Martha Sweezy pszichiáter szerint akkor, amikor sérelem ér minket, az elménk egy része védelmezőként funkcionál. Az is védelmező mechanizmus, amikor valaki csípőből visszatüzel, az is, ha elhallgat, és az is, amikor valaki kilép a helyzetből. De ami igazán számít az az, hogy közben mi zajlik benned, mert ez az, ami hatással van az önbecsülésedre és a jóllétedre.

Te hogyan véded magad, ha támadnak?

Amikor a testünkre, a viselkedésünkre, a képességeinkre vagy a személyiségünkre tesznek lealacsonyító megjegyzéseket az elménk védekező mechanizmusa bekapcsol – akkor is, ha semmi alapja nincs annak, amit ránk mondtak.

Ilyen esetekben nem egyedi, ha lefagyunk, hiszen a kiszolgáltatottság az üss vagy fuss mechanizmust aktiválja: azaz, ha nem tudunk visszatámadni, akkor könnyen lefagyhatunk. Egy esetben könnyű gyorsan túllépni a sértegetésen: ha abszolút semmi köze a valósághoz, ha nevetségesen valótlan az állítás. Ilyenkor annyira nagy a kontraszt a valóság és a sértés között, hogy könnyen túltesszük magunkat rajta. Természetesen, akkor is könnyebben túllépünk a sértésen, ha megdolgozott a személyiségünk és stabil az önbecsülésünk – de ez az együttállás sajnos nem a leggyakoribb.

Gond akkor van, ha a gyenge pontunkat találják el, és az önbecsülésünk ingatag. Ha korábbi negatív tapasztalatok miatt a saját belső hangunkká tettünk egy-egy megállapítást magunkkal kapcsolatban (például lusta, kövér, buta), akkor egy kívülről érkező sértés nyomógombként hat ránk, ami azért fáj annyira, mert a szeretetlenség érzését aktiválja.

A sértésre proaktív és/vagy reaktív módon válaszolhatunk a pszichiáter szerint: az előbbi úgy akadályozza meg az összeomlást, hogy adrenalinlöketet ad, hogy ne omolj össze, és ez energiát biztosít ahhoz, hogy visszatámadj, az utóbbi pedig távol tart a helyzettől.

Ezek a stratégiák azonban hosszú távon nem hatékonyak, ugyanis egyik során sem kérdőjeleződik meg az a feltevés, hogy valami nincs rendben veled, és ezért bántanak. Így a sebezhető rész, aki méltatlannak és magányosnak érzi magát, elszigetelt marad, nem érzi magát szerethetőnek, a sérülés pedig csak mélyül, így a következő sértés még nagyobb fájdalmat és hevesebb reakciót válthat ki.

Mi a megoldás?

A szakember kihangsúlyozza, hogy ha magadra is ismertél, nem kell abba beletörődnöd, hogy ez mindig így marad. A megoldás az önreflexió, pontosabban annak kifejlesztése, ami egy hosszabb folyamat eredménye, de távolról sem lehetetlen. Mi is az önreflexió?

Gondolj vissza egy olyan helyzetre, amikor valaki rosszul bánt veled, és figyeld meg, hogyan reagáltál rá! Szégyent éreztél? Legyőzöttséget? Azt érezted, magadra maradtál a fájdalmadban? Miután beazonosítottad az érzéseidet, figyeld meg, milyen érzést vált ki belőled most. Megveted ezt a részedet, elutasítod, félsz? Ha csak egy pillanatra is, próbálj meg együtt érezni magaddal, mert a saját magad irányában mutatott empátia és kedvesség az, ami ezekben a helyzetekben segíthet. Empatizálj magaddal is pont ugyanúgy, ahogy egy barátoddal tennéd!

A sérüléseidet te magad gyógyíthatod a leghatékonyabban, magadat te vigasztalhatod meg a legjobban. Sem a bosszú, sem az önbántás nem hoz megoldást, ellentétben az önmagaddal való együttérzéssel. Az önreflektív út nem egyszerű, de kifizetődő, még ha a legtöbbször segítség is kell hozzá. Éppen ezért ne félj szakemberhez fordulni, mert megéri dolgozni azért, hogy jól érezd magad a bőrödben!

Galériánkban mutatjuk, hogyan gyógyíthatók egy párkapcsolatban a sérült kötődési minták!