Bárdos Katalin
Gyermekpszichológus, az I. Kerületi Nevelési Tanácsadó és Logopédiai Intézet igazgatója

Dr. Németh Ágnes
Gyermekorvos, a Semmelweis Egyetem II. számú Gyermekklinikájának főorvosa

Kit nevezünk válogatósnak?
Gyermekorvos: Hamar rámondjuk egy gyerekre, hogy válogatós, ha nem akarja megenni azt az ételt, amit elébe rakunk. Pedig számtalan oka lehet a visszautasításnak. Leggyakrabban úgy gondoljuk, hogy az íze miatt nem kedvel valamilyen ennivalót egy gyerek, holott sokszor az étel színe vagy állaga az ok. Persze vannak valódi válogatósok, de ennek is szinte mindig jó oka van.
Pszichológus: Amikor egy 6–8 hónapos csecsemő nehezen szokik le a szopásról, és nem fogadja el cumisüvegben az anyatejet sem, azt még senki sem nevezi válogatósságnak. Ha azonban nem kér később a darabos ételekből, akkor már aggódunk. Pedig nincs baj, csak fokozatosan, a gyerek tempójához igazodva vezessük be az új ételeket, hiszen neki minden dolog hatalmas változással ér fel: új íz, új állag, új evési mód.

Jó ötlet, ha a nem kedvelt ételt mással keverjük, esetleg megcukrozzuk?
Pszichológus: Teljesen fölösleges. Inkább azzal próbálkozzunk, hogy kis mennyiséget kínálunk belőle, s ha nem ízlik, ne erőltessük. Ismételjük meg kicsit később újra, s ha nem megy, felejtsük el. ı Nincs egyetlen olyan étel, aminek az élvezete nélkül ne lehetne felnőni épen-egészségesen. Nem baj, ha a gyereknek van kedvenc étele, s azt sokszor kéri, azt sokszor eszi. Ha például egy anyatejről főzelékre átszokó csecsemő csak a sütőtököt kultiválja, a spenótot vagy a sárgarépát nem, akkor az nagyon jól van így, egyen csak sütőtököt.
Gyermekorvos: Sok csecsemő, kisgyerek idegenkedik az új ízektől. Semmit sem kell erőltetni. Nem cél a nagy változatosság, hogy mindennap valami más legyen az étlapon, sőt reggel-délben-este mindig valami új fogással álljunk elő. Ez nem fontos. De a cukor sem halálos fegyver, a nagyon vad ízeket lehet picit édesíteni.

Mitől lesz valaki zöldségevő vagy tésztaevő, illetve éppen fordítva, mitől kerül nagy ívben bizonyos ételeket?
Pszichológus: Sokszor valami kellemetlen élmény miatt támad ellenszenv egy kisgyerekben, például túl forró volt vagy odakozmált első alkalommal az étel, így ez az impresszió rögzül, s mindig összekapcsolódik az adott étel nevével, látványával.
Gyermekorvos: Nem mindig deríthető ki, mi a valódi ok. Nem is feltétlenül fontos kideríteni. A tészta elutasítása mögött lehet mondjuk olyasmi, hogy a síkos makaróni túl gyorsan csúszott le a gyerek torkán, s ez keltett benne undort. Az sem ritka, hogy valamilyen ételből túl sokat evett, fájt utána a hasa, s ezért fordul el tőle a későbbiekben. De lehet a háttérben valamilyen alapbetegség (például anyagcsere-betegség), aminek következtében eleve kerüli a szervezet például a tejes dolgokat. Aki soha nem kívánja a nyers zöldséget és a gyümölcsöt, annak lehet, hogy sok a sava. Ez refluxbetegségben is megnyilvánulhat.

Ha úgynevezett rossz evő a gyerekünk, forduljunk orvoshoz, vizsgáltassuk ki?
Gyermekorvos: Semmiképpen se keltsünk benne betegségtudatot. A válogatás nem betegség. De ha anyuka maga sem eszik soha gyümölcsöt, zöldséget, akkor hiába papol az egészséges táplálkozásról, hiába próbálja a gyerekével megkedveltetni, ne csodálkozzon, ha ez nem sikerül.
Pszichológus: Minél kisebb gyerekről beszélünk, annál biztosabb, hogy nem a gyerekben van a „hiba”, hanem szülői averzióról van szó. Egyébként pedig a más téren, általában is elkényeztetett gyerekek szoktak „evési elkényeztetettek” lenni, azaz kedvükre, szeszélyeik szerint válogatnak. Az elkényeztetést tulajdonképpen a következetlenség szüli. Egészen kis korban is fontos, hogy rendszer legyen az evésben, és ne pusztán feladat, hanem élvezet is legyen az a gyereknek. Az „egyél, nekem nősz nagyra, szentem” típusú noszogatás viszont soha nem vezet jóra. Ne az anyukának egyen a gyerek, hanem azért, mert éhes, mert kedve van, mert itt az ideje.

Mi van, ha otthon nem eszik, az óvodában, iskolában, esetleg egy étteremben viszont mindent? Vagy éppen fordítva, a közintézményben semmit, csak a mama főztjét hajlandó elfogyasztani?
Pszichológus: Gyakran az óvodában egyetlen dolog jelzi, hogy a gyerek nem érzi jól magát: nem eszi meg az ottani ételeket. Sok gyereket traumaként ér, amikor közösségbe kerül, ráadásul ha otthon a türelmetlen szülő azzal riogatja, hogy az oviban úgyis muszáj lesz mindent megenni, akkor már kész is a dráma. Az óvodából mumus lett, úgy rossz az egész, ahogy van, s persze hogy elutasítja az ételeket egy ilyenformán megfélemlített gyerek.
Gyermekorvos: Egy étteremben vagy az iskolában, ahol jól követhető rendszerben zajlanak a dolgok, szemben az otthoni rendszertelenséggel, már a hely atmoszférája is hathat jól a gyerekre. Ha ezt észrevesszük, akkor érdemes ezt a hangulatot otthon – nem túl erőltetetten – reprodukálni. Persze azért nem kell több oldalas menüsort kínálni a vacsorához, mint a vendéglőben.

ı Mi az, amit mindenképpen kerüljünk el? Mi a legjobb szülői stratégia?
Pszichológus: Sohase büntessük azért, mert valamit nem eszik meg. A büntetés csak megerősítheti egy-egy étellel szembeni undorát, holott idővel meg is kedvelhetné a kiskorban még utált ízt. És soha ne erőltessünk bele ételt akarata ellenére. Akár azért, mert nem szereti, akár azért, mert nem éhes, az erőszakkal lenyomott étel soha sem fog bekerülni a kedvencei közé. Nem ritka eset, hogy az ember az óvodában, a napköziben vagy ne adj isten a szigorú nagymamánál belédiktált ételre felnőtt korában sem bír ránézni a rossz gyerekkori emlék miatt.
Gyermekorvos: Egy házon belül is előfordul, hogy különböző ízlésűek a családtagok. Ha nem kóros a gyerek ételelutasítása, hagyjuk, hadd alakuljon az ízlése a maga kedve szerint. Nekem is van egy mindenevő és egy válogatós fiam. Szép nagyra nőtt mind a kettő.

Szöveg: Betlen Katalin, Fotó: Red Dot

Ez a cikk az Éva magazin 2007. augusztusi számában jelent meg. Minden jog fenntartva.