Ez a cikk az Éva egy régebbi számában jelent meg.

Egyik gyerek sem születik rendesnek vagy rendetlennek, ez is „csak” nevelés, tanítás kérdése. A lakókörnyezetünk tisztán tartásának igénye a családi konfliktusok leggyakoribb forrása. Ilyen nehéz lenne rendre, igényességre szoktatni az új generációt? Mirk Zsófia pszichológus hangsúlyozza, hogy sajnos ezen a téren sincs konkrét recept, nem létezik olyan nevelési trükk, amely mindenkinél működik, és amelynek eredményeképp a ház mindig ragyog és közben békesség honol benne.
„A gyerek számára fontos, hogy a családi vagy óvodai nevelés során már kicsi korában elsajátítsa, hogy környezetünkért felelősséggel tartozunk, és ebbe beletartozik a tárgyi világunk is – hangsúlyozza a szakember. – Ahány ház, annyi elvárási rendszer létezik, minden szülő egyéni döntése, hogy mennyire követel rendet, legyen szó a házimunkáról, a napi rutin betartásáról, fürdésről, fogmosásról. Ha a szülő igényessége nem igazán belső indíttatásból fakad, inkább csak az anyósnak vagy az éppen betoppanó vendégnek akar jó képet mutatni, a gyerek meg fogja érezni a rendrakás mögötti igazi motivációt, és azt veszi át. Egy szülőnek el kell fogadnia, hogy kis utóda gyermeki alkatából fakadóan soha nem lesz képes felnőtt szemmel nézve patyolat rendet teremteni, de a hiányosságok kiemelése helyett az erőfeszítés méltatása hosszú távú eredményeket hozhat.”

Nem mindegy, mikor

„Amikor elvárásokat fogalmazunk meg gyermekünkkel szemben, figyelembe kell vennünk az életkorát. Hosszú távon sikeresebbek leszünk, ha három év alatti gyerekünknek segítve, játékos formában tanítjuk a rendrakást. Ne csodálkozzunk, ha a pakolás alatt felkeltik az érdeklődését az éppen keze ügyébe kerülő, újabbnál újabb érdekes játékok. A szabálytudat hároméves kor alatt még nem alakul ki, és a gyerek nem tudja gátolni a viselkedését, de nem is ez a dolga – mondja Mirk Zsófia. – Egy kétéves gyereknek viszont már fejlett az egyensúlyérzéke, le tud hajolni tárgyakért, ismeri a különböző kategóriákat, így elvárható tőle, hogy elrakja a kisautót a helyére. Egy három évnél idősebb gyereknél már reális cél lehet, hogy megtanulja, a nap végén vagy a délutáni alvás előtt el kell tennie a játékait, ahogyan azt az óvodában is megszokhatta. Nagy segítség a gyereknek, ha a tárolásra használt dobozokat könnyedén elérhető helyre tesszük, ehhez nyugodtan alapul vehetjük az ovis mintát.”

„Próbáljuk meg feltérképezni, mi okozhatja a problémát: sokszor így mutatkozik meg a figyelemzavar vagy a tanulással szembeni ellenállás. Azzal, hogy a tanító néni és a család is elmondja neki, hogy »Pistike, nálad rendetlenebb gyerekkel még nem találkoztam«, nem segítjük őt, csupán megerősítjük a nem kívánt viselkedését” – egyértelműsíti a helyzetet Mirk Zsófia.

A legtöbb gyereknél kamaszkorban csúcsosodik ki a rendetlenség. Ahogy a hormonok ugrándoznak a gyerek testében, úgy változik a hangulata, viselkedése. Bár életkora alapján egyre több minden elvárható lenne tőle, mégis jobban tesszük, ha nem minden esetben konfrontálódunk, hanem mérlegeljük, mi ér többet: a családi béke vagy a rend a serdülő szobájában. Persze lehetnek olyan szélsőséges esetek, amikor a szülő már nem tud toleráns maradni – például ha csavarja az orrát a rothadó uzsonna bűze, amikor belép a gyerek szobájába –, ám a szakember akkor sem javasolja a klasszikus konfrontációs helyzetet. „Sokkal célravezetőbb ilyenkor is az asszertív, erőszakmentes kommunikációval egybekötött konfliktusmegoldás, ahol a fenti példánál maradva a szülő elmondja a gyerekének, hogy ő mit érez ilyenkor, majd a gyereket bevonva elkezdenek együtt gondolkozni azon, hogyan lehetne feloldani ezt a helyzetet. Mindehhez persze nagy önuralomra, tudatosságra és kitartásra van szükség a szülő részéről.”

Jutalmazás

Semmiképpen sem jó a gyereket zsarolni vagy kényszeríteni, hogy ilyen típusú elvárásainknak eleget tegyen. Ennek előbb-utóbb az lenne a következménye, hogy gyerekünk ellenünk fordul, és megutálja az adott tevékenységet. Az »addig nem jöhetsz ki a szobádból, amíg nincs rend« típusú autoriter kommunikáció nem fogja hosszú távon a jó célt szolgálni. Ahhoz, hogy a család legifjabb tagja elsajátítsa, belsővé tegye a mintát, arra van szükség, hogy megértse, majd begyakorolja a lépéseit.

„Ha a gyerek az elvártnál akár egy kicsivel is többet teljesít, szépen lassan megjutalmazhatjuk, de sosem drága tárgyi ajándékokkal, hanem dicsérettel, pontokkal, matricával, élményekkel, bármivel, ami hosszú távon motiválja és építi a személyiséget – mondja a pszichológus. – A pénz kifejezetten nem ilyen. A jutalmazás célja, hogy a gyerekben kialakuljon a felelősségérzet a tárgyai vagy a szobája iránt. A jutalmak a felelősségérzetet nem fogják erősíteni, azt viszont segítik, hogy a tevékenység szokássá rögzüljön.”

Játékosan

A legtöbben biztos emlékeznek, hogy
A muzsika hangja című film nevelője vagy Mary Poppins mivel lopta be magát annyira a gyerekek szívébe, hogy még az orvosságot is hajlandók voltak bevenni. Soha nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy minden gyerek esetében van egy biztos eszköz a kezünkben: a játék. Csináljunk családi versenyt a takarításból, szervezzünk szerepjátékot és legyen a gyerekeknek egy külön néven szólított takarító énjük. A kisebbekkel rajzoljuk le közösen egy nagy kartonlapra, hogy mik az előnyei annak, ha rendet tartunk és vigyázunk a dolgainkra. Talán így könnyebben megértik, hogy bizony van hátránya annak, ha soha semmit nem találunk meg, mert nem tettük a helyére.

„Ha egy gyereknek kimondottan nehézségei vannak a rend létrehozásában és megtartásában, megegyezhetünk vele abban a minimumban, amit mi elvárunk tőle: így kialakulhat az a sokaknál működő rendszer, hogy a gyerek saját maga rendelkezik a szobája felett, olyan kupit tart benne, amilyet csak akar, de a közös terekben nem hagyja szét a cuccait. A jutalmazás segítségével megteremthetünk közös családi rutinokat: szombat délelőtt rendet rak a család, aki ebben segít, választhat valamit a pékségben. A szülők próbálják meg a konfrontációra fordított energiáikat olyan játékok kitalálásában kamatoztatni, melyek meghozzák a gyerekek kedvét a takarításhoz” – mondja Mirk Zsófia pszichológus.

Személyes higiénia gyermekkorban

„Egy hat-hét éves gyerektől elvárható, hogy egyedül meg tudjon fésülködni, meg tudja mosni a fogát, de csak egy 8–11 év körüli gyerek lehet képes a teljes körű higiéniai felelősség vállalására. Az alapvető tisztálkodási szükségletek könnyebben válnak rutinszerűvé, mint a rendrakás. A szakértők szerint ennek a rutinnak a kialakítását nem lehet túl korán kezdeni, egyetlenegy foggal is van értelme bevezetni a fogmosást. Ha a gyerekünk nem szívesen fürdik, és ez nemcsak egyszer-egyszer fordul elő, hanem rendszeresen, magyarázzuk el neki, hogy ennek milyen káros következményei lehetnek, milyen fertőzések támadhatják meg, milyen kellemetlen lehet a testszaga, amiért csúfolhatják a többiek. Ha sűrűn elfelejtkezik a vécézés utáni kézmosásról, tegyünk neki a fürdőszobába egy kis emlékeztető rajzocskát.”

Rend(ben) a lelkünk

Vajon tényleg jobban érezzük magunkat, ha rend vesz minket körül? Sok kutatás készült e témában a közelmúltban is, és a tudósok rendre megállapítanak bizonyos törvényszerűségeket. Akinek magasabb volt a vérében a stresszhormonszint, az általában rendetlennek írta le az otthonát. A tiszta, rendezett élettérben lakókat kevésbé jellemezték depressziós tünetek, és érdekes módon a szív- és érrendszeri betegségek is jóval ritkábban fordultak elő azok körében, akik otthonuk állapotával inkább elégedettebbek voltak, mint nem. Ezekben az esetekben nehéz eldönteni, hogy a rendetlenség a depresszióból fakad-e, vagy már a depresszív időszak előtt is kaotikus körülmények között éltek. Gyerekek esetében azért is különösen fontos a rendezettség, mert sokkal könnyebb egy viszonylag tiszta térben koncentrálni, mint felesleges lomokkal teli kupacok között.

Soha nincs késő elkezdeni gyerekünk rendre szoktatását. A változtatáshoz azonban időre van szükség, a gyerekekkel le kell ülni megbeszélni az új házirendet. Sőt, megengedhetjük, hogy a szabályok kialakításába nekik is beleszólásuk legyen.