Valahányszor introvertált vagy extrovertált témában írunk, mindig fontosnak tartjuk leszögezni, hogy

– nincs olyan, hogy valaki introvertált vagy extrovertált, csak olyan van, hogy az introverzióra vagy extroverzióra utaló személyiségjegyek dominánsabbak nála

– és olyan sincs, hogy az egyikfajta tulajdonság magasabbrendű, mint a másik. Introvertáltnak lenni egyáltalán nem „jobb”, mint extrovertáltnak lenni, csak másmilyen.

De azért ezekhez a személyiségvonásokhoz mégiscsak kapcsolódnak bizonyos előnyök és hátrányok – például nemrég egy kutatás azt hozta ki, hogy az extrovertált személyiségeknek jobb az arcfelismerő képességük. Az introverzióra hajlamosabb karakterekhez amúgy is gyakran társítunk olyan hiedelmeket, miszerint „nem szeretnek annyira szerepelni”, „nehezebben ismerkednek”, „kevésbé jó irányítók”, mint az extroverzióra hajlamosabbak.

Pedig az is előfordulhat, hogy ennek épp az ellenkezője igaz. Nézzétek, mik azok az élethelyzetek, amikben az extrovertált személyiségvonások előnyt jelenthetnek: