A famiily.hu cikke.

Évekkel ezelőtt Olaszországban jártunk a férjemmel, egy társasutazáson. Volt ott egy idősebb házaspár is, olyan hatvan év körüliek lehettek, akikkel sokat beszélgettünk. Egyik este érdekes fordulatot vett a társalgás; az idősebb férfi kéretlenül házassági tanácsadásba kezdett. Biztosan úgy érezte, hogy mint friss házasokkal, meg kell osztania velünk ezeket a gondolatokat. Azt mondta, nagyon fontos, hogy mindig magunkat tegyük az első helyre, ezt tartsuk szem előtt. Még azok után is, hogy gyerekeink lesznek. Hogy micsoda? – kaptam föl a fejem. S ezt mégis hogyan? Számomra ez a szülőség alapvetéseinek mond ellent – vágtam vissza kételkedve.

A gyerekek felnőnek, kirepülnek, saját családot alapítanak. Ti pedig újra ott találjátok majd magatokat kettesben.

Nagyon nem mindegy, hányadán álltok egymással – kontrázott rá a feleség. Így már nem is tűnt akkora önzőségnek ez az egész elképzelés. Hogy-hogy nem, a bogarat is elültették a fülembe - meséli a 38 éves Melinda, két kisiskolás fiúcska édesanyja.

S hogy mennyire megéri ez az „önzés”, abban több, családi kapcsolatokkal foglalkozó szakember is egybehangzóan egyetért. Szerintük egyáltalán nem „elvetemült” dolog első helyen figyelmet szentelni a hitvesünknek. A házaspárok kapcsolatában vízválasztó a gyermek születése és az azt követő első három év. Kutatások is megvilágították; ebben az időszakban a házaspárok 67 százaléka tapasztalt minőségi visszaesést a kapcsolatukban, miközben csupán 33 százalék számolt be ennek ellenkezőjéről.

A folyamatos alváshiány, az anyagi gondok, a szülés utáni depresszió, esetenként a kisbaba iránt érzett féltékenység – amiért a feleség szinte már csak a picivel foglalkozik – kivétel nélkül olyan problémák, melyek megingathatják a szülők kapcsolatát.

Az pedig, hogy milyen egy házasság, a két fél kapcsolata kapcsolata; a későbbiekben is hatalmas mértékben befolyásolja a kicsik értelmi, érzelmi és szociális fejlődését. S bár a szülői ösztönöknek látszólag ellentmond, ha első helyre tesszük magunkat; ezzel akaratunkon kívül is egy fontos dolgot tanítunk vele. Megmutatjuk a gyerekeinknek, mennyire fontos az is, hogy Anya és Apa magával tudjon foglalkozni . Ezzel pedig bennük is elültethetjük ezt az igényt. S amíg a szülők "elszöknek" egy gyerekmentes hosszúhétvégére, a nagyszülő-unoka kapcsolat is csak tovább mélyülhet.