden születésnapon átadott neki emlékeztetve ezzel arra, hogy mennyire szerette őt és gondoskodik róla, a síron túlról is. A lány a 21. Születésnapjáig kapta a csokrokat, amit tavaly november 24-én töltött be. Minden egyes csokor mellé egy levelet is kapott és az utolsón ez állt:

Mindig annak nehezebb, akik maradnak, szokták mondani. Összegyűjtöttünk 4 gyásztípust, amivel szembetalálhatjuk magunkat: