Tényleg létezik kollektív tudattalan? Van egy része a tudásunknak, amin mind osztozunk?

kollektív tudattalan,pszichológia Forrás: Pexels/ Pixabay
Carl Gustav Jung szerint így van: a tudattalan tartalmak jelentős része velünk született.

Tudatalattinknak ezt az „alapfelszerelésként” kapott részét archetípusok alkotják, amelyek az emberiség régmúltjában alakultak ki, őseink tapasztalatai alapján.

Jung abból következtetett minderre, hogy az egymással kapcsolatban nem álló kultúrák meséiben, mítoszaiban újra és újra felbukkannak ugyanazok az elemek, például az életfa, az alvilági utazás vagy a bölcs öregember figurája – ezeknek az ősképeknek tehát a világ minden részén jelen kell lenniük az emberek tudatában. Arra jutott, hogy az archetípusok nemcsak kulturális szinten jelennek meg, hanem az egyén életét is meghatározzák. Mindenkiben megvan például az ellenkező nem archetípusa is, ez a férfiakban az anima, a nőkben az animus. A személyes életesemények aktiválják az archetípusokat, amelyek mindenkiben más módon nyilvánulhatnak meg.

Kőkorszaki agy

Egy barátom megmutatta átrendezett lakásukat. Remek helyet találtak az íróasztalnak, de emiatt az ágyat át kellett tenni a két szoba közötti, mindig nyitva tartott kétszárnyú ajtó elé. Nem fog így maradni, mondja a barátom, ezen a helyen valahogy nem tudunk nyugodtan aludni. Engem ez nem lep meg, sőt tudom is, hogy miért nem lehet egy így elhelyezett ágyon zavartalanul pihenni: a kardfogú tigrisek miatt.

Egy 2010-ben végzett pszichológiai kísérlet során az alanyokat arra kérték, egy szoba alaprajzán jelöljék meg, hogyan rendeznék be a helyiséget egy ággyal és néhány bútorral. Amint arra a kutatók számítottak, az ágy törvényszerűen egy hátulról fallal védett helyre került, úgy, hogy a benne fekvő személy rálásson az ajtóra és az ablakra, de a lehető legmesszebb legyen ezektől a bejáratoktól. A különféle alaprajzokon az ajtó hol erre, hol arra nyílt, és a résztvevők mindig úgy helyezték el az ágyat, hogy belőle közvetlenül rá lehessen látni az ajtónyílásra. Noha nem vagyunk tudatában, ugyanazt a jól védhető zugot keressük ma is, ami sok tízezer évvel ezelőtt élt őseinknek a biztonságot jelentette. Semmi esély nincs rá, hogy egy harmadik emeleti lakásba éjnek évadján besétáljon egy kiéhezett medve, farkas vagy kardfogú tigris – már csak azért sem, mert az utóbbi több mint tízezer évvel ezelőtt kihalt –, mégis ma is félünk tőlük. Lehet, hogy nem fogalmazódik meg bennünk, de akkor érezzük jól magunkat, ha úgy helyezkedünk el otthonunkban, hogy védve legyünk az életveszélyes ragadozók ellen.

pszichológia,kollektív tudattalan
Olvass tovább a január–februári Éva 84. oldalától!

Olvasgass terápiás hatású idézeteket: