Több tanulmány is azt sugallja, hogy a jól hazudók figyelembe veszik a befogadó tudását, képességeit, és azt is, hogy a hazugsággal mit nyerhetnek vagy veszíthetnek.

Mitől lesz hihető a hazugság?

Art Markman, a Texasi Egyetem tudósa szerint a hazugság általános fogalmát mindannyian ismerjük: aki hazudik, szándékosan mond hamis állítást úgy, hogy a másik igaznak higgye. A meghatározás egyszerű, de egyértelműen benne rejlik az a felismerés, hogy a sikeres hazugság összetett.

A hazugsághoz szükséges gondolkodásmódot Lauren Oey, Adena Schachner és Edward Vul 2023-as tanulmánya vizsgálta, amely a Journal of Experimental Psychology: General című folyóiratban jelent meg. A kutatók azzal kezdték, hogy megvizsgáltak néhány dolgot, amelyeket az embereknek figyelembe kell venniük a sikeres hazugsághoz. Először is figyelembe kell venni a lebukás valószínűségét, másrészt tisztában kell lenni a lebukással együttjáró következményekkel, továbbá azzal is, hogy a másiknak milyen információi és képességei vannak, azaz fel kell mérni, mekkora esély van arra, hogy elhiszi majd a hazugságot.

A kísérletben résztvevőknek olyan környezetet teremtettek, amelyben lehetőséget kaptak arra, hogy hazudjanak egy véletlenszerűen kiválasztott partnernek, akivel számítógépen keresztül kommunikáltak. A vizsgálat első részében a résztvevők egy piros és kék golyókkal teli dobozt láttak. Tudták, hogy 10 golyót húzhatnak ki a dobozból véletlenszerűen.

A résztvevők egy részének azt mondták, hogy minél több piros golyót húznak ki, annál több pontjuk lesz, a másik felének pedig a kék golyók után ígértek pontokat. A végén azonban csak a piros golyókban érdekelt csoportnak mutatták meg a piros és a kék golyók számát. Azok, akik ismerték a végeredményt, el kellett mondaniuk a párjuknak, hogy hány piros golyót húztak ki, a párjuk pedig vagy elfogadta igazságként, vagy hazugságként megtámadhatta az állítást. Ha a párjuk érzékelte a hazugságot, akkor a hazugságot közlőktől pontokat vontak le, de ha nem vették észre, akkor viszont azok kapták a levonást, akiknek hazudtak. Egyes esetekben 80 százalékban, másoknál 50 százalékban, másoknál 20 százalékban voltak piros golyók.

A kísérlet során azt figyelték meg, hogy minél több volt a piros golyó, annál kevesebbszer hazudtak a számokról. Ebből azt a következtetést vonták le a kutatók, hogy amikor valami közel van az igazsághoz, kisebb az esély a hazugságra, továbbá az is bebizonyosodott, hogy minél erősebb volt a büntetés a hazugságért, annál kevésbé volt valószínű, hogy hazudtak.

A másik tudása is számít

A kísérlet második felében annyit változtattak a helyzeten, hogy az egyik csoport továbbra is ugyanúgy láthatta a doboz teljes tartalmát, de a párjuk is kapott információt, azonban torzítottat: csak egy részét láthatták a doboz tartalmának.

Lényeges, hogy a korlátozott tudást kapóknak úgy mutatták a dobozt, hogy úgy gondolták, hogy 80 százalékban, 50 százalékban és 20 százalékban piros golyók vannak, független attól, hogy valójában mi volt a dobozban. Például voltak olyan dobozok, amelyek során a vevőt elhitették, hogy 20 százaléknyi piros golyó van a dobozban, miközben valójában 80 százalék volt. Azt, hogy a párjuk nem tudja a teljes igazságot, a másik oldal részvevői tudták.

A kísérlet ezen szakában azok, akik hazudtak, csak az alapján füllentettek, amit a befogadó igaznak hitt. Például, ha egy dobozban a valóságban csak 20 százaléknyi piros golyó volt, de a befogadó azt hitte, hogy valójában 80 százalék a piros golyó, akkor a résztvevők nagy valószínűséggel hazudtak, és azt mondják, hogy sok piros golyót húztak (miközben csak néhány volt az). Tehát a résztvevők a hazugságukat a befogadó tudásához kalibrálták, ami azt mutatja, hogy a hazugság során a befogadó tudását is szem előtt kell tartani.

Ezek a tanulmányok is azt mutatják, hogy a hazugság összetett, aminek során figyelembe kell venni a hazugságot fogadó személy tudását, feltételezéseit, a lebukás esélyét és a retorziókat is. Ha egy helyzetnek sok aspektusa van, amit nyomon kell követni, a hazugság bonyolult: vagyis, a hazugság stresszes. Ráadásul sok valós helyzetben (ellentétben ezzel a kísérlettel) annak, aki hazudik, emlékeznie kell a hazugságaira, hogy az idő múlásával konzisztens maradjon. Tehát a legjobb, ha nem fárasztjuk magunkat, és a megfelelő időben, a megfelelő helyen és a megfelelő módon közöljük a mondandónkat.

Galériánkban mutatjuk azokat a hazugságokat, melyek randikon hangzottak el!