A vita tiszteletteljes információcsere, érdekütköztetés, ami magában foglalja az érvelést, a megértést, a tájékoztatást és a kölcsönös alkalmazkodást. Tehát egészen más szinten van, mint a veszekedés, ami puszta vagdalkozás, és a célja nem a megoldás keresése, hanem a feszültség levezetése. De hogyan kell jól vitázni? Pascal ezt mondta: Ha azt akarod mondani valakinek, hogy téved, először mondd meg neki, hogy igaza van.

Többféle igazság létezik, és az, aki vitázik, ezt tudja

Arra, hogy egy történést, helyzetet hányféleképpen értelmezhetünk, az egyik legjobb példa a 8 tanú című film: habár vannak közös metszéspontok, ahány tanú van, annyiféle szemszögből mesélik el a történetet. Egy vitás helyzetben is több nézőpontot ütköztetünk, és az is előfordulhat, hogy egyszerre van igaza mindenkinek.

De mi is az vita? A definíció szerint a vita olyan érvek összessége, amiket azzal a céllal fogalmazunk meg, hogy meggyőzzünk másokat arról, hogy egy cselekvés vagy ötlet helyes vagy helytelen. Amikor vitáról beszélünk, nagyon fontos kiemelni, hogy ez egy tiszteletteljes információcsere.

A viták során igyekszünk cáfolni a másik oldalt, miközben igyekszünk megérteni is, tájékoztatni és összeegyeztetni az eltérő nézeteket. Vita közben van helye az érzéseknek is, és szélesítjük a perspektívánkat azzal, hogy információkat kérünk, kérdezünk, és nem utolsó sorban be is fogadjuk ezeket.

Amikor viszont a nézeteltérést valaki ego-fenyegetésnek vagy státuszvesztésnek éli meg, az már veszekedéshez vezethet. Ha egy kevésbé tudatos ember úgy érzi, hogy alulmaradhat, arra érezhet késztetést, hogy legyűrje a másikat – és innentől kezdve nem az aktuális problémáról van már szó, hanem személyeskedésről, ego harcról. A veszekedés célja nem a megoldás keresése, hanem az érvényesülés, a dominancia.

A veszekedés nem egyenlő a vitával

A hatalmi harcok valójában nem a hatalomról szólnak, hanem az önértékelésről, az önbecsülésről, konkrétan az (általunk gondolt) értékünk rohamos csökkenésének kompenzálására tett kísérletekről.

Amikor az önértékelés csökken - ahogy az egy veszekedés során általában lenni szokott -, a felek kiszolgáltatottnak érzik magukat, és mivel nem érzik biztonságban magukat, ezt nem verbalizálják, azaz nem adják a másik tudtára, hogy épp nagyon rosszul vannak lelkileg. Ilyenkor sokan defenzívek, a lényeg, hogy átvegyék az irányítást akár a másiknak mondott sértések árán, szarkazmust használva, lekicsinylő, gunyoros hangnemmel, és az ehhez társuló testbeszéddel, arckifejezéssel.

Veszekedés közben teljesen mások a testérzeteink, mint vita közben, és természetesen, a végkifejlet is más. Előbbi esetében könnyen érezhetünk gyomorgörcsöt, gombócot a torokban, hidegrázást, ezeket az érzeteket azonban nem oldja fel semmi. Vita közben is lehetünk dühösek, de nem érezzük magunkat sem elhagyatva, sem fenyegetve, és amikor befejeztük a vitát, nem esik nehezünkre adott esetben megölelni a másikat, és folytatni a mindennapi tevékenységeinket.

Hogyan kell jól vitázni?

Gyakoroljátok az önérvényesítést, álljatok ki véleményetek, meggyőződésetek, jogaitok és preferenciáitok mellett, de közben tartsátok tiszteletben a másik oldalt is. De mikor van arra esély, hogy a nézeteltérésből vita lesz és nem veszekedés?

Akkor, ha:

• nem akarjátok leértékelni a másikat
• nem a bosszúra fókuszáltok
• mindketten úgy gondoljátok, hogy a kapcsolatotok fontosabb, mint a nézeteltérésetek

Biztosítsátok egymást arról, hogy még ha különbözik is a véleményetek, szeretitek egymást, fontosak vagytok egymás számára. Kommunikáljatok egymással tisztelettudóan, ne sértegessétek a másikat, helyette az adott problémára koncentráljatok. Könnyen elviselhető a vita, ha a felek közben ugyanúgy értékesnek és biztonságban érzik magukat.

A leghatékonyabb módja annak, hogy a kapcsolatot kiszabadítsuk a hatalmi harcok szorításából, ha képesek vagyunk az önreflexióra, ha tudjuk szabályozni a belső konfliktusainkat, ha hangot tudunk annak adni, amikor rosszul érezzük magunkat (ez nem egyenlő a hibáztatással), és ha mindketten ugyanolyan értékesnek látjuk a másikat, mint saját magunkat. Ha a nézeteltérés során nem a dominanciára koncentrálunk, hanem a kölcsönös megértésre és az együttérzésre, azzal a kapcsolatunkat is erősítjük.

Egyet azonban fontos kiemelni: vitázni csak azzal lehet, aki maga is képes és hajlandó rá. Hiába próbálsz vitázni azzal, aki csak veszekedni tud! Ezért is lényeges, hogy ismerd a kettő közötti minőségi különbséget.

Galériánkban 6 technikát mutatunk a viták mérséklésére!