Sajnos a generációnkkal kapcsolatban egyre inkább azt tapasztalom, hogy a siker sokszor attól függ, hogy kinek mennyi követője van, mennyire híres, és sokkal kevesebb pozitív, vagy egyáltalán bármilyen reakció érkezik az olyan jellegű posztokra, amikor az emberek tényleg sikeresek valamiben, és őszintén kommunikálják azt. Bezzeg, ha hibázol. Akkor aztán beindul a komment-cunami.

Miért nem tudunk örülni mások sikerének?

„A siker tegyen boldoggá, de büszkévé ne!” – szól az idézet Paul Géraldytól, amely tényleg elgondolkodtatott. Ha valaki komolyan megdolgozott azért, amit elért, miért ne lehetne ő maga is büszke a sikereire? Hiszen ha más mondja, büszke vagyok rád, azt elfogadjuk, sőt, jó érzéssel tölt el minket.

A probléma szerintem leginkább abban rejlik, hogy az emberek egy vállalkozással kapcsolatban csak a végeredményt látják: azt, hogy elértél valamit, sikeres vagy, de azt, hogy ez mennyi erőfeszítéssel, lemondással, sokszor könnyekkel és extra adag stresszel járt, csak te tudhatod – és esetleg azok, akik átéltek hasonlót. A nehézségeket az emberek sokkal kevésbé kommunikálják: ha erről is nyíltabban beszélnénk, és mások számára is láthatóvá tennénk az utat, mely végül a sikerhez vezetett, talán jobban elismernék annak az eredményét is.

Hogyan látják ez a kérdést a vállalkozók?

Vállalkozóként és szabadúszóként az ember a saját maga főnöke, ám a saját elvárásainknak megfelelni talán sokszor nehezebb, mint egy másik személynek. Ezért feltettem a fenti kérdést egy vállalkozónőkből és anyákból álló Facebook-csoportban, és nagyon érdekes válaszokat kaptam. Melyek az alábbiakban olvashatóak:

„Szerintem ezt a mi generációnk sajnos hozta magával, nem egy amerikai típusú, támogató iskolai környezetben nőttünk fel, ahol büszke lehettél volna magadra, hanem ez a minimum, mindenkinek így kéne. Most tanuljuk, hogy igenis büszkék lehetünk magunkra, ami nem önhittség, ha őszintén kommunikáljuk az utat.” (Nyerges Dóra, cukrászműhely-tulajdonos)

„Tavaly ilyenkor azt sem tudtam, hogy létezik online asszisztens. Júniusban indítottam szabadúszó vállalkozásom, és most ott tartok, hogy nem tudok egy kisgyerek mellett több ügyfelet vállalni már. Nehézséget okozott megmutatni magam az online térben, fotózásra menni, de büszke vagyok magamra, hogy ilyen rövid idő alatt, ilyen jól épül a vállalkozásom. Igyekszem erről jól kommunikálni a felületeimen, mert azt látom, ez bizalmat épít és nem önhittség. De minden bejegyzés közzététele előtt eszembe jut, vajon mit szólnak majd hozzá. Sajnos az én korosztályom (Y-generáció) nem tanult online kommunikációt még egyetemen sem, én most másoktól lesem el a tudást, illetve megválogatom, kitől tanulok. Negatív hozzászólást még nem kaptam, a pozitívnak mérsékelten tudok örülni, talán épp a fentiek miatt.” (Molnár Szabina, online asszisztens)

„Több mint tíz éve készítek ékszereket. Kezdetben csak a barátnőim látták az elkészült műveket, aztán, mikor úgy láttam, hogy vállalhatóak, kimerészkedtem a Facebookra, Instagramra is a képekkel, majd néhány év elteltével elkészült a honlapom is. Nagyon érdekes, hogy melyik ékszer kap nagy elismerést az online térben. A különös, a meghökkentő és a nagyon tarka-barka ér el nálam nagyon sok kedvelést. Soha nem történt meg, hogy bárki is negatív véleményt mondott volna róluk. De lehet, hogy az a szerencsém, hogy a Facebookon, Instán nincsen "hú de ronda” emoji.” (Pálmai Ildikó, ékszerkészítő)

„Mindig munkavállalóként dolgoztam, de 2021-ben vettem egy nagy levegőt és elindítottam a saját vállalkozásomat. Folyamatosan építkezem, lépésről lépésre haladok, olyan feladatokat is meg tudok oldani, amelyekről régebben álmodni sem mertem. Most már nagyon büszke vagyok magamra, azért, amit eddig elértem a vállalkozásomban, de nem volt könnyű dolog kimondani ezt a nagyközönség felé. Egy volt munkatársnőm mondta egyszer, hogy higgyem végre el, hogy bármit meg tudok csinálni, amit eltervezek, ne vacakoljak, tűzzek ki magamnak végre nagyobb célokat is. Ne legyek kishitű. Mennyire igaza volt. Csak az a fránya félelem, hogy mi lesz, ha nem leszek elég jó? Mit lesz, ha nem tetszik, amit csinálok? Nagyon sokáig éltem ezzel az érzéssel együtt, de itt volt az ideje, hogy lerakjam ezt „zsákot”, és jelentem lassan egy éve ki merem mondani, hogy igen is szuper vagyok a szakmámban, és értéket közvetítek az ügyfeleim számára. Nagy utat tettem meg idáig, és minden perce megérte.” (Kucharik Gabi, káoszmenedzser)

„Hat éve vállalkozom és menet közben is jöttek már dicséretek, de a nagy elismerések tavaly kezdődtek el. Én közben személyesen is fejlesztettem az önbizalmamat, mert mindig bólintottam egyet az elismerésekre, aminek az eredménye az lett, hogy már mindenki sokkal nagyobbnak látta a vállalkozásomat, mint én. Idén tört át a jég, amikor a saját önbizalmamat helyre tettem, és elkezdtem kommunikálni a sikereket. Viszont itt is volt bennem egy félsz, hogy nem vagyok túl sok? Mert szerintem ez mindenkiben felmerül, a válasz pedig, hogy DE, sok vagy, valakiknek biztosan, de akiket érdekel az utad, alig várják az új híreket, és örülnek a sikereidnek. Szóval azt gondolom, hogy ez egy önismereti kérdés, ha az rendben van, akkor utána nincs visszatartó erő. Nem baj, ha nem szeret mindenki, amíg vannak olyanok, akik igen.” (Herczeg Andrea, vállalkozás alapító-tulajdonos)

„Büszke vagyok magamra, hogy el mertem indulni ezen az úton, és lépésről-lépésre tudom építeni a saját vállalkozásomat, de látom azt is, hogy a környezetem fenntartásokkal van ez iránt. Egyébként sem dicsekednék vele, nem érzem azt, hogy önelégült lennék, mióta váltottam, de így jobban szeretem elkerülni a témát, mert mindenkit egyből az érdekel, hogy mennyi pénzt keresek, és ez így megéri-e. Azt gondolom, én sem kérdezem meg másoktól, hogy mennyit keresnek, és nyilván nem ezt csinálnám, ha nekem így nem felelne meg.” (Kalmár-Lánczy Eszter, kézműves vállalkozó)

Mi jelentheti a megoldást?

A megfelelő kommunikáció elengedhetetlen. Szerintem a legfontosabb az, hogy ne csak az eredményeket mutassuk meg, hanem az ahhoz vezető utat is, legyen az könnyebb vagy nehezebb, egyben tegyük ki a kirakatba.

A másik fontos kulcsszó pedig a mérték. Találjuk meg a tökéletes egyensúlyt abban, hogy se a jó, se a rossz dolgokról ne kommunikáljunk túl sokat, azaz szimplán ne toljuk túl. A büszkeséggel kapcsolatos nézetemet pedig talán Csernus Imre fogalmazta meg a legjobban.

A sikert sokszor kudarcok előzik meg, amelyek nélkül talán nem is sikerült volna elérni az adott célt.

A lenti galériában olyan sztárokról tudhatsz meg többet, akik bár egyszer eltűntek, sikerült visszatérniük!