A férjem kedvéért sterilizáltattam magam, majd épp ezért hagyott el

Borítókép: A férjem kedvéért sterilizáltattam magam, majd épp ezért hagyott el Forrás: Unsplash/Annie Spratt
Három lányunk született. Szerettünk volna fiút, persze, de azt mondtuk, hogy 3 gyerek azért elég. A férjem mondta ki a végszót: ne próbálkozzunk tovább. A harmadik császármetszés alkalmával éltem is a sterilizálás lehetőségével. Aztán két év múlva közölte: mégis szeretne egy fiút. „És ki fogja tovább vinni a családnevet?” – kérdezte. Majd bejelentette, hogy mivel nekem már nem lehet gyerekem, így elhagy.

A harmadik lányunkat vártuk. Persze, persze, mindenki ezt mondja, hogy az a lényeg, hogy egészséges legyen, de nyilván két lány után harmadjára azért reménykedtünk egy fiúban. De lány jött. Kicsit sírtam, amikor senki nem látott, de aztán ha kérdezték, mindenkinek azt mondtam, hogy nem is tudnám már elképzelni magam fiús anyukaként. Pff... dehogyis nem. De könnyebb volt így nekem is, gyorsabban tudtuk ugrani a témát.

Láttam a férjemen is, hogy azért picit ő is csalódott. Reménykedett egy fiúban. Szerettem volna beszélni róla vele, többször is szóba hoztam, mondtam, hogy 3 vagy 4, már mindegy, próbáljuk meg, hátha negyedjére sikerül a fiú. Hallani se akart róla. Örüljünk, ha ezt a hármat tisztességesen fel tudjuk nevelni, nem kell ide még egy negyedik is. – Biztos? – kérdeztem. – Biztos! – válaszolta.

Ahogy közeledett a műtét napja, az orvosom szóba hozta a témát. A harmadik császármetszésemre készültünk, ilyenkor pedig a protokoll szerint felajánlják az anyának a műtét alatti elköttetés lehetőségét. Kérdeztem a férjemet, hogy mit gondol róla. Ezután nem kellene akkor védekeznünk, sem aggódnunk, amennyiben tényleg nem akar még egy gyereket. Azt mondta, 1000 százalék, és hogy az elköttetés jó ötlet. Kérjük.

Kértem. Nem volt bennem hiányérzet, három gyerek, három lány mellett nem unatkoztam sosem. A férjemen is azt láttam, hogy boldog, imádja a lányait, ők is imádják őt.

A mi kapcsolatunkkal sem volt különösebb gond. Persze, hullámzott, mint minden házasság, hol fent voltunk, hogy lent. De több mint 13 év és 3 gyerek állt mögöttünk. Elkerülhetetlenek a súrlódások. De szeretjük egymást, van 3 gyerekünk, végig csináljuk együtt. Végig kell hogy csináljuk együtt.

Aztán pár év múlva a legjobb barátjának fia született. Egy-egy családi összejövetelen viccelődtek is a férjemmel, hogy mi nem ment neki ezen, nem olyan nagy dolog fiút csinálni. Meg így majd hogy lesz tovább víve a családnév. Röhögtek rajta, de aztán a férjemhez napokig hozzá se lehetett szólni.

Pár hét után jobb lett a helyzet. Látszólag túl tette magát. Majd...

egyik este, amikor a lányok már aludtak, közölte, hogy beszélni akar velem. Nem magyarázkodott, belevágott a közepébe: fiút akar. De mivel nekem már nem lehet több gyerekem, így szeretne elválni, mielőbb, mert fiatalabb már ő se lesz és nem akar nagypapa korban is sz@ros pelenkát cserélni.

Sokkot kaptam. Nem akartam hinni a fülemben. „De hát te mondtad, hogy nem akarsz több gyereket, hogy kérjem a sterilizálást! És most ezért akarsz elhagyni?” Hümmögött, puffogott. „Nem érted, nem érted... és ki fogja tovább vinni a családnevet? A három lány?”

Tényleg elhagyott. Már azon a hétvégén elköltözött. És tényleg nem tétlenkedett, pár hónappal később már megvolt az új anyajelölt.

De a karma sem volt rest, mert...

az új anyajelölt, aki szinte napra pontosan másfél évvel azután, hogy elhagyott, egy gyönyörű kislányt szült neki.

Íme néhány világsztár, aki nem verte nagy dobra várandóssága hírét!