Depresszió és szex: „A diagnózis előtt a szex egy kötelező kapcsolati valami volt.”

Borítókép: Depresszió és szex: „A diagnózis előtt a szex egy kötelező kapcsolati valami volt.” Forrás: Getty Images (Image Source)
A szexről beszélni csak úgy szimplán is tabu, sajnos a betegségek és a szex témaköre még nagyobb “tilos”. Csak egy nagyon egyszerű példa: tavaly az Instagram letiltotta a mellrák és szex Szexsuli posztot azzal a felkiáltással, hogy ez nagyon zavaró lehet mások számára. Pedig nagyon sokat segíthetne a betegeknek, ha olvashatnának erről cikkeket, ha tudnának tapasztalatot cserélni, ha sok információhoz jutnánk a a témában megszégyenítés nélkül nem “fehérköpenyes” környezetben.
“Páciens lettem, de ettől még ember maradtam…”

-mondta Rebecca Stewart, aki megosztotta a történetét a világgal, hogy azzal másokba is erőt öntsön. Ez nagyon fontos mondat, és ezért is foglalkozom itt a Szexsulin a szex és betegség témakörével.

Pár napja írtam ki az Instagramra, hogy keresek olyan embereket, akik depresszióval élnek és szívesen megosztanák a többiekkel a történetüket és tapasztalataikat. Mielőtt továbbmegyünk, mutatok néhány számadatot, hogy lássátok, mennyire gyakori itthon és egyébként a világban is a depresszió, amit már egyre komolyabban vesznek, de még nagyobb figyelemre lenne szükség.

  • A magyar felnőtt lakosság legalább 15 százaléka tapasztalja meg élete során a depresszió tüneteit.
  • Évente 700 ezer ember diagnosztizálnak vele itthon.
  • A nőknél nagyjából 20, a férfiaknál nagyjából 9 százalék az előfordulási aránya.
  • Bármilyen életkorban jelentkezhet, általában 40 év körül diagnosztizálják, de egyre fiatalabb életkorra tevődik.
  • A kismamák 17-19 százalékát érinti szülés utáni időszakban.
  • Ha még több adatot szeretnél látni, akkor kattints ide – ebből a cikkből vettem ezeket az adatokat is.

Azt szerettem volna ezekkel az adatokkal megmutatni, hogy a depresszió nagyon itt van körülöttünk, nagyon sok embert érint. Ezért is külön köszönöm mindenkinek, aki írt Szexsuli Instagramra üzenetet a témában. Veletek is megosztom ezeket a történeteket, a főhősök álnéven szerepelnek, de az érzéseik, érzelmeik igazak. A szövegekben csak apróságokat változtattam meg, de tartalmilag nem nyúltam hozzá.

Mielőtt belekezdtek a történetek olvasásába, készüljetek fel, mert több helyen felkavaró lehet!

OLIVÉR TÖRTÉNETE

“Olivér vagyok, 24 éves. Mióta az eszemet tudom ismerem a depresszió fogalmát. Két testvérem is gyermekkoromban halt meg és ezen kívül is voltak problémák a családi életemben.

A diagnózis igazából semmit nem változtatott, előtte és utána is ugyanúgy ismerkedtem és ugyanúgy élem a szexuális életem. Ami nagyban befolyásoló tényező, hogyha befordulok, az a libidómat lelövi teljesen, a maszturbáció egyedül, ami megy ilyenkor. Az viszont megnyugtatott még fiatalabb koromban. Jelenleg már egy tartós és őszinte kapcsolatban élek, ezáltal már ugyanezt a megnyugvást megkapom párkapcsolati intimitástól.

Ismerkedés elején elmondtam mindig, hogy ez a problémám, és a legtöbb ismerősöm tudja. Úgy gondolom én már éltem vele eleget, már tudom kontrollálni, ezért szívesen beszélek róla, hátha tudok segíteni másnak is.

Számomra a megoldást nem gyógyszer vagy terápia jelentette hanem a muay thai (thai box). Ettől kaptam egy olyan önbizalmat, amit az életem bármely területén fel tudok használni. És természetes a páromtól kapott feltétlen szeretet is sokat segített, az őszinte beszélgetések, amelyek szakembernél sem mentek. Számomra például az nagy törés volt a szakemberek felé, hogy amit az orvossal megosztottam, azt otthon visszahallottam – kiskorú voltam még.”

ZSUZSI TÖRTÉNETE

“Csak augusztus óta járok terápiára, de szerintem a depresszió tinikorom óta velem van, egyéb dolgok mellett. Szinte mindenben akadályozott. Baráti kapcsolatok kialakításában. Tanulásban. Munkában. Az olyan normális dolgokban is mint a tömegközlekedés.

Nem kérdezted ugyan, nem tudom mennyire lesz hasznos, de elmondom. 4 évesen kerültem kapcsolatba először a szexszel, aztán nincs sok emlékem, de 15 voltam, amikor megint megtörtént és…nem volt jó. Leginkább muszájból volt. Akkor a srác 18 volt, azt hittem tudja, hogyan kell egy nőhöz/lányhoz nyúlni. De nem. Ettől még depisebb lettem, még jobban utáltam magam.

Aztán mikor 16 lettem, elkezdtem vágyni rá, de nem maga az aktus miatt, hanem mert elkezdtem idealizálni magamban a tökéletes együttlétet. Nem kellett volna. Nagyon sok csalódás ért ezután. Voltak kapcsolataim, voltak hosszúak és volt sok sok egyéjszakás, leginkább azért mert utáltam magam.

A depresszió szorongással együtt jelentkezett nálam, ez úgy nézett ki, hogy a strandon, ha a fenekem kilátszott ( rövidnadrágban voltam általában) már szégyelltem magam. A teljes bodyshaming játszott nálam rendesen.

Az, hogy a diagnózistól változott-e valami a szexben?

A folytatásért kattints ide.