A gyerekeink már felnőttek, a lányunk már rég nem lakik velünk, a fiunk pedig épp külföldön tanul. Időbe telt, míg megszoktuk, hogy csak ketten vagyunk abban a nagy házban, de aztán egy kis idő után elkezdtük élvezni a szabadságot, hogy csak egymással kell foglalkoznunk, ha hazaérünk. Az a fajta házaspár vagyunk, amely imádja a jó társaságot, gyakran eljár otthonról szórakozni a barátaival és ahol nem ritka a vendégség sem. A férjem igazi pörgős figura, ha tehetné, szerintem 48 órát csinálna a 24-ből és mindezen idő alatt egy szemet sem aludna. Én azért így 50 fölött már jobban igénylem a „passzív pihenést” is, ha értitek mire gondolok.

Amikor a férjem nincs otthon – üzleti útra megy, esetleg a barátaival ruccannak ki valahova pár napra –, én teljes valómban megújulok. Nem tudom, vajon más is így van-e ezzel, de nekem ilyen „önző” okok miatt esik jól néha, ha egyedül vagyok.

# Nem kell adnom az időmből senkinek

Ha tudom, hogy a szeretteim jó helyen vannak, mindenkivel minden rendben és nincs semmi dolgom, akkor végre azt csinálhatok, amit akarok. Korlátok nélkül. Senki nem nézi, mikor kelek fel, meddig nézek egy jó filmet a kanapén, esetleg hogy egész nap pizsamában dolgozom az ágyból. Ilyenkor – még ha dolgozom is –, egészen másként mennek a dolgok, nem feszélyez semmi, a magam tempójában haladok.

# Úgy kapcsolódhatok ki, ahogyan én akarok

Bár a férjemmel hasonló az ízlésünk, azért persze vannak dolgok, amiket csak én szeretek otthon: például feltenni a régi bakeliteket, besötétítve, a kanapéra kucorogva elejétől a végéig elolvasni egy könyvet. Ilyen csak nagyon ritkán esik meg az emberrel, élvezem, hogy ebben az életkorban már tudok rá néha időt szakítani, és engem sem szakít félbe senki.

# Olyan dolgokat is megcsinálok, amiket vele nem lehet

Persze nem kell mindjárt rosszra gondolni! Inkább olyan nagyobb volumenű projektekre, mint a tavaszi-nyári-őszi-téli gardróbpakolás, amihez lássuk be, rá nincsen szükség és legtöbbször csak útban van.

# Dolgok, amikre ha együtt vagyunk, sajnálom az időt

Például hogy hétvégén végre rendezném a családi fotóalbumokat, kidekorálnám a lakást. Ezek helyett kettesben inkább valami közös, aktívabb programot szoktunk kitalálni.

# Otthoni spa-t varázsolhatok a fürdőszobából

Akár órákat is ázhatok a kádban, amit hajfestés, arcpakolás, manikűr és hasonlók követnek. Eközben senki, de senki nem kiabál be, hogy „drágám, nem tudod hova tettem a...” Igazán felemelő érzés.

# Csak az enyém a ház, vele együtt a konyha

Senki nem néz rám rossz szemmel, ha lefekvés előtt már nem mosogatok el, vagy ha reggel nem vetem be az ágyat magam után. Persze nem mintha ezekért büntetés járna, de ha együtt élsz valakivel és kölcsönösen elvártok egymástól dolgokat, akkor ezek az apróságok nem mindig férnek bele. Külön öröm, hogy csak enyém a konyha, és ilyenkor áldozhatok igazán a hobbimnak, a sütögetésnek. Ha otthon van, az kicsit más tészta: olyankor vagy ő is épp főzni akar valamit, vagy folyton ott legyeskedik a sütik körül. Egyedül fesztelenebb a munka és neki is kellemes meglepetés, ha hazaérve többféle finomság várja a kekszes dobozokban.