El sem hiszem, hogy már egy hete itthon vagyok! Istenem, mennyire vártam, hogy három év kényszerszünet után újra feltöltődhessek szakmailag és lelkileg egyaránt a világ legjobb pénzügyi tanácsadóit összefogó független szakmai szervezet, az MDRT konferenciáján.

Nem véletlenül voltam ilyen izgatott, hiszen 2001-ben, amikor először utaztam az Óperenciás tengeren is túlra azért, hogy fejlesszem a szakmai ismereteimet, a szó szoros értelmében az életemet megváltoztató üzenetekkel tértem haza.

Az MDRT összejövetelein már 20 évvel ezelőtt a teljes emberről, azaz a munka és magánélet harmóniájáról hallhattunk előadásokat, szakmai iránymutatásokat.

Ez az én lelkemnek mennyei manna volt, hisz 35 évesen, fiatal, háromgyerekes anyukaként éppen emiatt váltottam az előző munkámból. A gyermekeim szavaival élve “rendes anyuka”akartam lenni, akinek a karrierépítés mellett a családjára is elég ideje és figyelme marad.

Hiszen mit sem ér a siker, ha az anyagi növekedésért, a szakmai előmenetelért cserébe beáldozzuk a lelki békénket, a gyerekeink boldogságát, a házaséletünk egyensúlyát, a saját magunkra fordított én-időről nem is beszélve. Soha nem felejtem el azt az előadást, amely felnyitotta a szemem, hogy másként is lehet.

“Fontos tárgyalás vagy a gyermeked baseball meccse? Nem kell választanod!”

Hazatérve a konferenciáról mindent megtettem, hogy az előadótól hallott gyakorlati ötleteket beépítsem a mindennapi életembe és ez a szó szoros értelmében sorsfordító volt számomra. Azóta ha csak tehetem, minden júniusban ott vagyok az éves konferenciákon és nyitott füllel és szívvel keresem az előadásokon, hogy mi az az innováció, amit ha beépítetek a munkámba, azzal nem csak fejlődhetek, de mellette nagyobb értéket is teremthetek az ügyfeleim életében.

2013-ban is egy MDRT konferencián döntöttem el, hogy innentől kezdve pénzügyi mentorként kiemelten a nőket fogom támogatni. Hiszen azzal, ha végre a kezükbe veszik a személyes pénzügyeiket, olyan anyagi biztonságot tudnak felépíteni önmaguk számára, amely választási lehetőséget jelent a szakmai, de a személyes életükben egyaránt.

Ebben az évben is, Bostonban, kifejezetten a női pénzügyi témákat kerestem.

Amerikában ugyanis egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek arra, hogy a hölgyek megfelelő pénzügyi stratégiával rendelkezzenek a női létből fakadó speciális pénzügyi kihívásokkal szemben.

Hiszen például nagyszerű, hogy nőként átlag 6-8 évvel továbbélünk, mint a férfiak, de sajnos életünk utolsó 8-10 évét egyedül töltjük, nagy eséllyel krónikus betegségektől sújtottan. A női, de igazán az emberi méltóságunk megőrzésének alappillére, hogy megfelelő pénzügyi tartalékot építünk fel az idők során, legyen szó méltó nyugdíjas évekről (ma már 20-25 évről beszélünk!) vagy a minőségi orvosi ellátásról.

Tágra nyitottam a szemem azon az előadáson, amelynek központi témája az “üveg-plafon” áttörése volt. Itt pénzügyi szempontból közelítve meg a témát elhangzott, hogy a társadalmi folyamatok elkerülhetetlen velejárója kell legyen, hogy a nők sokkal tudatosabbá váljanak a személyes pénzügyeik terén. A megfelelő pénzügyi tartalékok megteremtése ugyanis támaszt nyújthat ahhoz, hogy merjünk nemet mondani méltatlan élethelyzetekre. Bátran mondhassunk nemet lelket felőrlő munkahelyi szituációkra, rossz párkapcsolatra, de bátran mondhassunk igent gyermekvállalásra vagy alkalmazotti létből váltva, önmagunkat kiteljesítő saját vállalkozásunk megteremtésére.

És igen, ismét hallottam elemzéseket arra nézve, hogy hiába vagyunk spórolósabbak, mint a férfiak, kisebb vagyont tudunk felhalmozni, mint ők, mert túlságosan “óvatos duhajok” vagyunk a befektetések terén. Mivel túl konzervatív pénzügyi eszközöket használunk, így hosszú távon sok hozamtól esünk el. Hát hölgyeim, tőzsdére, de legalábbis befektetési alapokra fel!

A bostoni konferenciáról egy évre való szakmai munícióval felvértezve még 3 napot New Yorkban töltöttem. Nagyon szeretem ezt a várost,nem tudom megunni a Central Parkot, a Brooklyn-hidat, az esti Dumbot, a Time Square nyüzsgését, Chelsea ikonikus házait, a lélegzetelállító látványt a felhőkarcolók tetejéről, New York levegőben rezgő “minden lehetséges” ígéretét.

De pénzügyi szakemberként kihagyhatatlan program számomra a Wall Street, a pénzvilág ikonikus központjának meglátogatása is. Áll itt egy gigantikus bika szobor, Arturo Di Modica alkotása, amelyet a tőzsde és a kapitalizmus tiszteletére emeltek és amivel évente több 10 millióan fényképezkednek szerencsét remélve a befektetéseikben. Én azonban nem ezt a szobrot kerestem, én nem a hatalmas, támadó bikával akartam fotózkodni.

Én a “Félelmet nem ismerő kislány” ( Fearless Girl) 130 cm-es szobrát kutattam fel. Ezt a alkotást eredetileg 2017-ben a bika szobrával szemben helyezték el és hihetetlen ereje volt, ahogyan ez a törékeny kislány farkasszemet nézett a hatalmas bikával, felhívva a figyelmet a nemi egyenlőtlenségekre, arra, hogy sokkal több női vezetőre lenne szükség a tőzsdei cégekben. Azonban nem egészen 2 év után új helyet kapott a hetyke kisleány és ma már közvetlenül a New Yorki Tőzsde épületével szemben áll csípőre tett kézzel.

Én emellé a kislány mellé állva tettem ígéretet arra, hogy minden szaktudásommal és empátiámmal abban fogom támogatni a magyar nőket, hogy a pénz hiánya ne akadályozhassa meg őket abban, hogy boldogan kiteljesedhessenek a szakmai, családi és személyes életükben egyaránt.

Erika írásaival kéthetente találkozhatsz itt, az Évamagazin.hu-n. A következő elérhetőségeken veheted fel vele a kapcsolatot:

[email protected]

https://www.alomjovo.hu/

https://www.facebook.com/alomjovo