Mert van, akinek így jó. Célkeresztben a másik ténykedése és élete párja keresi a pillanatot, amibe bele lehet kötni. Nem kell aggódni, úgyis meg fogja találni. Mert számára kellemetlen a kellemes, a melegség, az intimitás, az emelkedett pozitív érzelmi miliő.

Ádám és Éva

Mesebeli szeplőink legyenek Ádám és Éva, csak most más köntösben; más emberek kiragadott életpillanatait segítenek nekünk eljátszani és meglátni.

Éva felkelt reggel, és a tegnapi veszekedés nehéz érzését igyekszik a tükör előtt elfésülni, lemosni. Elvégre ez egy új nap, új lehetőség, kicsit jobban csinálni a dolgokat, mint tegnap. Tegnap hibázott, megbűnhődött érte. Ma talán jól fogja csinálni, és jó lesz. Bíztatóan rá is néz Ádámra, kedves mosolyt csatolva arcára, remélve, ő is így gondolja. Ma minden jó lesz. Ádám ellenben, el van foglalva a szokásos rutinjával, nem igazán érdeki Éva.

Éva már tapasztalt, tudja, hiába van benne félelem, bizonytalanság, mégis erősnek kell látszania. A csitíthatatlan szorongásából nem szabad semmit sem mutatnia. Tudja már, hogy az dühíti Ádámot, és arra is beindulhat a gépezet. Így a reggeli mosolyt és pozitív reménysugarat szorongatja magában, és megteszi, amit mára tervezett. Sütni szeretne, Ádám kedvenc pekándiós pitéjét. Ezzel szeretné meglepni ebédnél.

Szépen meg is sült a pite, talán kicsit túl is sült. Éva megtálal, és Ádámmal egy asztalhoz ülnek. Éva izgatottan várja Ádám elismerését. És Ádám ezt jól látja. Egy pillanatra el is gondolkodik, mit reagáljon. De aztán kezd hümmögni, hogy kicsit túlsült a pite. És így neki száraz. Éva mosolya eddig tudott arcán megmaradni, ettől a pillanattól kezdett lefelé húzódni. A jól ismert reflex bekapcsolt, és már érezte a zsigeri félelmet. Már megint nem elég jó, már megint hibázott, már megint vele van a baj. Elkezdte magyarázni, hogy ő csak jót akart, de mivel egyedül volt a konyhában, az ebédre is figyelnie kellett, és közben kicsit túlsült a pite. Mentegetőzni próbált már előre, nehogy baj legyen. És pont ebből lett a baj. Ádámot kezdte idegesíteni Éva félelme és viselkedése. Be is szólt neki: „Nem igaz, hogy semmit sem tudsz jól csinálni! Egy egyszerű sütit sem vagy képes jól elkészíteni!” „Biztos csak a pénzemért vagy velem!” Éva ismét megítélve érezte magát, és folytatta a mentegetőzést. De már hiába. Ádámnál süket fülekre talált. A nárcisztikus program beindult. Már megint nem figyeltek rá, és ezért elégtételt kell venni… Már megint kiderült, nem elég fontos, így meg kell büntetnie Évát.

Érzelmi hullámvasút

Szavakkal. Sértő, bántó szavakkal. Olyan szavak által, amik Évát destabilizálják, és felültetik egy érzelmi hullámvasútra. Az egyik pillanatban minden csodálatos volt-ból való utazásba, amiben a kis vasút épp a minden rosszra fordult irányba zakatol. Ahogy Éva lelke is zakatol. Összeomlik a szavak súlya alatt. Mert tudja, hogy Ádám nem értékeli. Tudja, hogy bántja. De közben azt is érzi, mégis szereti, csak most biztosan hülye. De majd túl lesz rajta, és ez is elmúlik. Ahogy tegnap is elmúlt, és az előtt is. – Áltatja magát Éva, még mindig…

Most nehéz, mert Éva kicsinek érzi magát. Megsemmisülve zokog a konyhakövön. Egyedül, magára hagyva fájdalmában. Miközben annyira jól akarta csinálni! Annyira igyekezett. De nem sikerült. Megint elrontotta. Biztosan vele van a baj, ő a hiba. Kár is erre a világra! Ennek így semmi értelme! Csak reménykedés és fájdalom!!! És a sorozatos csalódás.

Mind magunkban keressük a hibát, egy torz tükörben, amit a nárcisztikus személyiségjeggyel megáldott Ádám tartott, jelen esetben Évának. Éva önbecsülése, nőiessége romokban. Kétkedik magában, már nem hisz magában. Nincs önbizalma. Ádám megítélésétől teszi függővé önmagát. Azzal azonosítja magát. Nem vagyok elég jó, nem vagyok szerethető, hibás vagyok, bűnös. Rossz! Bűntudatom van, mert rosszul sütöttem meg Ádám kedvenc pitéjét!

Miközben nem veszi észre, hogy a zsarnok, az érzelmi bántalmazó belső világát éli meg tüköreffektusként. Ádám titkon tudja, hogy kevésnek tartja magát, jellemgyengének, nem szerethetőnek. De ezt takarni kell, és kell keresni egy áldozatot, aki felett elhatalmasodhat. És a bántó hatalom által megélheti nagyságát, irányításkényszerét, és bizalmatlanságát.

A karácsony sem hozza meg a csodát

Hát ilyen is lehet egy karácsony, vagy egy ünnepi időszak, vagy valakinek bármelyik napja. Vannak párok, családok, akik ilyen érzelmi környezetben élnek. Akiknek ez jutott. Mert az áldozat elhiszi, hogy ennyi, és ennyi jár, biztos megérdemli. A bántalmazónak pedig ez így kényelmes. Mindkettő azon dolgozik, hogy eltakarják a fájdalmat, a szégyent, a bűntudatot, és amikor kimennek a házból, leporolják szenvedésüket, megéléseiket, hogy úgy csináljanak, ahogy Éva is kezdte a reggelt. Szépen mosolyogva, és remélve, ez végre, egy szép nap lesz.

Ha te is érzelmi bántalmazó környezetben élsz, szeretném, hogy tudd, nem fog változni a helyzet, hiába kelsz fel minden nap új reménnyel. Aki megtanulta, hogy bánthat téged, és te ezt a jelenléteddel engedted, jóváhagytad (nem mentél el, nem szakítottál), akkor pontosan tudja, holnap is megteheti. Meg kell értened, határt csak te tudsz húzni. A felelősséget csak te tudod vállalni a saját életedért. Ezt nem várhatod másik embertől. Csak remélheted. De ha bántalmazott vagy, talán meg tudod mondani, hogy eddig hiába reménykedtél. Jobb nem lett. Stagnált, vagy időről időre, rosszabb lett.

Merj segítséget kérni, mert sok más áldozat van a világban, akiknek már sikerült egészségesebb érzelmi klímát alakítania, akár egyedül, akár egy új párkapcsolatban. Kérj segítséget, hisz az érzelmi bántalmazás sem játék! Kivéve addig, amíg engeded a másikat azt játszani, és ez által, te is abban játszol.

Galériánkban a toxikus párkapcsolatok 4 tipikus tünetét mutatjuk be: