Az érzelmek egyik alapvető funkciója a memória fejlesztése annak érdekében, hogy segítse az olyan élmények felidézését, amelyek fontosak vagy relevánsak a túlélésünk szempontjából. Az érzelmek kiemelik az élményeink bizonyos aspektusait, hogy emlékezetesebbé tegyék azokat.

Mire irányul a figyelmünk?

Shahram Heshmat professzor szerint az, hogy mire irányul a figyelmünk, egyrészt az határozza meg, hogy mit tartunk fontosnak az életünkben. Másrészt ahhoz, hogy végül mi marad meg az emlékezetünkben, a meglepetés ereje is hozzájárul. Semmi sem összpontosítja úgy az elmét, mint az, amire nem számítunk.

Fontos még a változatosság is: például, nagyon élvezhetünk egy beszélgetést, de ugyanaz a diskurzus másodszor már unalmas lenne. Persze, nemcsak a váratlan és kirívóan változatos helyzeteket jegyezzük meg, hanem azokat is, amiket érzelmileg intenzíven élünk meg, ugyanis azokra nagyobb hangsúlyt helyezünk, mint a többi történésre.

Az emlékezet megszilárdítása

Az életünk során megszerzett információk nagy részét elfelejtjük, és soha nem kerülnek be a hosszú távú memóriánkba, mert nem kapcsolódnak hozzájuk intenzív érzelmek. Azokra az eseményekre sokkal nagyobb eséllyel fogunk emlékezni, amikhez érzelmek társultak – ez igaz az örömteli és a fájdalmas, veszélyes helyzetekre is. Az adrenalin és a kortizolhormonok javítják és egyben megszilárdítják az emlékeinket, aminek evolúciós magyarázata van: a veszélyes helyzetek bevésődnek a memóriánkba, hogy a jövőben elkerülhessük őket, a jó emlékek pedig olyan hormonokat szabadítanak fel, amik jót tesznek az egészségünknek.

Nem mindegy, milyen hangulatban vagyunk

Az, hogy éppen milyen hangulatban vagyunk, befolyásolja, mire emlékszünk, azaz, ha boldogok vagyunk, könnyebben eszünkbe jutnak a hasonló érzelmi töltettel rendelkező emlékek, ha pedig szomorúak, akkor ahhoz hasonlók jöhetnek fel. Ez azért van, mert a hangulatok különböző asszociációkat hoznak létre, vagyis, amikor rossz hangulatban vagyunk, az arra késztet minket, hogy negatív dolgokra gondoljunk.

Az sem mindegy, hogy mekkora stressznek vagyunk kitéve: ha túl nagy a stressz, akkor beszűkül a tudatunk: ez az oka annak, hogy ilyenkor alapvető dolgok nem jutnak az eszünkbe. De az unalom is ugyanezt a hatást éri el, ugyanis nem érzünk motivációt az összpontosításra.

A Peak-End szabály

Az, ahogyan az eseményekre emlékezünk, nem abból áll, hogy minden egyes pillanatot tárolunk. Ehelyett rendszerint túlhangsúlyozzuk a történet legjobb vagy legrosszabb pillanatát, azaz a csúcspontját (peak), valamit a végét (end), közben pedig figyelmen kívül hagyjuk a többi részt, mivel a rengeteg információ túlterhelné az elménket.

Ez magyarázatot ad arra, hogy egy rossz befejezés miért tehet tönkre egy egyébként jó élményt, és miért negatív emlékként tároljuk el. Például, amikor eldöntöd, hogy a nyaralásodra jó vagy rossz emlékként tekintesz, az azon múlik, hogy milyen volt a legkiemelkedőbb élményed és az utolsó napod.

A lelki sebeinkre jobban emlékszünk

A professzor – és több kutatás – szerint a lelkileg fájdalmas emlékeink sokkal tovább velünk maradnak, mint azok, amelyek fizikai fájdalmat okoztak. Természetesen, ehhez hozzá kell tenni, hogy ez csak a kisebb fizikai sérülésekre lehet igaz, hiszen a fizikai bántalmazás nem különíthető el a lelkitől, és egy komolyabb baleset sem fog feledésbe merülni. Azaz egy emberre, egy helyzetre, történésre az érzelmeinken keresztül emlékezünk. Maya Angelou, amerikai író érzékletes megfogalmazása szerint:

„Az emberek elfelejtik, amit mondtál, elfelejtik, amit tettél, de soha nem felejtik el, hogy milyen érzéseket keltettél bennük."

Galériánkban 5 olyan dolgot mutatunk, amire érdemes emlékezni karácsony előtt!