Bevallom nem igazán foglalkoztatott eddig a sógoros, sógornős téma, de most hogy hamarosan bekötik a fejemet, úgy döntöttem végzek némi „piackutatást” azon általam ismert és kedvelt nők körében, akik már rendelkeznek ilyen családtaggal, valamint ebből következően ő maguk is betöltik ezt a szerepkört. Amikor megkérdeztem ezeket a hölgyeket, leginkább az érdekelt, hogy miként válik valakiből jó sógornő, milyen alapokon nyugszik egy jól működő viszony, mi az, amihez szükség lehet némi toleranciára, és mivel maximálisan tudnék azonosulni. A történeteikből okulva összeállítottam egy tízes listát, amit szerintem nem árt betartanunk, ha egy igazán jó sógornői viszonyra pályázunk!

1. Ne kritizáljuk egymást sem nyíltan, sem pedig egymás háta mögött! Egyszerűen fogadjuk el, hogy nem vagyunk egyformák, és nem is leszünk! Törekedjünk inkább szövetség kialakítására! Sem magunkban, sem pedig mások előtt ne hasonlítgassuk a sógornőnket magunkhoz, vagy másokhoz! Mi értelme lenne? Kinek akarunk igazából megfelelni? Szerintem csakis magunknak kéne.

2. Hagyjunk fel az após-anyós kegyeiért való versenyzéssel! Ha ki akarunk tűnni, nyugodtan tegyük, de ne a másik kárára! A család boldogságáért, összetartásáért hatékonyabban dolgozhatunk, ha összetartunk, mintsem azon versengünk, ki csinálja jobban.

3. Ne szégyelljünk tanulni egymástól! Sokan azért nem ismerik el, hogy a másik ügyesebb valamiben, mert azt gondolják, hogy azzal azt ismernék el magukról, hogy ők nem azok. A sógornő egy másik családból jön, hozhat új szokásokat, praktikákat, amelyek igaz eltérnek attól, amelyeket eddig ismertünk, de új színt hozhat az életünkbe.

4. Ha vendégségbe megyünk a sógornőnkhöz, tartsuk tiszteletben az ő otthonának szabályait, alkalmazkodjunk az ottani szokásokhoz! Semmi esetre se viselkedjünk úgy, mintha egy ötcsillagos szállodába érkeznénk saját felszolgáló személyzettel, vegyük ki a részünket a sürgés-forgásból: például segítsünk zöldséget pucolni a készülő ebédhez!

5. Próbáljuk meg úgy elfogadni a másikat, ahogy van! Ha a sógornőnk nem szeret órákon át pepecselni a konyhában és csak szendviccsel vár bennünket, akkor ne sértődjünk meg, hanem legközelebb mi se kerítsünk akkora feneket a vendéglátásnak!

6. Éljen a munkamegosztás! Beszéljük meg, hogy közös családi programokra, ünnepekre melyikünk mivel készül! Így nem csak a félreértés és sértődés marad el, hanem a fölösleges tehertől is megkímélhetjük magunkat és persze egymást is.

[cikk=45083]

7. Kommunikáljunk nyíltan! Egy egészséges családban mindent meg lehet beszélni: ha például megegyezünk a karácsonyi ajándék összegében, vagy megbeszéljük, hogy nem veszünk egymásnak semmit – mivel a legfontosabb úgyis az egymással eltöltött idő -, akkor egyik félt sem érheti váratlanul semmi.

8. Maradjunk ki a testvérviszályokból! Ha ilyesmire kerülne sor, ne álljunk be senki mögé, hanem hozzuk mindenki tudomására, hogy ezt egyedül nekik kell tisztázni! Ne hagyjuk, hogy minket használjanak közvetítőnek! Attól, mert egymással összevesztek, velünk nem kell távolságot tartaniuk.

9. Csináljuk sok közös programot, éljünk át minél több közös élményt! Bizony, a családban is működik a csapatépítés mechanizmusa. Minél többet vagyunk együtt, annál jobban megismerjük sógornőnket és megláthatjuk benne a számunkra kedves tulajdonságokat.

10. Ha a sógornőnkkel nem sikerül megtalálnunk a közös hangot, nem kell minden áron erőltetni a kapcsolatot! Még mindig jobb, ha nem annyira szoros a kapcsolat, mintha egyáltalán nem lenne. Lehet, hogy csak egy kis idő kérdése!

Szolgáljon ez a cikk megfontolásul az előttünk álló ünnepekre is! Hiszen mikor máskor lenne jobb lehetőségünk csiszolni ezt a kapcsolatot?

Neked milyen a kapcsolatod a sógornőddel? Van még rajta mit csiszolni? Írd meg nekünk!