Kikészít, ahogy a nővérem bánik a kutyájával

Borítókép: Kikészít, ahogy a nővérem bánik a kutyájával Forrás: Getty Images
"Nem normális, amilyen szinten a gyerekeként kezeli a kis négylábút. Vagy felőlem csinálja, csak minket ne akarjon belerángatni ebbe a beteges játékba. Kérdem én, miért kell szülinapi bulit rendezni egy kutyakölyöknek?" Zsolt kifakadása következik.

„Az utolsó csepp az volt a pohárban, amikor megkaptam az úgynevezett „unokaöcsém” szülinapi meghívóját. És ha ez még nem lenne önmagában elég; az is rajta állt rajta feketén-fehéren, hogy milyen ajándékokat kellene vinnem a kicsikének. Ezen a ponton őszintén szólva komolyan elgondolkodtam rajta, hogy vajon normális-e a testvérem. Mindenesetre tisztára téveszmés; mégiscsak a kutyájáról beszélünk - akit ő úgy kezel, mintha a gyereke volna. Csak azt szeretném, hogy tőlem és a család többi tagjától ne várja el ugyanezt"- meséli Zsolt.

Amelyik rokonunkkal csak beszéltem, ők is egytől-egyig ugyanúgy kiakadtak a meghívón; és úgy egyáltalán ezen az egészen.

Egyrészt szétröhögjük magunkat rajta, de van, aki szerint ez egyáltalán nem vicces és a nővéremnek ne ártana szakemberhez fordulnia.

Végül azt füllentettem, hogy azért nem érek rá elmenni a golden retriever 2. szülinapi partijára, mert nagyon sok a dolgom. Ami részben igaz is; mert már akkor tudtam hogy abban az időben kosármeccset fogok nézni az egyik haveromnál. A tesóm viszont a bui estéjén rámírt az Instán, hogy leellenőrizzen; és a fejemhez vágta, hogy mekkora s*fej vagyok, hogy nem voltam képes átmenni. Itt elszakadt nálam a cérna és keményen beolvastam neki.

Közöltem vele, hogy szerintem nem normális, ahogyan ezt a kutyát kezeli és hogy hagyjon végre békén ezzel; ne próbáljon engem és a család többi tagját is belerángatni ebbe a beteges játékba. Sírva fakadt és bontotta a hívást.

Utólag azon gondolkodom, nem voltam-e túl durva vele? Szeretem a testvéremet, de képtelen vagyok azonosulni ezzel a helyzettel. Mit gondoltok?" – dobta be a dilemmáját Zsolt az internet népének.

"Azt még valahol értem, hogy a kutyus szülinapjára nem akartál átmenni, meglehet, ez egy kicsit tényleg túlzás. Viszont nem tudom szó nélkül hagyni, hogy neked az sem tetszik, hogy nővéred a gyerekeként kezeli a kutyáját.

Felejtsük már el az „ez csak egy kutya” hozzáállást!

Egy kutyus tényleg nagyon sokban hasonlít egy kisgyerekhez. A gazdijáért létezik, tőle várja – és remélhetőleg kapja is - a szeretetet, a törődést; a táplálékot. Egy saját bulit nyilván kevésbé vár el. De ami biztos, hogy rajtunk kívül nincs senkijük, az életük teljesen tőlünk függ. Mi vagyunk a mindenük" – írta egy kommentelő.

"Úgyhogy szerintem teljesen rendben van, hogy a kutyusra önti a szeretetét. Te pedig, ha tényleg annyira szereted a testvéredet, akkor nem neveted ki emiatt a háta mögött, hanem támogatod őt. Ha pedig úgy érzed, segítség kell neki, akkor abban" – fűzte hozzá.

Kíváncsi vagy, mit üzen a kutyád egyes helyzetekben a viselkedésével? Galériánkból megtudhatod?