Mindig tudtam, hogy introvertált vagyok, de hogy ennyire, arról fogalmam sem volt – egészen addig, amíg anyává nem váltam. Imádom a fiamat, egyetlen percet sem bántam még meg, amit vele töltöttem, mégis időre és térre van szükségem, csak a saját magam számára.

Az anyáknak ugyanúgy szükségük van arra, hogy az identitásuk többi rekeszét is ápolják, mint bárki másnak. Ehhez pedig énidőre van szükségük. Pszichológusok is állítják, hogy egy anya csak annyira tud jó gondviselője lenni a gyerekeinek, amennyire időt képes szakítani arra, hogy saját magának gondját viselje. Fel kell töltődnie ahhoz, hogy többet tudjon adni a gyerekeinek.

Számomra például létszükséglet, hogy egyedül is töltsek időt, ne beszéljek senkivel és ne is lássak magam körül senkit. Viszont mivel otthonról dolgozom, kisgyerek mellől, nehézségekbe ütközik kielégíteni ezt az igényt. Más anyáknak is kell az egyedüllét, nem csak az introvertált anyáknak. Akár heti egy félóra a fürdőkádban, akár egy játékdélután, amit a gyereked a legjobb haverjánál tölt, te meg egész máshol, akár csak egy pár perc a hálószobádban, míg a párod lefoglalja egy kicsit a gyerekeket – az anyák számára a magukbantöltött idő kritikus fontosságú az egész család boldogsága szempontjából. Akár otthon vagy a gyerekkel, akár dolgozol, akár mindkettő egyszerre.

A galériában összefoglaljuk azokat a szempontokat, amik miatt az énidő minden anyának alanyi jogon kijár: