Kérdés, hogy léteznek-e másoknál jobban átverhető embertípusok? Az első hazai piramisjátékba például a 80-as évek vége felé egész komoly tömeget lehetett beszervezni – boldog-boldogtalan bedőlt annak, hogy ilyen egyszerű sok pénzhez jutni. A közhiedelem szerint az alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkezők, a fiatalabbak és az idősek hamarabb csőbe húzhatók. Ehhez képest az e-mailben kapott „hívjon vissza, mert nyert” típusú üzenetek címzettjeit vizsgálva nem volt kimutatható jelentős különbség a csalásra gyanakvó és a telefont ragadó válaszadók között nemük, életkoruk vagy más demográfiai adataik alapján. Nem sikerült olyan csoportokat azonosítani, melyek a többieknél védtelenebbek lettek volna a csalással szemben. Azt viszont megállapították a kutatók, hogy a megkérdezettek rendre túlbecsülték önnön dörzsöltségüket és következetességüket.

Hogy ez milyen ciki...

Az áldozatok gyakran olyannyira röstellik a velük történteket, hogy nem hajlandóak megosztani azt másokkal, inkább elzárják magukba szégyenüket. A szégyenérzethez azonban komoly negatív hatások kapcsolódnak, akár depresszió vagy poszttraumás stressz szindróma (PTSD) is kísérheti. „Olyan hülye vagyok”, „nem tudom elhinni, hogy bedőltem neki”, „általában óvatos vagyok, nem értem, mi történt velem” – visszhangzik a fejben. Ettől pedig sérül az önbecsülés, és elvész abba vetett hitünk, hogy képesek lehetünk helyesen érzékelni a külvilágot. Egyszóval már magunkban sem bízhatunk meg...

És ki a csaló?

Itt sincs egyetlen prototípus. Gyakori, hogy az illető narcisztikus személyiséggel rendelkezik, meggyőződése, hogy ő maga igen fontos ember, akire nem vonatkoznak a szabályok. Megteszi és elveszi, amit akar, és megtalálja a maga számára megfelelő mentséget. Más csalókra antiszociális tendenciák jellemzők. A társadalmi szabályokat nem vonatkoztatják magukra, és nem éreznek empátiát mások iránt. Hiszik, hogy akit be lehet csapni, az vessen magára. Aztán van az a típus, aki csak kis stikliket követ el, és hiszi, hogy „nem árt vele senkinek”. Mire észbe kapnak, már nyakig ülnek a hazugságmocsárban, és mind nagyobb hazugságokra lesz szükségük, hogy leplezzék az előzőket. Akad, aki etikával indokolja, miért csal: állítja, hogy amit elvesz a „rossz” embertől, azt „jó célra” használja fel.

Csillag az égről eladó

Ikonikus csalások, melyek némelyike jól példázza, hogy akár kifejezetten okos, tájékozott emberek is simán palira vehetők...

Magától sakkozó gép

Kempelen Farkas, hogy lenyűgözze Mária Terézia királynőt, 1769-ben egy sakkozógépet épített, amely világviszonylatban is jelentős alkotás volt. Hatalmas hírnévre tett szert, még Napóleon és Benjamin Franklin is leülhetett vele szemben. A ravaszul megtervezett mechanikus szerkezet tükrök és fogaskerekek segítségével működött, s azt állították róla, hogy önállóan mozog. Csak Kempelen Farkas halála után derült ki a sokak által sejtett titok: benne ült egy emberi kezelő, akit kívülről még az ajtó nyitását követően sem lehetett látni.

A sorslevelek

A nagy pálmalevél-átverés mögött valószínűsíthetően magyar cég áll. Egy bizonyos Indiai Pálma levél-kéziratok Kutatószövetsége azt állította, hogy valahol Indiában titkos könyvtárak őriznek 110 millió, 800 évvel ezelőtt írt pálmalevelet, melyek ma élő emberek sorsát tartalmazzák: a „kutatószövetség” szerint Magyarországon mintegy 162 ezer embernek létezik pálmalevele, az azonosítás ujjlenyomat alapján történik. A kutatási díj 16 ezer forint volt, az azonosítás költsége 29 ezer forint, de ha a pálmalevelekből esetleg az derült volna ki, hogy rossz sorsra számíthatunk, a cég karmalevételt is vállalt borsosabb összegekért. A levelek létezésében és eredetiségében különböző mértékben ugyan, de olyan hírességek is hittek, mint Joshi Bharat, Laár András vagy Sebestyén Balázs.

Csillagok, csillagok

Néhány évvel ezelőtt Valentin-napon ezrek büszkélkedtek azzal a közösségi oldalakon, hogy csillagot kaptak szerelmüktől. Akkor több cég is „kiárusította az égboltot”, és még egy tanúsítványt is adott arról, hogy melyik csillag viseli a nevünket. A probléma csak az volt, hogy ezek a cégek sosem árulhattak volna jogot arra, hogy bárki elnevezhessen egy égitestet, a megállapodások értelmében ugyanis a csillagászati objektumok elnevezése a Nemzetközi Csillagászati Unió hatáskörébe tartozik.

A piramisjáték atyja

1918-ban az olasz emigráns, Charles Ponzi Amerikában indította útjára az első piramisjátékot, melynek rendszerét azóta Ponzi-sémaként emlegetik. Nincstelen mosogató fiúból bankfiók-igazgatóságig vitte, ám csődbe juttatta a munkahelyét. Ezután kezdte terjeszteni, hogy rövid időn belül 50 százalékos hasznot ad a nála befektetett pénzekre. És eleinte tényleg fizetett. Amikor felmerült a gyanú, hogy ezt az új belépők pénzéből teszi, becsületsértési pert indított, amit meg is nyert. Akik ki akartak szállni, azoknak visszaadta a pénzüket. Ettől még többen jelentkeztek nála, hogy forgassa meg a tőkéjüket, szó szerint sorban álltak az irodája előtt. Csaló pályafutása csúcsán Ponzi vagyona több mint tízmillió dollár volt, és ezt nem egész kilenc hónap alatt szedte össze.

A 21. század toplistás csalója

Századunk legnagyobb átverésének tartják Elizabeth Holmes, egy orvostechnikai startup, a Theranos alapítójának a tudományos világot és politikusokat, pénzembereket is elkábító ötletét. Elizabeth-ről 2014-ben még azt tartották: Steve Jobs női megfelelője, ő lesz az, aki megreformálja az orvosi diagnosztikát. Holmes állította, hogy az általa feltalált, Edison névre keresztelt eszköz egy csepp vérből pillanatok alatt 200 tesztet is elvégez. Ezzel pedig elérhetjük, hogy egészen korán felismerhetővé váljanak betegségeink. A dollármilliárdossá lett csaló cégének alapítása után 15 évvel, 2018-ban bukott le, ám addig a legnagyobb magazinok címlapján szerepelt, talk show-kban, elnöki partikon, kongresszusokon. Végül egy oknyomozó riport derítette ki, hogy a cég hazugságokra épül. A Theranos csődbe ment, Holmest bíróság elé állították. A dolog pikantériája: befolyásos és nagynevű befektetők úgy adtak számára hatalmas összegeket, hogy egyáltalán nem ellenőrizték, mi történik a laborjában. Őket valószínűleg már annak vágya motiválta, hogy „megváltsák” az emberiséget, hiszen egyébként mindent elértek már az életben. Tanulság: tényleg a mézesmadzag a lényeg: ha a csaló jó gombot nyom meg rajtunk, a legokosabb ember is bedőlhet neki.

Nigériai levelek

Az eddig említett csalások egyediek, nem úgy, mint a nigériai levelek, más néven a „419-es átverés”. Számtalan variánsa létezik, nevét a nigériai büntető törvénykönyv vonatkozó paragrafusáról kapta. Kezdetben hagyományos postai úton, illetve faxon terjedt, de ma már az e-mail a leggyakoribb közvetítő közege. Eredetileg nős férfiaknak címezték őket, és az egészségükről érdeklődtek benne, majd egy 24,6 millió dolláros befektetés előnyeiről írtak, és arra kérték a címzettet, hogy adja meg személyes adatait. A már e-mailen történő megkeresésekben segítségért cserébe busás összegeket ígérnek az áldozatoknak, és hivatalosnak látszó profilt is kreálnak a közösségi oldalakon, hogy becserkésszék az embereket.

Nyerhetsz vagy bukhatsz

Alapvetően kétféle motiváció alapozza meg, hogy szélhámosság áldozatává váljunk.

Részleges vakság

A csalásoknak ez a típusa arról szól, hogy a felvázolt szép jövő (pénz, ingatlan, hírnév, szerelem/házasság, szex stb.) erősen szelektív gondolkodást vált ki az áldozatból: csak a „díjra” tud fókuszálni, minden más gyanús jelre „vakká” válik, elutasítja azokat a részleteket, jeleket, amik arról szólnak, hogy nem fogja megkapni, amit akar.

Amigdala pánik

Az agy limbikus rendszerének ez a része a veszély felismeréséért és az önvédelem megszervezéséért felelős. Ha valakinek kellő manipulációval sikerül az egyik „félelempontjába” bökni, háttérbe szorul a frontális kéreg működése, vagyis megszűnik a racionális, logikus gondolkodás. Úgy érezzük, azonnal cselekednünk kell, nincs idő mérlegelni. Az ausztrál adóhivatal nevében elkövetett átverés során például többeket meggyőztek arról, hogy ha nem fizetik ki a (nem létező) bírságot, akkor letartóztatással és börtönnel számolhatnak.

Minden fillér megéri…

Amint az áldozat elkezd fizetni, beindul egy következő pszichológiai folyamat is: hinni akarja, hogy nem hiába adta át a pénzét (vagy bármi mást, amit tőle kicsaltak). Aztán mindig csak egy kicsivel többre lesz szükség, hogy elérhesse az áhított célt, megkapja a főnyereményt egy rakás pénz, egy mallorcai villa vagy a tökéletes társ formájában. A „karnyújtásnyira” lebegtetett jutalom újra meg újra megnyithatja a pénztárcát. Olyan ez, mint amikor valaki elhiszi nárcisztikus párjáról, hogy ha eleget bizonyítja neki odaadását, az elismeri majd az értékét. Ez se, az se fog bejönni.

Neked mi a nyomógombod?

Pszichológiai eszközök, melyek önmagukban talán nem elegendőek ahhoz, hogy egy jó ítélőképességgel megáldott embert bármire rávegyenek, de ha ezeket valaki együttesen alkalmazza, annak igen nehéz ellenállni.

Te vakarod az én hátam, én meg a tiédet – A csaló ad valamit, például „ingyenes” ajándékot, ezért az áldozat úgy érzi, kötelessége viszonozni a nagyvonalúságot.

Betyárbecsület – Legtöbben, ha rábólintunk valamire, szeretjük is végigcsinálni, nehogy úgy érezzük, kudarcot vallottunk, becstelenek voltunk. Jó példa erre az, amikor a csalók eleinte triviális kérdéseket tesznek fel, amelyekre válaszolunk, majd rákérdeznek valami igazán személyesre is, például, hogy hol bankolunk. Ha pár kérdésre már válaszoltunk, nagyobb a belső nyomás, hogy udvarias ember benyomását keltve a következőre is feleljünk.

FOMO, avagy csak ki ne maradjak – A csaló a többségi viselkedésre hivatkozik, a csordaszellem pedig ragályos. Aki lemarad, az kimarad: ha úgy hisszük, hogy itt az utolsó esélyünk valamire, elkap a harctéri idegesség. Kihagyhatatlan lehetőség, utolsó ajánlat: ha veszélybe kerül a cselekedet szabadsága, hajlamosak vagyunk gyorsan (és meggondolatlanul) reagálni.

Olyan szimpatikus – A kellemes megjelenésű, jó humorú csalónak szinte rögtön nyert ügye van. Bevált módszer, hogy az illető hozzánk hasonlatosnak állítja be magát, elárul magáról egy személyes – bár meglehetősen általános – információt. Például azt mondja, ő is nemrég vált el, és máris sorstárs vált belőle.

Érzelmi nyomógombok – Aki fél az öregedéstől, annak nem nehéz retusált előtte-utána fotók alapján eladni egy százszorosan felárazott krémet. Aki nagyon szeretne saját lakást, annak viszonylag könnyű eladni egy gyanúsan olcsó ingatlant.

Csak akasztott ember nem volt

Bósa István szélhámos a javából, nem is akármilyen: nem volt érettségije, de vett magának egyet, ahogy diplomákat és más okleveleket is, majd segítségükkel pszichiáterként, MÁV-os kereskedelmi vezetőként és oktatótisztként is dolgozott. Milliós üzleteket kötött. Sőt lelkészi érettségi nélkül egyházközösséget is irányított, éveken át vezetett le egyházi szertartásokat, míg egy esti mise után le nem tartóztatták. Orvosként is kipróbálta magát: ideggyógyászként 47 embert kezelt, főorvosnak is előléptették, mígnem az egyik betege meghalt egy tévesen beadott szívgyógyszer következtében. MÁV-os pályafenntartási felügyelőként értékesített egy kisebb vasútállomást, majd börtönbüntetése után újra megpályázott egy állást a vasútnál, ahol ezúttal szakszervezeti vezető lett. A legnagyobb dobása az volt, hogy eladta a Nyugati pályaudvar tetőszerkezetét egy német cégnek. Ügyvédként is kipróbálta magát: közreműködése hatására módosították a Btk.-ban a csecsemőgyilkosságért járó büntetést 2–8 évről életfogytiglanra. Hihetetlen? Pedig elég sokan elhitték...