20Q - Kásás Tamás

2019. December 27.

kásás tamás,olimpai,vízilabda,interjú,playboy

Forrás: Friday Productions

„Büszke voltam rá, hogy mindenki tőlem várta a csodákat”

A világklasszis vízilabdázó - "Kása" - a londoni olimpia után végleg visszavonult. Sportpályafutásának végén könyv jelenik meg a legendásan kevés interjút adó pólósról. Ebből az alkalomból azonban kötélnek állt a Playboynak - 20 kérdés erejéig.

1.

Véget ért egy elég fontos sztori az életében, és most kezdődik egy új. Gondolom, ezt nem egyszerű menedzselni.

Jól vagyok, semmi bajom. Nyilván teljesen rendszertelen lett az életem, mióta befejeztem a vízilabdát. Eddig ugye voltak edzések meg a kötött időpontok. Most meg egyszer csak hirtelen nincs dolgom... De végül is, igazából azt csinálok, amit akarok.

2.

Hagyott űrt maga után a vízilabda?

Egy picit igen. Tipikus átmeneti időszakban vagyok, amit minden sportoló átél, amikor befejezi. A vízilabda 25 éven át 90%-ban kitöltötte az életem. Utána hirtelen nem tudja az ember, hogy akkor most mi van... És nagyon hiányzik a mozgás is.

3.

Kapott tanácsot valakitől azzal kapcsolatban, hogy minél simábban menjen ez a váltás?

Nem. Igazából nem is kértem. Próbálok lemenni néha úszni, lazán persze. Így egész más, mint amikor ott az edző a parton, és megmondja, hogy mit kell csinálnom. Persze sokkal nehezebb így rávenni magamat, mint ha kötelező lenne.

4.

Előjött a Kásás-féle lustaság?

Ez azért egy legenda! Amikor fiatal voltam, akkor sokkal jellemzőbb volt rám. Akkoriban valóban inkább csak a tehetségemre hagyatkoztam, és néha nem hajtottam úgy, ahogy kell. De aztán azért nekem is benőtt a fejem lágya. Főleg, amikor külföldre szerződtem. Beláttam, hogy muszáj dolgozni és szenvedni, hogy az ember tényleg sikereket érjen el. Mondjuk úgy, hogy a pályafutásom közepén abszolút nem voltam lusta. A végén meg inkább a rutinomra hagyatkoztam, mert már kicsit el voltam kopva.

5.

Volt már úgy, hogy kiszállt a válogatottból – éppen a fáradtság miatt –, aztán mégis újra visszatért. Van erre most is esély?

Nincs. Idén nyáron éreztem először, hogy egy belső hang azt mondta: most már ne folytasd. Biztossá vált bennem, hogy nem akarom csinálni, és ez már az olimpia előtt eldőlt. Még most is úgy érzem, hogy ez egy jó döntés volt. Mert a játékot mindig is szerettem, csak a napi rutin volt az, amit nehezen tűrtem. Most azért bizonyos dolgok hiányoznak. Együtt lenni a fiúkkal, egy célért dolgozni, játszani... Mert végül is ez játék volt, még a baromi nehéz edzések ellenére is. Nagyon jó világ volt. Persze sokat kellett dolgozni közben, ugyanakkor volt szabadidőnk is mellette. Meg azt csináltuk, amiben jók voltunk... Amiben jó voltam.

6.

Merre tart? Tudja már, vagy egyelőre csak pihen?

Hát, ez majd kiderül. Vannak dolgok, amikről álmodozom, de még nem beszélek róla. Úgy gondolom, nem csak abban vagyok jó, hogy vízilabdakapuba dobálózzak... Majd kialakul.

7.

Azt is mondta, hogy utazgatni szeretne.

Ezt akkor nyilatkoztam, amikor éppen vége lett az olimpiának, és az volt bennem, hogy jöhet a nyaralás, az utazgatás. Nagyon sok helyen jártam a vízilabda miatt, de azért többnyire a repteret, a hotelt és az uszodát láttuk. Úgyhogy szeretnék még több helyet megismerni majd. Például Új-Zélandra nagyon szeretnék egyszer eljutni.

8.

Azzal, hogy nem sportol, fizikailag is átalakul?

Igen. Kezdek elfogyni. Soha nem voltam hízékony típus. Bármit ehettem és soha nem híztam egy dekát sem. Ha nem edzettem, mindig izomból fogytam. Ezért vissza kell hoznom ezt a rendszerességet, mert a testem egyből megérzi, ha leállok.

9.

Az edzősködés soha nem vonzotta? Hiszen az édesapja is edző volt.

Talán éppen ezért nem vonz. Láttam rajta, milyen stresszel jár. És hogy a parton mennyivel nehezebb a feszültséget levezetni. Az ember nem tud beugrani a vízbe és cselekedni, hanem csak áll, és abban reménykedik, hogy a játékosai majd megcsinálják bent, amit megbeszéltek kint. Esetleg gyerekeknek, fiataloknak átadnék bizonyos tudást. De még ez sem alakult ki bennem.

10.

Mit szólt az apja a döntéséhez?

Apu biztos, hogy sajnálta, mert szerette, amikor játszottam. Mindig követett, és büszke volt rám. Úgyhogy biztos, hogy hiányozni fog neki is, hogy nézze a meccseimet. Hogy bizonyítsam, hogy még jó vagyok. De teljesen megértett, mert ő is látta az utóbbi években, hogy már nehezebben bírtam. Fizikailag még el tudnék játszani 3-4 évet, csak már nem tudnék úgy felpörögni. Nem lenne meg a motiváció. Főleg ebben a vízilabdában, ami ennyire eldurvult. Már beszéltünk róla egy-két éve, és mindig mondtam neki, hogy most már tele van a tököm. Úgyhogy szerintem nem érte váratlanul.

Kásás Tamás,vízilabdázó,olimpiai bajnok,interjú,playboy interjú

Forrás: Friday Productions

11.

Mit érzett a londoni ötödik hely után?

Az 5. helyért vívott meccs után megnyugodtam, jól éreztem magam. Főleg, mert a mérkőzés felemelő volt. Hiszen eleve úgy készültem aznap, hogy ez lesz az utolsó meccsem a pályafutásom során. Másrészt pedig úgy gondolom, igazságos eredmény született. Az a négy csapat, amely előttünk végzett, biztos, hogy többet tett azért, hogy nyerjen.

12.

Mi lesz a magyar vízilabdával?

Mire ez a cikk megjelenik, még nem lesz megválasztva az új szövetségi kapitány. De valószínűnek tartom, hogy Benedek Tibi lesz az. Úgy gondolom, a csapat mentalitása megváltozik, a lelkesedés pedig növekedni fog. Ez minden nagy változásnál így szokott lenni. Átalakulóban van a válogatott, így biztosan ki kell próbálni új embereket. Ezért türelemmel kell lenni, és nem szabad egyből elvárni, hogy valami óriási eredmény szülessen az első periódusban. De idővel újra jó csapatunk lesz.

13.

Kevés sikersztorink van, de a vízilabda mindenképpen annak számít. Hogy bírta a magas elvárásokat?

Jól, mert ez azt jelenti, hogy jó vagyok valamiben, és ezért várják el a maximumot. Ha jó voltam, az volt a normális. Ha meg nem úgy sikerült, annak hangot is adtak minden szinten. Büszke voltam rá, hogy mindenki tőlem várja a csodákat. És áradt felénk a szeretet is. Ahhoz meg nem igazán kell hozzászokni, mert az eleve tök jó.

14.

Olyan nagyon azért nem lubickolt benne. Visszafogott fazonnak tűnik.

Ez igaz. Amikor nagy dózisban jön a szeretet, attól zavarba tudok jönni. Ha nyilvános helyen odajön valaki hozzám autogramot kérni, zavarba jövök tőle, és szinte már-már azt mondom: „ Jaj, ne hülyéskedj, miért kell nektek ez az autogram, ne csináld már...” De persze gyorsan aláírom, és már húzok is el. Ám azért az emberek szeretetét és támogatását érezni: az hihetetlen! Például hogy évek óta nem nyertünk aranyérmet, és még mindig ugyanúgy szeretnek minket, és mindent megbocsátanak. Bármit is csinálunk, akkor is mi vagyunk a legjobbak nekik. Ami a magyar szurkolók és köztünk van, az egy kölcsönös, szép szerelmi történet.

15.

A múlt héten bent járt a kiadóban, és személyesen tapasztalhattam, ahogy a hölgyeket úgy kellett felmosni és újraéleszteni, amerre csak elhaladt. Hogy lehet ezt az óriási terhet elviselni?

Nagy szerencse, hogy már nem voltam ott az újraélesztésnél. (nevet) Ezzel is úgy vagyok, hogy inkább így történjen, mint ennek az ellenkezője. Ez a jelenség nemcsak engem, hanem jó pár sporttársamat végigkísérte a pályafutásunk alatt. Nyilván jólesik, ha tetszem a nőknek, de igazából egy élsportoló erre nem tud büszke lenni. Én inkább azt szerettem, ha azért dicsérnek, hogy milyen fenomén vagyok a vízben.

16.

Üldözik a nők?

Maradjunk annyiban, hogy találkoztam furcsa helyzetekkel és nem teljesen normális női rajongókkal is. Előfordult, hogy üldöztek a szerelmükkel. Ugyanakkor vannak nagyon kedves történetek is.

17.

Mesélik, hogy ha elmegy szórakozni, háttal ül a bejáratnak, hogy ne kerüljön reflektorfénybe.

Hát igen: elég sok hülye gátlásom van. Képes vagyok az utcán felvenni egy baseballsapkát, mert akkor úgy érzem, hogy egy kicsit elrejtőztem, és nem ismernek fel. Pedig talán ugyanúgy felismernek, csak én jobban biztonságban érzem magam. Szórakozóhelyekre inkább csak úgy tudok lemenni, ha egy picit spicces állapotban vagyok. Akkor bírom. De ha lehet, inkább kerülöm a nyilvános dolgokat.

18.

Akkor miért ment bele, hogy könyvet írjanak önről?

Soha nem csináltam volna ilyet, amíg aktívan sportolok, amíg játszom. Nem tudtam volna úgy lemenni edzésre, hogy közben a csapattársaim a könyvet olvassák. Most már civil vagyok, de így sem volt egyszerű meggyőznie M. Kiss Csabának, a szerzőnek. De valahogy minden összejött. Lezárult az életem vízilabdás szakasza – amiben szinte alig nyilatkoztam. Főleg azért, mert akkor is sokszor megjelentek dolgok, amikor nem akartam. És soha nem akartam rövid interjúkat adni, mert az felületes képet ad rólam. Aztán úgy gondoltam, eljött az idő. Egyszeri alkalom, igényes formában, ahol úgy írom le a történeteket – akkora mennyiségben és olyan stílusban –, ahogy akarom. Ha ez érdekelni fogja az embereket, nagyon büszke leszek rá. Egy kikötésem volt: ne legyen bulváros vagy botrányos, hanem legyen lelke a könyvnek. Azt se bánom, hogy aki olvassa, elmosolyodik vagy felnevet.

19.

Mi lesz a bevétellel? Elutazgatja?

Inkább elutalgatom. A bevétel jótékony célra megy. Még pontosan nem tudom, hogy hova, de az biztos, hogy a gyerekek és az állatok lesznek megcélozva.

20.

Mi lesz önnel, mondjuk, öt év múlva?

Remélem, fizikailag semmit nem változom... Na jó, egy-két ránc ide vagy oda még elmegy. De nem szeretném elengedni magam. Olyan ember szeretnék lenni, aki szabad, és azt csinálja, amit szeret... És akinek már egyáltalán nem hiányzik a vízilabda.

Az interjú a Playboy 2012 decemberi számában jelent meg.