Borítókép: "Ha valaki 1 éve azt mondja, hogy hamarosan megjárom a poklot és a mennyet, nem hiszem el neki" - Sánta Dávid születésnapi gondolatai Forrás: Sánta Dávid

"Ha valaki 1 éve azt mondja, hogy hamarosan megjárom a poklot és a mennyet, nem hiszem el neki" - Sánta Dávid születésnapi gondolatai

Íme a ma 32. születésnapját ünneplő 3 gyermekes Sánta Dávid írása, gondolatai az elmúlt 1 évről.

Ismét eltelt egy év. Egy egészen fura év. Mondhatnám, hogy nem szoktam magamnak írni születésnapomra, de nem lenne igaz, mivel tavaly is már írtam egy cikket, ugyanekkor. Igaz, abban főleg a gyerekeimről volt szó, most viszont valóban magamnak írom, na meg persze nektek. Miért? Azért, hátha tanulunk belőle egy picit.

Ma vagyok harminckettő éves. Van egy 4 éves kislányom és egy 2,5 éves vegyes ikerpár apukája is vagyok. Imádom a családom és számomra ez segített tavaly a legtöbbet!

Gondolhatjátok... ilyen pici korkülönbséggel és ikrekkel... Igen izgalmas, mozgalmas évek és mindennapok vannak a hátam mögött.

De miért írom ezt a cikket? Mert szerintem

sokaknak volt egészen más ez az év, mint amit megszoktak vagy mint amire számítottak.

Igen, covid és minden, amit magával hozott: bezárások, home ovi és home office, félelem és kilátástalanság.

Ezek az érzések, gondolatok kavarogtak minden emberben az elmúlt évben. Bennem viszont valami megváltozott. Olyan érzéseket és tapasztalatokat hozott, amikre nem vártam. Mi kellett hozzá? Egy olyan év, amikor sorozatosan csalódtam az emberekben, a nézőpontjukban, olykor azokban, akikben bíztam, vagy akiket szeretek. Mégis mindvégig boldog voltam és próbáltam megtalálni a kiutat, a megoldást, azt, amit kaphatok a helyzetekből.

Mi volt a titkom? A családom és a gyerekeim. Rengeteget tanultam tőlük a szeretetről, elfogadásról, a valódi értékekről és arról, hogy a világban a legapróbb dolgok és olykor a mások által már legértéktelenebbek a legfontosabbak.

Valahogy olyan volt, mintha ők mindvégig egy burokban maradtak volna. Nem hatott rájuk a média, nem foglalkoztak a negativitás gondolataival.

Aztán láss csodát, az élet megtanított rá engem is, hogy zárjam ki azokat az érzéseket, személyeket, akik nem visznek előre, csak egyre lejjebb húznak. Viszont adott olyanokat, akiktől új látásmódot és motivációt kaptam. Olyan helyzetekben és területeken, ahol a legkevésbé vártam, például a közösségi médiában. Ekkor jöttem rá, hogy mindig nyitottnak kell lennem a változásokra és az új emberi kapcsolatokra. Fura, mert ha valaki 1 évvel ezelőtt azt mondja, hogy hamarosan lelkileg megjárom a poklot és a mennyet, nehezen hittem volna neki.

Minden nagyképűség nélkül mondhatom: úgy, hogy ma lettem 32 éves, érzem magamon, hogy bölcsebb lettem. Bölcsebb, főleg lelkileg. Nem tudom, hogy az apaság, a vírushelyzet vagy csak a Krisztusi kor közelsége, de valami magával sodort.

Továbbra is hiszem, hogy az önfejlesztés és a befelé koncentrálás nagyon sokat segít, ahogyan a kommunikáció is, az érzelmeink kezelése és a pillanatok megélése is.

Sajnos sokaktól elvette az előző nehéz év mindezeket. A rengeteg bezártság és tehetetlenség az emberi fizikális kommunikáció rovására ment.

A szeretet helyét nagyon sok esetben kezdi átvenni az irigység és a képmutatás. Viszont

én boldogan írom le, hogy vagyunk egy páran, akik pozitív értelemben tudtunk tanulni a kialakult helyzetből. A mi feladatunk újratölteni a világot mosollyal, hálával, beszélgetésekkel, örömmel, odaadással, boldogsággal, egy új eséllyel egy olyan világra, amiben szeretnénk, hogy gyermekeinknek könnyebb legyen.

ASzóljon hát ez a nap most másról, mint a születésnapomról...

Szóljon egy olyan jövőről, ahol kiegyensúlyozott, boldog, önfeledt emberek közösen ünnepelnek és sohasem felejtik azt az évet, ami olykor a legtöbbet vette el, de sok esetben a legtöbbet is adta.

Sánta Dávid
@santabros

Dávid után lássuk, hogy ünnepli Erzsébet királynő a születésnapját!