„Nem, nem bántam meg. Legalábbis azt, hogy ilyen fiatalon megtörtént. Ha valamit, akkor azt sajnálok ebben az egészben, hogy bárcsak türelmesebb lettem volna és kivárok egy „jobb” alkalomra, jobb körülmények között.

Életemben először nem is azzal a sráccal feküdtem le, akivel akkoriban jártam, hanem egy nagyon régi, baráti család fiával – akivel egyébként rendszeresen „húztam” a barátomat, amikor épp mosolyszünet volt köztünk. Fájdalmas visszatekintenem arra a végtelenül bizonytalan, tapasztalatlan és sérülékeny lánykára, aki akkoriban voltam; mérföldekre attól, hogy bármilyen szempontból is érett lettem volna arra, hogy odaadjam magam egy fiúnak.

Nem gondolnám, hogy ostoba és naív voltam, csupán nagyon akartam a dolgot. Pontosabban azt hittem, ez az, amit akarok. Bár a nagynénémet beavattam, a szavai, amiket akkor mondott jótanácsként, inkább egy felnőtthöz szóltak, mint egy kiskamasz lánykához. Nem véletlen, hogy sok-sok évvel és vagy 8 fiúval később kezdem csak megérteni, mire gondolhatott akkor.

Istenem, mennyire igaza volt! Az azóta eltelt 12 évben hányszor, de hányszor éreztem, hogy elvesztem a talajt a lábam alól. Minden egyes, nem éppen ideálisnak mondható kapcsolatomban azt éreztem, hogy a lelkem újabb és újabb kis darabkája válik benne semmivé.

Mostanra megtanultam, hogy inkább kivárok, nem rohanok senki karjaiba csak azért, mert rettegek egyedül lenni, mert nekem „férfi kell”. Megpróbálom inkább újra felépíteni önmagam és úgy felkészülni, nyitni egy következő kapcsolatra; ahogy eddig még egyszer sem sikerült.

Szingli vagyok, nem szexelek, de nem izgat. Tanulgatom, hogyan ne tévesszem szem elől, mennyit érek; magamnak legalábbis. Jobb későn, mint soha.”

És George Clooney? Vagy Chris Martin? Ők vajon mikor veszítették el a szüzességüket? Galériánkból többek közt ez is kiderül!