Perverz. Ez a legmegfelelőbb szó arra az emberre, aki nyílt színen, titokban, intimitásba hajló testrészeimet lefotózta. De ne rohanjunk ennyire előre a történetben.

8 hónapos terhes voltam, amikor a férjemmel egy bevásárló központban vásároltunk. Iszonyat meleg volt, amin még a pláza fedett tere sem tudott sokat csillapítani, pláne, úgy hogy masszívan várandós voltam már, és igazából a hőérzetem olyan ingadozó volt, mint egy klimaxos nőé. Hol kivert a víz, hol rázott a hideg. A hangulatom se volt a toppon, így amikor a férjem indítványozta, hogy még zavarjunk le egy bevásárlás, mondtam neki, hogy én bizony egy lépést nem teszek már meg. Intézze el a dolgot, megvárom a pláza karosszékében ülve.

Így is tettem. Letettem magamat a méretes pocakommal, és csak bambultam ki a fejemből. Aztán valahogy a látókörömbe egyre jobban villogott egy zavaró pont. Tudjátok milyen az, amikor a fókusz egyszer csak valami tartós képre helyeződik át. Ahogy a süppedős fotelben, a melegtől pilledt tekintettel befogtam az előttem úgy hat méterre ülő férfit, valamit megéreztem. A telefonját felém tartotta, de a pillantásomra gyorsa leengedte azt. Olyan fura érzés futott át rajtam, hogy gyorsan a lábaimat összerendeztem, magyarán szorosan egymás mellé zártam őket. De mivel még a tudatomig nem ért el a tény, hogy ez a hapsi engem fotóz, tovább is siklott a tekintetem.

De csak visszanéztem az emberre, aki megint felém tartva nézett, és a telefonjával babrált. Amikor ránéztem, a fickó rám nézett és villámgyorsan eltette a telefont.

Nem tudom, ha nem lettem volna várandós hormonokkal nyakig töltve, meg tettem volna ezt, de pillanatok alatt feltápászkodtam és a férfinek kiabálva, megindultam felé.

Nem tudom, hogy hányszor kapják rajta az ilyen beteg aberrációval megáldott embereket, de úgy megijedt, hogy megállt.

Miután folyamatosan azt kérdezgettem, hogy „maga lefotózott, maga lefotózott??” egy ponton bevallotta, hogy igen. Mondtam neki, hogy most azonnal mutassa meg a galériát a telefonjában.

Lehet a pocakom, a lendületem volt ijesztő számára, de mint egy kisgyerek, aki megszégyenült, kinyitotta a telefonját és felém fordította.

Na akkor lettem rosszul, mert a lábamat minden létező szögből és közelítéssel lefotózta. Még az enyhe terpeszben szétnyílt lábaim közé, a szoknyám alá is befényképezett, remélve, hogy valamit majd abból később kilát.

Én olyan dühös lettem, hogy ingerültségemben mindennek lehordtam. Válogatás nélkül öntöttem rá, hogy „mit képzel magáról, hogy jön ehhez, nem szégyelli magát, mindjárt rendőrt hívok és hogy ez perverz dolog, amit csinál.

Úgy megijed, hogy azt mondta kitörli, kitörli, már törli is! Láttam, hogy csak az utolsó fotómat törölte ki, de mivel akkor már valamelyik hormon kellően kibélelte az elmémet, így nem hagytam magam, mondtam neki, hogy MOST. AZONNAL. TÖRÖLJE. KI. A. TELJES. GALÉRIÁT! ÜRESRE!!!

A férjem épp csak a végére ért oda, nem értette, hogy mi történhetett, ami ennyire feldúlt.

Később direkt megnéztem, mit ír pontosan a szakirodalom, hát tessék: a szexuális fetisizmus az a jelenség, amikor a felnőtt ember szexuális vágya élettelen tárgyra vagy a külső nemi szerveken kívül más testrészre fókuszálódik.

Ha testrész akkor ez lehet a haj, a mell, a fenék és a nagyon elferdült kategóriákba tartozik a láb, lábfej, köldök vagy a hónalj.

Mindenkinek megvan a maga erogén ingerforrása, de akkor várandósan a plaza közepén, egy idegen férfi telefonjában viszontlátni a lábamat, minden volt csak nem megnyugtató. De ha őszinte akarok lenni, akkor várandóság nélkül sem tartok ezt okénak. Azt éreztem, hogy az a férfi meggyaláz és el akart tőlem lopni valami intimet, amin aztán ő a perverz hajlamait kiélve, élvezkedik.

6 szexfétis, amelyektől a leggyakorlottabbak haja is égnek áll