Ez a cikk először a Famiily.hu-n jelent meg.

Ne görcsölj!

“Hányszor hallottam ezt a mondatot! – kezd történetébe Barbi. – Bár úgy működnének a félelmek, hogy egy kapcsolóval ki tudnánk iktatni őket! Nekem sajnos nem igazán ment. Eleve úgy indultunk a babavállalásnak a párommal, hogy az orvosom kijelentette, olyan hormonértékekkel és adottságokkal – többek között egy petefészekkel, hátrahajló méhhel-, amilyenek nekem vannak, soha nem fogok teherbe esni és a lombiknak sincs sok értelme. A papíromra pedig odaírta: meddő.”

Barbiék orvost váltottak, olyan szakembert választottak, akit hasonló cipőben járó barátaik, ismerőseik is jó szívvel ajánlottak és akinek ők a gyermekáldást köszönhették.

“Sajnos az inszeminációk, majd a lombikos kísérletek is mind sikertelenek maradtak.

Barbi szemét egy újságcikk nyitotta fel, amelyben arról olvasott, hogy a meddőségi kezelésen résztvevő páciensek stressz-szintje a kezelések alatt az idő előrehaladtával nő. A sikertelen ciklusok után a depressziós tünetek, azaz a lehangoltság, a csökkent önértékelés és a bűntudat mellett a harag és az elszigeteltség érzése is megjelenik, és ezek az érzések hosszú időn keresztül fennállnak. Kutatások szerint a ciklus előtti pszichés állapot befolyásolja a később leszívható és a megtermékenyített petesejtek számát, a teherbeesés sikerét, sőt az élveszülés esélyét és a születendő baba születési súlyát is (minél alacsonyabb az IVF-ciklus előtti stressz, annál jobbak ezek a mutatók).

“Megdöbbentettek és mélyen belém ivódtak ezek a mondatok és a cikk végén a konklúzió, miszerint a meddőségi kivizsgáláson és kezeléseken részt vevő nők körében mind az egyéni, mind a csoportos pszichoterápia csökkenti a stresszt, a szorongásos és a depressziós tüneteket, mitöbb, sok esetben növeli a teherbe esés esélyét is.”

Barbi utánajárt és felkereste a cikkben szakértőként nyilatkozó orvost, a pszichoterapeuta, mozgás- és tánterápiás csoportvezető dr. Polgár Patriciát. A szakember elmagyarázta, hogy Barbi esete egyáltalán nem egyedi,

Az erő VELED van

“A pszichodinamikus mozgás- és táncterápia a testtudati gyakorlatokat és a mozgásimprovizációban rejlő gyógyító lehetőségeket kapcsolja össze a csoportterápia eszközeivel. A mozgás- és táncterápia egyrészt, úgynevezett explicit belátás révén segít megérteni tetteink mozgatórugóit: az ember megérti például, hogy a nagyon kritikus, domináns apja miatt fél a kudarctól és teljesítményhelyzetekben mintha apja hangja szólalna meg a fejében és mondaná, hogy “úgysem fog sikerülni”. Emellett a terápia a szavakkal ki nem fejezhető, testbe zárt emlékek, érzések megélése, élményszerű átdolgozása, vagyis az úgynevezett implicit tapasztalatok átformálása révén is hat”- mondja a szakember.

A változáshoz mindkettőre szükség van. A mozgásterápián ezért minden alkalom szóbeli résszel kezdődik, mozgásos résszel folytatódik, és szóbeli résszel fejeződik be. A csoportterápiák számos előnnyel rendelkeznek az egyéni terápiákhoz képest. A csoporttagok megosztják tapasztalataikat, érzéseiket, ezáltal felismerik, hogy azok nemcsak rájuk jellemzőek, így csökken az elszigeteltség érzése.

A csoporttagok tudattalanul vagy akár tudatosan is azonosíthatják a vezetőket vagy más tagokat a saját életük fontos szereplőivel (szülőkkel, testvérekkel). Ez a csoportterápiára jellemző indulatáttétel lehetővé teszi a családtagokkal kapcsolatos élmények megértését és azok korrekcióját. A mozgás- és táncterápia fejleszti a tudatosságunkat, segítségével átdolgozhatók berögzült és szavakkal nem megfogalmazható kapcsolati problémák, megerősíthetjük testünk és elménk együttműködését és felismerhetjük testi elakadásainkat, azok mélyebb okait.

A terápia

“Egy összesen 50 órás, kéthetente 4-5 órányi elfoglaltságot jelentő terápián vettem részt és igazából annyira élveztem, hogy már magáért az élményért megérte volna az egész - meséli Barbi.- A terápia mindig beszélgetéssel kezdődött, ezt követte a mozgásos rész, amely testtudati munkából és mozgásimprovizációból állt."

"A testtudati munka során a csoportvezetők instrukcióinak segítségével egy-egy testi működésünkre kellett figyelnünk, ami egyfajta meditatív állapothoz vezetett el. Ebben az érzékenyebb állapotban folytattuk egyéni, páros, vagy csoportos mozgásimprovizációs feladatokkal, melyeket a csoportvezetők mindig a csoport aktuális állapotához is igazítottak. Az elmélyülést zene is segítette. A terápia beszélgetéssel zárult, ennek során a csoporttagok megfogalmazhatták a mozgás során átélt élményeiket.”

“Rengeteg új barátot szereztem a csoportból és sokszor még a foglalkozást követően is beültünk valahová beszélgetni, hétvégére közös programot szerveztünk.

És bár a terápia nem ígér teherbeesést, a testi és lelki elakadásaink felismerése révén, valamint a meddőség okozta stressz csökkentésén keresztül mindenki közelebb juthat boldogabb önmagához és akár a kisbaba megfoganásához is.”- zárja a történeté Barbi, aki immár egy két hónapos, makkegészséges kisfiú, Milán boldog édesanyja.

A családalapítás és a babatervezés a híres embereknek sem mindig úgy sikerül, ahogy ők azt elképzelték: