Lehetetlen küldetés: avagy ilyen, amikor felhívom a friss gyerekes barátnőmet
-Hallóóóóó!!!
-Szia Nettikém, bocsi, hogy az előbb nem vettem föl, de épp itt volt még nálunk az internet szerelő...
-Jaj, ne hülyéskedj, semmi baj! Mi épp most jövünk a bevásárlásból a Bercivel!
-Hallom a kis gügyögését, nagyon édesen mondja a magáét!
-Igeeen, most már be nem áll a szája! (barátnőm hangosan nevet)
-Nem is tudom kitől örökölhette... (mindketten nevetünk)
- Mondjad szépen lám-pa! Lám-pa! Képzeld, mondja, hogy lámpa! Na mizu veletek, hogy vagytok? Mikor látunk már titeket?
-Nagyjából minden a szokásos, dolgozunk ezerrel, egyre több a megbízásom, tesóm elkezdte a sulit, felköltözött...
-Úristen, tényleg, el is felejtettem, hogy már most megy fősulira...Nem-nem Berci, az nem a babáé! Nem szabad, a kislányé, igen!-Ja, bocs, csak közben megálltunk a játszótéren hazafelé!
-Hallom...
-És tetszik a tesódnak a suli? Most sokat lóg nálatok igaz?
-Hát most még az elején biztos sokat fog, amíg beilleszkedik, de mi szeretjük, ha...
-Berrrr-ci, hhhhú, honnan szedted ezt a zsebkendőt???? (bekapcsolódott a rémület a beszélgetésbe) -Jajj, várj egy picit légyszi, lehet hogy megette, bár nem hiszem, tartsd egy kicsit! Megetted mucikám? Nyisd ki a kis szádat, ááá!!!
-(nevetek) Nyugi, semmi baja nem lesz!
-Jajj, mondd közben, hallak ám!
-Szóval mi örülünk, ha átjön néha enni, meg beszélgetni, meg csinálunk egy csomó közös programot...
-Ó, most jut eszembe, hogy milyen volt a nászút? Most jöttetek nemrég vissza, nem?
-Aha, nagyon szuper volt, de majd elmesélem személyesen, mert hosszú, és úgy könnyebb lesz!
-De merre is voltatok, bejártátok egész Olaszországot? Vaú, vaú, igen! Csókolom Erzsi néni, csak a kutyust nézzük...Tessék? Igen, múltkor egészen összebarátkoztak. (Én közben tartom a vonalat és rázkódok a röhögéstől)
-Itt vagyok, ne hari, csak eljöttünk a szomszéd néni kutyája mellett, és közben adott egy barackot a Bercinek..
-Mármint a néni...
-Igen, a kutya azt még nem tudja, csak kinézni a gyerek szájából (nevet)
-Összefoglalva tök jó volt a nyaralás, két hétig mentünk mindenfelé: voltunk tengernél, városnézőben, borkóstolón...
-Ú, de jó nektek! Mi is megyünk a hétvégén fürdeni valahova, ahol van pancsoló. Tudod, hogy én egész nap csak félig legyek vízben...(nevet), a Berci órákat is el tudna játszani, ha hagynánk.
-Mit akarsz, tiszta wellness, legalább nem otthon ültök!
-Na ja, csak épp nem én wellnessezek, most értünk haza...Gyere, hórukk, kiszállunk, igen Báci is... – Tudod, ez a Berci nálunk..-Állj meg kicsim, ne ne ne ne menj tovább, tiszta homok a cipőd Berci, hát nem szabad átszaladni! Bizony, meg kell állni, amíg levesszük a cipőnket, igen, anya is leveszi, nézd... (megint tartom) – Jaj bocsi, tudom néha olyan lehet, mintha skizofrén lennék...
-Á, dehogy, cseppet sem! (hahotázunk a telefonba)
-Mondtam már, hogy most a legédesebb?
-Igen, tudom! Minden alkalommal ezt mondod! (mosolygok)
-Szóval, mikor jöttök le meglátogatni?
-Jövő hétvégén is megyünk haza, de szüretelünk, és nem lesz időnk átmenni, de utána hétvége jó lehet, majd szólok!
-Szuper! -Berci, jön a Viki néni! Igen, néni! - Hallod, hogy mondja??? - Néé-ni!
-Néni ám az öregapád valaga...!Jajj Nettike, le kell tegyelek gyorsan, mert most jött vissza a szerelő valami alkatrésszel!
-Jó-jó, tök jó volt hallani! Jelentkezz, ha jöttök! Puszi!
-Puszi!
(Mielőtt kinyomom, még hallok egy foszlányt: -Folyik, folyik! Megy a Berci fürdeni, bizony, mert csupa homok lett a lába! Hogy nézel ki, te gyerek?!)