Csészényi tér, avagy otthoni nyaralás koronavírus idején

nyaralás,koronavírus Forrás: Poós Z.
Mit kezdjek a kényszerszabadságommal, amit hívhatunk home office-nak, szanatóriumnak, vagy akár kávéházi kalandnak is?

Rendkívüli állapot: a kifejezést utoljára talán az 1981-es lengyelországi kijárási tilalom idején merült fel, de akkor a társadalmi rendszer volt beteg, nem a lakosság. Hogy is rendezzem be a mindennapjaimat – kérdezem magamtól hajnalban, a hűtőszekrény előtt állva. Ha a reggelit úgy fogom fel, mintha egy szállodában tölteném el, szerintem máris erősítem az immunrendszerem, amit egyébként nagyban gyengítene a negatív hozzáállás, a szorongás.

Ismerős érzés: mennyivel jobban esik egy szállodában a ham and eggs, mint otthon a szalonnás rántotta. Ha feldobom a reggelimet egy frissen facsart narancslével, sült baconnal, máris úgy érzem magam, mintha egy londoni szállodában költenék el egy kontinentális reggelit. Ebéd utáni kávémat európai kávéházakban vásárolt csészékből fogyasztom. Ezeket a csészéket hűtőmágnesek helyett vásárolják azok, akiknek már annyi mágnes volt a hűtőjük ajtaján, hogy úgy szakadt le az ajtó, ahogy a szerelmes lakatok súlya alatt a párizsi hidak.

Ha például a bécsi Café Sperl csészéjéből iszom, máris újraélhetem monarchikus kávéházi kalandjaimat, vagy ha a velencei Café Florian csészéjéből kortyolok, akkor ott lehetek, ahová most egyetlen turista sem teszi be a lábát: a velencei Szent Márk téren. Lehet, hogy az utóbbi időben csak a gyereknek nyomtam tejszínhabot a mirelit eperre, de most úgy döntöttem, gondolok magamra is. Van időm az apró örömöket kiélvezni, amiket csak azért hárítottam el, mert egyszerűen még arra sem volt időm, hogy tejhabot készítsek magamnak, pedig az anyósomtól karácsonyra kapott kávéfőzőben van tejhabosító funkció is.

Az olaszok kitalálták az erkélyáriákat, a pestiek harmonikáznak a Pozsonyi úti lakások ablakaiban, én meg kiragasztom az ablakba a gyerek ovis dekorációit, a tortalapból és krepp papírból készített tavaszi virágokat. Most nem elgyengülni – mondta egyszer Esterházy Péter. És ahogy a színházakban felújítanak egy-egy népszerű rendezést, úgy most van módom felújítani a saját "színdarabjaimat" is, hogy ne érezzem magam bezárva a négy fal között.

Nézd meg ezt a galériát is: