Az iskolai nyári szünet teljes időtartamára csak nagyon kevesen tudnak egy az egyben szabadságot kivenni, vagy a hosszú heteket lefedni a közeli rokonság mozgósításával. Egy hét anyuval, egy hét apuval, két hét a nagyinál, de ez még nem elég. Még jó, hogy kitalálták a nyári táborokat. A baj csak az, hogy a kínálat óriási, szinte zavarba ejtő. A jól szervezett tábor örök emlék, a balul elsült akár maradandó sebeket is ejthet a gyermek lelkén.

Idő van
Sok anyuka évről évre küszködik ezzel az égető problémával, a nehéz döntés kapujában elbizonytalanodik, és a „ráérünk arra még” stratégiát választja. Pedig a nyár hamar itt van, a helyek betelnek, idejében el kell kezdeni a kutatást, tervezést, szervezést. Milyen a jó tábor? Hogyan választhatjuk ki a nekünk és gyermekünknek is tetszőt? Mik a buktatók? Utánajártunk.

Életkorok és érdeklődési körök
Első lépésben a környékbeli, helyi menüt érdemes tüzetesen tanulmányozni: fel kell kutatni, milyen lehetőségek vannak.Második lépésben, a kör szűkítése céljából, a gyermek érdeklődési körének és korosztályának megfelelő táborokat válasszuk ki. A túlélő táborok, a lovas és vitorlás táborok inkább az ifjúsági táborok, mint a gyerektáborok közé sorolhatók, azaz ide 12–14 év közötti kamaszokat várnak. Az érintett véleményét mindenképpen ki kell kérni, akkor is, ha kisgyerek, és kerek perec meg kell kérdezni, hogy melyik tábor tetszene. Az a szülő, aki egy kicsit is ismeri csemetéjét, nem tud nagyot tévedni: nyilván nem küldi el tánctáborba a focibolond fiát. Nem szabad viszont elzárkózni attól sem, ha gyermekünk a szomszéd kislánnyal szeretné kipróbálni magát az egyhetes fazekas táborban, csak azért, mert őt mindig is az állatok és a növények érdekelték. A táborok kiválasztásánál a szülők nyilván kénytelenek figyelembe venni anyagi lehetőségeiket is.
Fontos, hogy ne csak a saját kényelmünk szerint válasszunk. Egy belvárosi, napközis „gyermekmegőrző” − ahol csak úgy eltelik a nap − nem éppen üdvözítő megoldás, még akkor sem, ha a szülő munkahelyéhez közel van. A másik végletet a fejtágítós, „még nyáron is tanuljon a gyerek” beállítottságú táborok képviselik, melyek szintén nem a gondtalan nyári pihenést szolgálják. A gyerekeknek is szükségük van a feltöltődésre. Friss fejjel, kipihenten jobban megy majd szeptemberben a tanulás. A jó választás itt is az „arany középút”: a tábor fejlessze a gyermek már meglévő képességeit, foglalja őt le, és tegye mindezt játékosan és szakszerűen.

Mit tanácsol a pszichológus?
A korosztály szempontjából részesítsük előnyben a homogén összetételű táborokat. „Előfordulnak vegyes korosztályú táborok, melyektől inkább óvakodjunk. Ebben a helyzetben megeshet, hogy a kicsiket terrorizálják a nagyobbak, vagy a táboroztatók energiáit, így képtelenek elég figyelmet szentelni a nagyobbakra, akik ezt ki is használják. Ezért is rendkívül fontos a táborok, táborvezetők előzetes leinformálása. A referenciák ismerete sem helyettesítheti a személyes kontaktust” − hangsúlyozza Rab András gyermekpszichológus.
Egy tábor előtti ismerkedős beszélgetéssel akár tragédiák előzhetők meg. Szerencsés eset, ha csemeténk már ismeri a tábor vezetőit és a társait is. A szülő is nyugodtabb, ha tudja, kikkel van szeme fénye, így az iskolák szervezte táborok előnyösebbek, mint az ismeretlenek. Komoly referenciának számít, ha olyan barát, ismerős vagy családtag ajánl − ideális esetben saját gyermeke tapasztalata alapján − egy nyári tábort, akinek az értékítéletében megbízunk. Ismeretlen táborba pedig megnyugtatóbb a gyermeket nem egyedül, hanem a testvérével vagy egy jó barátjával küldeni: hogy legyen a közelében valaki, akiben megbízhat, aki ismerős neki.
Érdemes előre tájékozódnunk a táborok programjáról is: arról, hogy mit terveztek el a vezetők egy napra, mikor vannak az étkezések, van-e mód délutáni pihenésre is (vagy a biciklistábor a napi 40 kilométeres távok teljesítését tűzte ki céljául). „A jó tábor napirendje megfelel a gyermekünk bioritmusának, sőt, fejleszti a gyerek önállóságát és közösségi élményt ad” − mondja Rab András.
Most lépnek be a táborozók nagy közösségébe a kisiskolás korban lévő, 6–8 éves gyerekek: jó gyakorlás ez nekik, hogyan boldogulnak a szüleik nélkül. Ők azonban még nem bírnak ki egy egész hetet az őseik nélkül, így részükre az ideális megoldás a hazajárós tábor, ahol nem kell ott aludni, mégis az egész napot kellemesen tölthetik el. A 9-10 éves korosztály nyitottabb, lazább, vágynak is már az önállóság megízlelésére. Nekik nem okoz gondot az egy hét házon kívüli lét.

„El kell hogy engedj”
A szülők nyugtalanok és izgulnak, főleg, ha az első gyerek megy először bentlakásos táborba. „Az aggódó anyukáknak és bizonytalan gyermekeiknek kifejezetten jót tehet egy lelki mélyvízként is felfogható tábor. Jó edzés tud lenni, az önállóság érzését bontja ki a gyermekben. Itt többet tapasztalhat, tudhat meg saját magáról és a társairól, a társas viselkedés szabályairól és hogyanjáról, mint az iskolában éveken keresztül” − fejti ki a gyerekpszichológus.
A szülőknek gyakran nehezükre esik elengedni a gyereküket − nem is annyira fizikailag, mint inkább lelkileg. Sokan rögtön megnyugszanak, ha felhívhatják vagy esetleg meglátogathatják a fiatalokat. Azokat a táborokat rögtön felejtsük el, ahol nem engedik, hogy odatelefonáljunk akár naponta is, arra hivatkozva, hogy az csak megzavarná a gyermeket a beilleszkedésben, és nem tudna feloldódni. A telefonálásra megadott időpontokat azonban tartsuk be. A rajtaütésszerű meglátogatásoktól inkább óvakodjunk, főleg a fiatal felnőttek vehetik ezt rossz néven. Ha mindenképpen muszáj látnunk a gyermekünket, mert csak akkor nyugszunk meg, ha személyesen győződünk meg róla, hogy jól érzi magát és minden rendben van vele, akkor érdemes inkább az első napokban meglátogatni őt.
A jól kiválasztott táborból boldogan, élményekkel tele térhet haza a gyerek, az ott tapasztaltak egész életében elkísérhetik. Talán még mi is emlékszünk életünk első táborára, az akadályversenyekre, a tábortűz melletti közös éneklésekre. Azok a táborok, ahol a gyereknek nincs sikerélménye, ahol állandóan csak leszidják, rákiabálnak, és a társak között sem találja a helyét, szomorúságot, akár hosszú távú szorongást is kiválthatnak. Rendkívül fontos tudatosítani a gyerekünkben, hogy ha rosszul érzi magát, azonnal telefonáljon, és már jön is a felmentő sereg!

Szöveg: Schütz Gabriella, fotó: Molnár Anikó / Salamandra Outdoor.