A gyerekeim nehezen akarják elfogadni, hogy ez egy társasjáték, mert nincs hozzá se tábla, se bábuk, se dobókocka. A djeco márkájú francia játék, amit a barátnőmtől kaptak ajándékba, mindössze két pakli kártyát tartalmaz, a kártyákon mesefigurák, állatok, közlekedési eszközök, tárgyak, természeti jelenségek szerepelnek. Végülis nem az számít, hogy ez megfelel-e a társasjátékról alkotott fogalmuknak, a lényeg, hogy mindig nagyon jól szórakoznak vele, ugyanis a feladat az, hogy az általunk húzott kártyáról mondjunk egy mondatot, amit aztán az utánunk következő játékos megismétel, és hozzáteszi a saját kártyájáról kitalált folytatást. A legutóbbi történet például egy cowboyról szólt, aki egy indiánlányt vett feleségül, egy darabig űrsiklóval kalandoztak, amit elcseréltek egy tengeralattjáróra, majd találkoztak egy kísértetjárta kastély tulajdonosával. A játék a gyerekek memóriáját és fantáziáját is megdolgoztatja, de magam is alig várom, hogy leüljünk történetet mesélni a vicces kártyákkal. Természetesen én az internet elé is leültem, hogy utánanézzek a djeco társasoknak, és azt találtam, hogy egy érdi cég forgalmazza őket, a webáruházukon keresztül is rendelhetők, és nagyon sokféle létezik belőlük – még olyanok is, amelyekkel fürdőkádban, illetve autóban utazva lehet játszani. (Itt találod őket: www.boyonex.hu)

Ez a cikk a www.evamagazin.hu számára íródott. Szerző: Lovászi Ildikó, fotó: pr