Akkor most elmondom, miért nem beszélek többé az anyámmal

Akkor most elmondom, miért nem beszélek többé az anyámmal
Forrás: Pixabay

Ha tetszett ez a cikk, oszd meg barátaiddal, ismerőseiddel!

„Kinek mit jelent a család? Fontos és értékes kapcsolatot, hátteret, támaszt, ölelő kart. Másoknak viszont igazi rémálom az anya, apa, gyerek szentháromsága, és én a második csoportba tartozom.” Judit története.

Anyukám egész életében önző, kiszámíthatatlan és kontrollmániás volt. Egyik korai emlékem, amikor elfelejtem az óvodából hazahozni a pólómat, ő pedig pofon üt és a hajamat húzza. Egy órával később, amikor még mindig nem tudom abbahagyni a sírást, bejön, átölel, és bocsánatot kér. Akkor hangzott el utoljára az a szó: sajnálom. Emlékszem, amikor pár évvel később láttam a Love Story-t, és a lány azt mondja Ryan O’Nealnek: „A szeretet azt jelenti, hogy sose kelljen azt mondanod: sajnálom”, óriási hazugságnak éreztem, mert nekem máig ez az egyik legjobb emlékem anyámról.

Folyamatos rettegésben éltem, hogy mikor üt meg újra. Ha úgy ítélte, rossz gyerek vagyok, a sarokba térdepeltetett, máskor azonban – hiába hoztam haza egyest vagy keveredtem verekedésbe a szomszéd gyerekével - nem csinált semmit. Nem tanultam meg a határokat, összevissza viselkedtem, az állandó rettegés pedig elkísért egész gyerekkoromban.

Nem szóltam senkinek, se a tanáraimnak, se más felnőttnek. Apukámnak volt már másik családja, havonta, kéthavonta találkoztunk. Egyszer észrevett egy zúzódást a lábamon, a homloka elfelhősödött, de nem kérdezett semmit. Elfoglalta az új feleség, az érkező új gyerekek, nem akart hallani a problémás exeiről. Pedig pontosan tudta, milyen az anyám: néhány évvel ezelőtt beszélgettem az egyik barátjával, aki elárulta, hogy apu az erőszak és a lelki terror miatt csomagolta össze végleg a cuccait. Emlékszem anyu fenyegető telefonjaira, bíróságra küldözgetett irataira, hogy a válást elhúzza a végtelenségig: egyszer még apu kocsijának a kerekeit is kiszúrta. De bármit tett, csak elválasztották őket, apu szabad volt, és az, hogy engem is kimenekítsen felesége karmaiból, valószínűleg meg se fordult a fejében.

Középiskolás koromban anyám egyre ritkábban vert, megszaporodtak viszont a verbális támadások. Az enyhébb piszkálástól (hogy néz ki a hajad már megint?) a súlyos megalázásokig (ostoba, tehetetlen, élhetetlen dög vagy, aki sose viszi semmire!) terjedt a skála. Gyakran menekültem barátokhoz, fiúkhoz, néha apámhoz, ha a családja épp nem nézett rám ferde szemmel. Még mindig ritkán beszéltem másoknak az otthoni légkörről. Volt egy osztálytársnőm, akinek egyszer megnyíltam, ő viszont azt mondta, a szülőanyám biztosan jót akar nekem, ezért inkább hallgassak rá. Később kiderült, ezt a lányt otthon a szülőapja tartotta állandó félelemben.

Főiskolás koromban kollégiumba költöztem, dolgoztam, hogy fenntartsam magam, és abban reménykedtem, végre megszabadulok a családi tehertől. Tévedtem. Anyám naponta, kétnaponta felhívott, és vagy a kibírhatatlan életéről panaszkodva öngyilkossággal fenyegetőzött, vagy engem szapult. A hálátlan kölyköt, aki otthagyta a szarban. Nekem még mindig nem volt erőm rácsapni a telefont. Végighallgattam a végeérhetetlen vádbeszédeket, és védekezni se próbáltam. Majd egyszer abbahagyja, gondoltam ilyenkor. És egy idő után tényleg kifulladt: hiába, azért öregedett ő is.

Találkoztam egy különc és érdekes férfival. Beleszerettem, összeköltöztünk. Az élet persze nem lányregény, Rudi pedig igazi Charles Manson volt: karizmatikus, de teljesen őrült. Mire észbe kaptam, teherbe estem, ő pedig ott folytatta, ahol anyu abbahagyta (pontosabban: párhuzamosan ment a két szólam). Buta voltam, rossz anya, ügyetlen feleség, önállótlan balek. Bármit csináltam, csak felidegesítettem vele. Amikor a kisfiunk egy éves volt, fogta a cuccait és eltűnt. Kétségbeesés helyett fellélegeztem.

Anyám viszont a nyakamon maradt.

Unokalátogatás címén kezdődött megalázásom következő fejezete. Hogy elüldöztem azt a drága jó embert (Rudi és ő remekül kijöttek, volt ugyanis egy nagy egyetértésben célba vett, közös áldozat). Rosszul fogom a babát. Nem tudok főzni, mosogatni, takarítani. Hetente kétszer-háromszor meglátogatott minket, és a látogatások minden pillanata pokol volt a számomra.

Apám az ellenkező véglet volt. Szinte rá se nézett a kisfiúra. Ha nagy ritkán mégis eljött, gondosan kipuhatolta, van-e rá halvány esély, hogy a volt feleségével összefusson. Akkor jöttem rá, mennyire fél tőle, és ezt végtelenül szánalmasnak találtam. Éjjel azonban nem tudtam elaludni, és azon töprengtem, mennyivel vagyok jobb nála, én, a felnőtt kisgyerekes asszony, aki retteg a saját anyjától.

Így jött a megoldás: nem beszélek többé vele.

Lehet, hogy gyávaság. Lehet, hogy fel kéne vennem a kesztyűt, és megküzdeni, nem pedig menekülni. Talán ennek is eljön az ideje. Olyan hosszú ideje vagyok némaságra és engedelmességre trenírozva, hogy ezt a döntést is hatalmas lépésnek érzem.

Elköltöztem egy másik városrészbe és nem hagytam meg a címemet. Fél éve pszichológushoz járok. Sokat dolgozom, gondozom a kisfiamat. Anyám telefonjaira nem válaszolok. Karácsony előtt küldött nekem egy e-mailt, pedig utálja az internetet. Ez állt benne: „Nem hiszem el, hogy annyi bátorság sincs benned, hogy a szemem elé állj megmondani, miért nem állsz szóba velem. Mi a bajod? Én mindig azt tettem, amit helyesnek láttam. Ha te másként gondolod, áruld el!”

Nem válaszoltam neki.


Ezt láttad már? A legkínosabb szülő-gyerek történetek:

Nézd meg a galériánkat>10 kép
A legkínosabb dolog, amit a szüleim műveltek velem – 11 történet
Tovább olvasok
Kép
Nyilván téged sem érdekel: az édeshármas kultúrtörténete

A hármas szex az egyik leggyakoribb erotikus fantázia: tízből kilenc felnőtt el-eljátszik a gondolattal. A megvalósításig sokkal kevesebben jutnak el. Mi olyan izgató és nehezen kivitelezhető a hármasban?

Kép
Palya Bea: „Netni vagy nem netni – ez itt a kérdés"

Megzabolázlak, betörlek, mint egy vadlovat – fenyegeti az internetet Palya Bea énekesnő, majd elmeséli, hogy miért nem olyan egyszerű ez.

Kép
Még most is csak 64 éves lenne Carrie Fisher

Mindenki Leia hercegnőként ismerte, pedig Carrie Fisher intelligens és sokoldalú személyiség volt.

Kép
Huzella Júlia: Miért kezdtem el hanyagolni az okostelefont

Huzella Júlia színésznőnek elege lett abból, hogy a telefonja szinte hozzánőtt a kezéhez. Úgy döntött, „lejön a szerről”, vagyis megpróbál okostelefon nélkül is létezni. Elmeséli, hogy sikerült.

Kép
Napi horoszkóp október 20.: a Mérlegek különös élethelyzetbe kerülnek, a Bakok a célegyenesbe fordulnak

Ma se feledkezz meg a horoszkópodról, hisz a csillagok ismét izgalmas üzeneteket tartogatnak!

Kép
A gyereklélek sötét oldala, avagy miért lesz bántalmazó egy gyerek?

Miért bánt az, aki bánt? Mi hajtja mások megfélemlítése felé, miért nyer erőt abból, ha visszaél a gyengeséggel? Az iskolai zaklatások kapcsán általában az áldozatok szemszögéből pillantunk rá a témára, most azonban azt nézzük meg, hogyan érzi magát az elkövető.

Kép
Gyomorszorítóan hiteles novella a nők elleni erőszakról

A gyönyörűen megterített asztal mellett ültek és csendben kanalazták a fácánlevest. Pillantása az ezüst gyertyatartóra esett. Nászajándékba kapták. Benne egy szál fehér gyertya. Ahogy a férje szereti. Nézte a pislákoló lángot. Szinte megbűvölte. Bucsi Mariann író novellájából pontosan kiderül a nők elleni erőszak természetrajza.

Kép
Nem akartam anya lenni. De ennél jobb nem történhetett velem!

A legújabb Mesélj, Anyukám! podcast adásunkban egy olyan anyuka lesz a vendégünk, aki nem készült édesanyának. Nagyon nem. Az anyaság aztán mégis megváltoztatta az életét.

Kövess minket

ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin

Előfizetés

Weboldalunkon cookie-kat használunk annak érdekében, hogy jobban megismerjük a felhasználói viselkedést és érdeklődést, valamint ezek segítségével személyre szabjuk és javítsuk a reklámokat. Weboldalunk használatával ezen feltételeket ön automatikusan elfogdja. További információkat az adatkezelési tájékoztatóban olvashat.
Megértettem