Az utóbbi időben szinte mindenkire rásütik a nárcisztikus és a pszichopata jelzőket, pedig a két személyiségzavar komoly probléma annak is, akit érint, a környezetének pedig még inkább. A nárcizmus és a pszichopata személyiségzavar nem különül el élesen egymástól, azaz előfordulhat, hogy valaki mindkettőre jellemző jegyeket hordozza, de valójában mindegyik egy spektrum: van, akit jobban, van, akit kevésbé érint. Fontos hozzátenni azonban, hogy attól, hogy valaki például nárcisztikusokra jellemző dolgokat tesz, még nem feltétlen nárcisztikus, „csak” nárcisztikus személyiségjegyei vannak. A diagnózis felállításához szakemberre van szükség, és az nem dr. Google lesz.

Nárcisztikus: „Jézusom, mit gondolnak mások?”

A nárcisztikus személyiségzavar legfőbb jellemzője az énközpontúság, és a világát a grandiózus én köré építi. A nárcisztikus éltető eleme a figyelem, és minden tőle telhetőt meg is tesz, hogy ezt elérje: számára a csodálat és a sajnálat is ezt a célt szolgálja. Éppen ezért gyakori, hogy ha a helyzet úgy kívánja, pillanatok alatt mártír szerepbe bújik. Az egyik legjellemzőbb helyzet, amit egy nárcisztikussal kapcsolatban tapasztalhatsz, hogy teljesen más arcát mutatja a külvilág felé, mint amit a négy fal között látsz belőle – a hozzá közelállókkal kifejezetten kegyetlen tud lenni, mert ott érzi magát a legsérülékenyebbnek, másokkal viszont kedves, simulékony, sőt még empatizál is. Mindez persze a játszma része, hiszen csodálókra van szüksége.

Akkor érzi magát elemében, amikor fölénybe kerülhet – ezzel palástolja egyik legmélyebb félelmét, a megszégyenüléstől való szorongását –, ezt pedig úgy éri el, hogy másokat elnyom és/vagy manipulál. Mindent vesztes-nyertes szemszögből néz, köztes út nincs, és a nyertes csak ő lehet. Ennek érdekében bármit megtesz: torzít, hazudik, ha kell, sajnáltatja magát, és mindezt mesteri módon. A legtöbb nárcisztikus valójában nagyon törékeny önbizalommal rendelkezik, és minden cselekedetük arra irányul, hogy a vélt vagy valós vagy szégyent elkerüljék.

Pszichopata: „Hidegen hagy, ki, mit gondol.”

A pszichopatákról sokaknak a bűnözőkre asszociálnak, és bár az igaz, hogy gyakrabban követnek el bűncselekményeket, mint a nárcisztikusok, de sokkal többen élnek köztünk, akikről nem is feltételezzük első körben, hogy ezzel a személyiségzavarral élnek. A pszichopaták képtelenek érzelmileg kapcsolódni másokhoz, mert hiányzik belőlük az empátia és a lelkiismeretről is maximum csak hallottak. Ők hidegvérrel és gondolkodás nélkül képesek másoknak kárt okozni, nem éreznek bűntudatot tetteik miatt.

A pszichopaták kifejezetten manipulatívak és nagyon jól álcázzák a valódi szándékaikat. Általában magas intelligenciájúak, ami segíti őket abban, hogy megtévesszék az embereket. A pszichopatákat egy dolog érdekli csak: a hatalom és az irányítás, minden más mellékes.

Mi a különbség a két személyiségzavar között?

A legnagyobb különbség a nárcisztikus és a pszichopata között az, hogy amíg az előbbit nagyon is érdekli, hogy másik mit gondolnak róla, az utóbbit ez egy cseppet sem mozgatja. Pontosan emiatt a kegyetlenségei – a nárcisztikussal ellentétben – nemcsak a közvetlen környezetére terjednek ki, hanem bárkivel képes embertelen módon bánni, nem mozgatják a következmények.

Míg a nárcisztikus igényli a saját rajongótábort, szomjazza az elismerést és kerüli a magányt, addig a pszichopata körül nem sok embert találunk, sőt, ő jól érzi magát egyedül. A nárcisztikusok képesek detektálni mások érzéseit (ami nem egyenlő a valódi empátiával, és eleve manipulációra használják fel), a pszichopaták nem törődnek azzal, hogy ki, hogy érzi magát. A pszichopatának csak az számít, hogy amit eltervezett, azt véghez is vigye.

A pszichopatákat nem sok minden zaklatja fel, ridegek, közömbösek, a nárcisztikusok ezzel ellentétben folyamatosan szoronganak, emiatt pedig mindent eltúloznak, felnagyítanak, igazi dráma királynők/királyok.

Szakítanál nárcisztikus pároddal? Erre a 4 dologra készülj fel!