Borítókép: „Talán utazásügyi miniszter leszek?” Interjú Kádár Balázs utazóval - képekkel Forrás: Facebook/Kádár Balázs

„Talán utazásügyi miniszter leszek?” Interjú Kádár Balázs utazóval - képekkel

Amikor felszálltunk a Costa Ricai reptéren a Panamába tartó gépre, még nem sejtettük, hogy a mellettünk ülő fiatalember minden lezserül elengedett szavunkat érti. Igen, éppen egy magyar állampolgár mellé kaptunk jegyet egy Közép-Amerikából Közép-Amerikába tartó gépen, aki ráadásul nem velünk jött haza, hanem új kalandokat keresve Limába repült tovább.

Úgy tűnik, sehol nincs maradása, legalábbis egyelőre. A 32 éves utazó, az Angliában élő Kádár Balázs néhány éve határozta el, hogy meg sem áll 80 országig, de már most látja, bőven túl fogja lépni. Miért utazik valaki állandóan? Milyen kalandokban részesül, ha sem sok pénze, sem útitársa nincs? És hogyan képzeli el magát egy ilyen nyughatatlan ember húsz év múlva?

- Hol jártál legutóbb és mikor érkeztél vissza?

- Dominikán voltam még néhány nappal ezelőtt is.

- És hogy tetszett?

- Megmondom őszintén, nem voltam tőle elájulva. Három nap bőven elég volt, az aktív programokat kedvelőknek nem igazán való az a hely.

- Mikor indulsz útnak újra?

- Most szünetet tartok, mert nyáron nagyon felmennek az árak, de szeptemberben már indulok is egy nagyobb körútra: Thaiföld, Abu-Dzabi, Kambodzsa, Laosz, és Vietnam lesz terítéken. Pörgős 10 nap vár rám, az biztos.

- Honnan jött az ötlet, hogy ennyire rövid, mindössze néhány napos utazásokat vállalj akár a világ legtávolabbi helyeire is, ráadásul teljesen egyedül? Azért ez nem egy megszokott séma.

- Az egész 2016-ban kezdődött, addig egyáltalán nem számítottam valami nagy utazónak. Állandóan azzal szembesültem a közösségi médiában, hogy mindenki csak teszi fel az utazós képeit. Először irigykedtem, aztán elmerengtem, hogy én vajon miért nem csinálom ugyanezt. Nem jövök gazdag családból, nem halmoznak el pénzzel a munkahelyemen sem, így elkezdtem nézegetni a jegyárakat, és rájöttem, nem is olyan drága ez, csak okosan kell megszervezni. Például be kell tartani a szezonon kívül-szabályt, vagy jó előre megvenni a jegyet nyárra, és messzire elkerülni az utazási irodákat.

Forrás: Facebook/Kádár Balázs

- Hova utaztál először?

- Rómába. Még nem voltam Olaszországban, gondoltam, miért ne menjek el. Ez volt az első lépés.

- És mi az oka annak, hogy egyedül járod a világot?

- Emögött nincs semmi ideológia, eredetileg nem is így szerettem volna. De hiába kérdezgettem a haverokat, jöttek a kifogások, hogy nincs pénzem, nincs időm, a melóm nem engedi.

- Megtanultad élvezni az egyedüllétet?

- Igen, csomó pozitív hozadéka van. Nem kell senkihez alkalmazkodni, mehetsz, amerre akarsz, senki nem sír, hogy fáradt vagy éhes. Az viszont rossz, hogy nincs kivel megosztanod az élményeket, hogy egyedül nem mindig érzed magad biztonságban. Szerencsére néha azért akad útitársam is, és sok érdekes emberrel találkozom. Ha otthon ülnék, mint mások, mi sem futunk össze a Costa Ricai gépen, és akkor nem születik meg ez az interjú (nevet).

- Hány országban jártál eddig?

- Dominika volt a 72. ország, ahol jártam. 80 országot terveztem, de már látom, hogy túl fogom lépni.

- Mik azok a helyek, amiket semmi pénzért nem hagynál ki?

- Erre könnyű a válasz. Japán, Brazília, Dél Afrika, India, és Kuba.

- Miért nem utazol szinte soha hosszabb időre, ahogy az emberek többsége csinálja? Érdekesek ezek a 3-4 napok mondjuk Dél-Amerikában…

- Főleg anyagi és munkaügyi okai vannak. Én egy IKEA bútoráruházban dolgozom Angliában, és a munkabeosztásom szerint négy napot melózom egyhuzamban, amit négy nap pihenés követ. Na, ekkor szoktam felhúzni a nyúlcipőt. De amúgy se tudok sokáig egy helyben maradni, mindig mennék, ezt pedig nem lehet minden országban megcsinálni, legfeljebb ha kocsit bérelsz. Az meg nagyon drága.

Forrás: Facebook/Kádár Balázs

- Mik a kedvenc helyeid a világban?

- Sok van. Dél-Amerikában a hírekkel ellentétben szinte minden ország nagyon jó. Rengeteget hallgattam előtte, hogy vigyázzak, mert veszélyes helyre megyek, ehhez képest csak segítőkész embereket ismertem meg. Imádom az amerikai filmeket, így New York is lenyűgözött, meglátogattam egy csomó forgatási helyszínt. Európában Lichtenstein a kedvencem, szinte már ijesztően tiszta. Ciprusban imádom, hogy olyan lazák az emberek, hogy mindenki leszar mindent. Ázsiában Szingapúr a favorit, mintha egy Star Trek-díszletbe csöppentem volna. Afrikában a Zöld-foki Köztársaság kellemes csalódás volt: bár nagyon szegények, azt mondják, úgyse tudunk mit csinálni, dos tres. Ez a hozzáállás nekem nagyon tetszett.

- És hova nem mennél vissza semmi pénzért?

- Marokkó például rémálom volt, pedig Dél-Amerikával ellentétben azt mindenki dicsérte. Az emberek szemérmetlenül tarhálnak, elmesélnek egy sztorit, aztán ki akarják fizettetni, a szupermarketben nincs visszajáró, és olyan rossz a víz, hogy a fogmosástól is hasmenésem volt. Egyiptomban se rózsás a helyzet: bementem Kairóba, de élni sem hagytak, a taxisok utánam jöttek még a vécére is.

- 2020-ban megérkezett a Covid, és leállították a turizmust. Azt hogyan élted túl?

- Senkinek se volt szerencsés az az időszak, én is megszívtam. De legalább spórolt az ember.

Amikor jöttek a kis feloldások, akkor Anglián belül utazgattam, utána Moldovába mentem először, de voltam Ukrajnában, Csernobilban is. Hihetetlen, hogy azóta mi történik arrafele.

- Újabban az borzolja a kedélyeket, hogy rengeteg a késés, a járattörlés. Belefutottál már kellemetlen helyzetbe?

- Eddig engem még nem érintett ilyesmi, szerencsére. Szeptembertől indulok el ész nélkül megint, meglátjuk, mi lesz akkor. Azzal vigasztalom magam, hogy a kellemetlenségek is jók tapasztalatnak.

- Útikönyveket szoktál olvasgatni? Utánairodalmazol az utazásaidnak?

- Nem nagyon szoktam, mert a leírtak sokszor ütköznek a valósággal. Inkább csak megyek, aztán lesz, ami lesz. A neten azért olvasgatok feedbackeket, meg rendszeresen böngészem a Konzuli Szolgálatot.

- Ha épp nem utazol, mivel foglalod el magad?

- Filmeket nézek orrvérzésig, még a Zs-kategóriás vackokat is képes vagyok végigszenvedni. Ezenkívül? Nem sokat. Rengeteget dolgozom, hisz a túlórából futja a vadabb utakra.

Forrás: Facebook/Kádár Balázs

- Miben gazdagítanak téged ezek az élmények? Mit gondolsz, több leszel tőlük?

- A világ megismerésétől az ember nyitottabb, elfogadóbb, nem szürkül be. Alapvetően félünk kimozdulni a biztonságos zónából, de ha veszünk egy mély levegőt és lépünk, garantálom, hogy nem bánjuk meg. Én legalábbis biztosan nem.

- Mit tanácsolnál annak, aki útnak indulna, de hozzád hasonlóan nincs sok pénze?

- Szezonon kívül utazzon. Külön keressen szállást, ne irodákon keresztül, tömegközlekedést használjon, vagy Ubert, amennyiben van az adott országban. Ha csak nyáron tud menni, jó előre vegye meg a repülőjegyet.

- Most állandó pörgés az életed. Lehet ezt sokáig csinálni? Mit gondolsz, megállsz majd egyszer?

- Gondolom, igen. Néha elgondolkodom a hazatérésen, de az nem mostanában lesz: nem hívogatnak sem a gazdasági mutatók, sem a családi helyzet. Itt Angliában elvan az ember, csak az első pár hónap volt nehezebb, amíg beilleszkedtem. De nem bonyolítom túl a dolgokat, idegeskedünk eleget anélkül is. Most itt vagyok, máskor máshol. Amit dob a gép.

- Az ember azért néha elgondolkodik a jövőjén. Most 32 éves vagy. Hol látod magad tíz vagy húsz év múlva?

- Nehéz kérdés. Az az igazság, hogy még keresem a helyemet a világban, igazából azt se tudom, mi lesz holnap. A barátaim gyakran mondogatják, mennyire irigyelnek, hogy ennyit utazok. Most erre mit mondjak? Ti erre irigykedtek, én meg arra, hogy nektek van párotok, családotok, én meg lógok a levegőben. Mindig az kell, ami nincs. Lehet, hogy csak menekülök valami elől… Nem tudom. Sokan javasolják, hogy legyek blogger, keressek pénzt azzal, hogy írok az utazásaimról, de abból rengeteg van, nem kellek oda még én is. Amikor kijöttem Angliába, csak annyi vágyam volt, hogy nyugi legyen, hogy találjak egy minimális felelősséggel járó munkát, hogy kevesebbet idegeskedjek, mint otthon. De persze nem maradhat örökké így. Ezzel a jövőre vonatkozó kérdéssel megfogtál. Talán utazásügyi miniszter leszek? (nevet) Nem, egyelőre tényleg nem tudom.

GALÉRIÁNKBAN TOVÁBBI HAT ABSZURD TÖRTÉNETET OLVASHATSZ BALÁZSTÓL - KISKÉPEK A NAGYVILÁGBÓL