Nálunk alszik a barátnője

2009. Április 20.

Kristóf harmadikos gimnazista. 16 és fél éves. Idén kezdett csajozni. Hol náluk, hol aktuális barátnőjénél alszanak együtt hetente legalább háromszor, négyszer. A helyzetet mindenki természetesnek veszi. Az ott alvásról beszélgettünk Bárdos Katalin pszichológussal.

A hatvanas években ilyesmi még szóba sem jöhetett. A nyolcvanas években előfordult. Manapság gyakori. Engem történetesen nem is az foglalkoztat, hogy jaj, milyen fiatalok és már nemi életet élnek! Hanem az az átrendeződés, ami egy ilyen helyzettől a családon belül kialakulhat. Most akkor együtt élünk + 1 fővel?
Azért térjünk csak ki egy pillanatra magára a szexualitásra is. Régen az volt a mondás, hogy amíg tanul a gyerek, ne éljen nemi életet, mert elvonja a figyelmét a tanulástól. Sokkal szigorúbbak voltak általában is az erkölcsök, és egy középiskolás lánynak ráadásul nem volt ajánlatos hírbe keverednie. Ma sokkal nyitottabb a világ, a gyerekek fejlődésében is sok minden előbbre tolódik, a médiából, az internetről korlátlan mennyiségben dől képben és szövegben a szexualitás.
Közismert tény, hogy a mai tinik korábban kezdik a nemi életet, mint a korábbi korosztályok. Csak az vezérli őket, hogy többet tudnak a dologról, vagy tényleg érettebbek?
Nem hinném, hogy a mai fiatalok érettebbek, mint a húsz évvel idősebbek voltak ilyen korukban. És ugyebár nemcsak a testnek, hanem a léleknek is elég érettnek kell lennie ahhoz, hogy az elvárható és szükséges felelősségérzet működjön. Márpedig a kettő nincs feltétlenül szinkronban egymással.
Az már bizonyos fokú felelősségérzetre vall, ha a kamasz a családjába integrálja a barátot-barátnőt. Persze ehhez megfelelő család is kell.
Úgy van, mindenképpen jó szülő-gyerek kapcsolatra utal, ha a tini bátran hazaviszi választottját, nyugodtan együtt lehetnek az otthonukban, nem tiltják tőle, nem kell bujkálniuk. Sokszor éppen a rossz családi légkör taszít egy fiatal gyereket meggondolatlanul valami rossz párkapcsolatba.
Én mint anya vagy apa (vagy bármelyik más családtag) lazán viseljem el, hogy a gyerekem szerelmével kell osztoznom hetente x alkalommal a fürdőszobán, miatta óhatatlanul is átalakul a család szerkezete, megszokott működése?
A gyerekek növekedésével ez mindenképpen bekövetkezik így vagy úgy. De ha a szerelem jelenléte zavart okoz a családban, akkor nem kell beáldozni az eredeti felállást. Más megoldást kell találni. Mondjuk a hétvégére korlátozni az együttlétet. De ez sem kötelező. És nyilván sok függ a lakás adottságaitól. Ám ha jobbak a lehetőségek, külön szobája van a kamaszunknak, ne adj isten van két vécé, fürdőszoba, akkor nyilván könnyebb a helyzetet megoldani. Egyébként ha otthon nem adódik lehetőség, megtalálják másutt, hogy nemi vágyaikat kiélhessék.
Ismerek olyan párocskákat, akik együtt járnak iskolába, együtt mennek haza (hol ide, hol oda), s együtt térnek nyugovóra. Jó ez a papás-mamás játék ilyen serdülő korban?
Nem kell lebecsülni a serdülőkori érzéseket. Sőt, a korábbiakat sem. Akár már óvodás korban is kialakulhat meghitt kapcsolat, „első szerelem” két gyerek között. Nem tartom azt sem bajnak, ha úgymond gyakorolják az együvé tartozás ilyen-olyan formáit, mert ez a tanulás is a javukra válhat.
Mégis, ha muszáj állást foglalni: hány éves korban „normális” a rendszeres szexuális élet?
Elég nagy a tól-ig határ. Vannak korán érő és későn érő típusok, általánosítani tehát nem lehet. Ha kérdez, ha beavat az érzelmi életébe, akkor beszéljünk nyíltan, mondjuk meg, ha túl fiatalnak tartjuk, mondjuk meg, hogy nem fogja magát jól érezni, de úgy beszéljünk erről, hogy ne gyalogoljunk bele a lelkébe. Ha tudjuk őt irányítani, próbáljuk közelíteni az ideálisnak nevezhető 17-18. évhez.

Szerző:Bárdos Katalin, Betlen Katalin, fotó:Photolibrary. Ez a cikk az Éva magazin 2009. áprilisi számában jelent meg. Minden jog fenntartva.