Melyik a célravezetőbb? Ha azt tanítjuk a gyereknek, hogy a kemény munkáért fizetség jár, vagy azt, hogy a házimunka minden családtag feladata és nem jár érte jutalom?

Akik nem fizetnek érte

Kinga havonta ad zsebpénzt 9 éves fiának és 11 éves lányának, ám ezt a gyerekek nem a házimunkáért kapják. Ami nem jelenti azt, hogy nem lennének otthon feladataik: nekik kell például enni adni a kutyájuknak, felsöpörni, és a nagytakarítás alól sincs felmentés, ezt a család mindig közösen intézi. Kinga szerint ezekből a feladatokból a család minden tagjának ki kell vennie a részét. “Mert mi van akkor, ha a szülők fizetnek a gyerekeknek a házimunkáért, a gyerekek pedig úgy döntenek, hogy bizonyos feladatokat nem éri meg elvégezni nekik? Akkor a szülőnek két lehetősége marad: vagy megengedi, hogy a gyerekei ne végezzenek házimunkát, vagy növeli az érte járó fizetséget. És szerintem egyik sem valami jó megoldás.”

Juli hasonló módon havi zsebpénzt fizet 10 és 5 éves gyerekeinek. Ők ezt perselyben gyűjtik és arra költik, amire szeretnék. “Azt szeretném, ha azt tanulnák meg: a kemény munka és a másoknak nyújtott segítség nem mindig köthető a pénzhez” – mondja Juli. “Ha egy család vagy egy közösség tagjai vagyunk, akkor azért nem jár fizetség.”

És mi történik akkor, ha a gyerekek elmulasztják elvégezni a feladataikat? A zsebpénz akkor sem lesz kevesebb egyik családban sem, igyekeznek inkább más módon rávenni őket a pótlásra. Például nem nézhetnek tévét, vagy addig nem mehetnek a játszótérre, amíg nem pótolták be, amit elfelejtettek vagy ellustálkodtak.

Akik fizetnek érte

Szilvi gyerekei még kicsik ahhoz, hogy segítsenek a házimunkában, de azt tervezi, hogy ha elég nagyok lesznek ahhoz, hogy feladatokat lehessen rájuk bízni, fizetni fog nekik érte. “Én nem érzem azt helyesnek, ha csak úgy kap zsebpénzt a gyerek, és nem tesz érte cserébe semmit” – mondja. Szilvi úgy gondolja, nem minden feladatot egyformán honorál majd: az olyan alapvető dolgokért, mint a beágyazás vagy a levetett ruhák elpakolása hazaérkezés után nem jár majd fizetség. A portörléssel vagy a mosogatással viszont kereshetnek egy alapösszeget. Ha pedig ezen felül önként is vállalnak majd feladatokat – például meglocsolják a virágokat –, akkor kaphatnak érte plusz pénzt, hogy érezzék: az extra erőfeszítésért elismerés jár. Szilvi azt tervezi: az otthon vállalt feladatokért általános iskolás korukig kéthetente, középiskolás koruktól havonta fizet majd a gyerekeinek, hogy hosszabb távon is megtanulják kezelni a pénzt.

Gergő már a gyakorlatban is alkalmazza a házimunka pénzzel való honorálását, sőt, arra is tanítja gyerekeit, hogyan osszák be a megkeresett pénzt: tegyenek félre belőle, tudatosan költsenek, és szánjanak arra is belőle, hogy másoknak segítenek vele. “A munka és a pénz a való világban is összefüggenek, csak meg kell találni a megfelelő eszközöket arra, hogy megtanítsuk a gyerekeknek ezeket az összefüggéseket.”

Amit a szakértő mond

Rédei Zsuzsanna pedagógiai szakpszichológus szerint minden szülőnek saját joga eldönteni azt, hogy ad-e egyáltalán zsebpénzt – és természetesen az anyagi lehetőségein múlik, hogy tud-e adni. De nem kell aggódni: a gyerek ugyanis nem fog később jobban bánni a pénzzel akkor sem, ha kapott zsebpénzt, és az sem válik kárára, ha nem adnak neki.

Ha azt látja, hogy a szülők megbeszélik a családi pénzügyeket, megvitatják, mi az, amire nincs pénz, még spórolni kell rá, akár havonta félretenni, akkor természetesnek fogja venni a pénz létezését. Ha soha nem említjük a pénzt, akkor nem fogja érezni a súlyát, rakhatunk mögé akármilyen szabályrendszert. Ha pedig a pénz veszekedés tárgya, akkor csak a feszültségforrást látja majd benne.

Ha úgy döntünk, hogy kapjon a gyerek zsebpénzt, akkor fontos, hogy a szülők között legyen egyetértés: mi az, amiért adunk. Sokan azt választják, hogy legyen egy fix havi apanázs – ez főleg kamaszkorban nagyon fontos, amikor a gyerek már önállóan jön-megy, és vannak olyan helyzetek, amikor kell, hogy legyen nála pénz. Az már egy következő döntés, hogy ezen felül jutalmazzuk-e még bármiért. A szakember szerint zsebpénzt egyébként óvodás korban nincs értelme rendszeresen adni a gyereknek: a család helyzetétől és a gyerek érettségétől függően felső tagozatos vagy középiskolás korban ajánlatos inkább bevezetni.

Szakértőnk szerint a két szélsőség között van az igazság abban a kérdésben, hogy a házimunkáért fizetünk-e a gyereknek. Azt ajánlja: legyenek házimunkák, amiket a gyereknek kötelessége megcsinálni, már felsőtagozatos, de főleg középiskolás korban. Olyan házimunkát adjunk neki, amit biztosan el tud végezni és lehetőség szerint a saját életteréhez kötődik. Ez lehet akár a szobájának a rendben tartása vagy takarítása. Ezért pedig öngól lenne fizetni, hiszen a végén csak azért fog rendetlenséget csinálni, hogy pénzt kapjon a rumli felszámolásáért.

Ha például egy nagyobb gyerek a nyári szünetben otthon van és hétköznap levágja a füvet, így a hétvége egynegyede nem azzal megy el, hogy a család rendberakja a kertet, hanem el tudunk menni egy csúszdaparkba vagy bárhová. Ilyenkor jó, ha éreztetjük vele azt, hogy ez nagy könnyebbség a családnak. De ne mi döntsük el önkényesen, mi az a plusz feladat, amit rábíznánk. Sok vitát megelőzhetünk azzal, ha megbeszéljük, mi az, amit a gyerek szívesen elvégezne, mi az, amivel tehermentesítene minket, mi pedig ezt honoráljuk is a zsebpénzzel. Rédei Zsuzsanna szerint ez megegyezés tárgya. Ezzel azt is üzenjük a gyereknek, hogy van választási lehetősége – hiszen mi sem jelentkezünk olyan állásra, aminek a feladatköre nem lenne vonzó számunkra. Ajánlhatunk neki például tizenöt lehetőséget, amiből ő kiválaszt hármat – és így mindenki elégedett lesz.

Bár többet segítene a gyerek és kevesebbet kockulna? Erre is van megoldás: