Ezért dobta ki saját unokaöccsét az esküvőjéről a menyasszony

Borítókép: Ezért dobta ki saját unokaöccsét az esküvőjéről a menyasszony Forrás: Getty Images
Kapott hideget-meleget az újdonsült feleség, miután egy közösség oldalon elmesélte, miért zavarta haza a nővérét és családját a lagzijukról. Hiába magyarázta, hogy nem a kisfiúra haragszik.

„Szeretem a gyerekeket, csak nem éppen a saját esküvőmön. Ezért is tervezzük úgy a párommal, hogy a menyegzőt gyerekmentes övezetnek nyilvánítjuk. Egy évvel a kitűzött dátum előtt ezt már minden meghívottunkkal közöltük is; hogy akit érint, legyen ideje arra, hogy megszervezze, kitalálja, hová teszi arra az időre a gyerekeit. Megértették, elfogadták, senkinek nem volt semmiféle ellenvetése. Kivéve a nővéremet, akit ráadásul az egyik koszorúslányomnak kértem föl.” – panaszolta el történetüket az ifjú ara, aki az olvasók véleményére volt kíváncsi a szertartáson történtekkel kapcsolatban.

„Nem értem, hogy nem sikerült a 2 és az 5 éves fiúk mellé valakit találni, aki vigyáz rájuk az esküvőnk idején.

Addig-addig fűzött, hogy engedtem a nyomásnak és belementem; hozza el a srácokat, majd csak lesz valahogy.

Az azért megmondtam neki, hogy addig maradhatnak, amíg a lurkók normálisan viselkednek, és amíg a férje képes lesz rajtuk tartani a szemét.

Sajnos nem egészen így történt. A szertartáson, miközben épp a házassági fogadalmam felénél jártam, a kisebb fiúcska elkezdett hisztizni; sírt és nagyon nem bírt magával. A sógorom erre megfogta és távolabb vitte. Kétszer is újra kellett aztán kezdenem a szövegemet, annyira ideges voltam a kis közjáték miatt.” – folytatta a fiatal nő.

„Mivel az egész esküvőnk szabadtéren volt, nem sokat segített, hogy az unokaöcsém - kicsit ugyan messzebbről – ám változatlan elszántsággal folytatta a „műsort”. Én is ugyanúgy hallottam, igaz távolabbról. A nővérem mondanom sem kell, utólag azt se mondta, fapapucs.

Már a bulizást kezdtük, amikor annyit kvázi bocsánat kérően odavetett, hogy a gyereknek az alvásideje lett volna akkor, azért hisztizett.

Egyébként pedig csak én fújom föl a dolgot! – fűzte hozzá a tesóm. Hát köszi. Ezen az utolsó félmondatán viszont már annyira felhúztam magam, hogy közöltem vele, szedje a sátorfáját és lépjen le szépen az egész családjával együtt.

Nyilván nem a kétéves kisgyerekre vagyok mérges. Sokkal inkább a testvéremre, amiért képtelen volt figyelembe venni azt, amit kértem, többek közt tőle is. És még csak bocsánatot sem kért igazán.” – írja az ifjú feleség, aki aztán hideget-meleget egyaránt kapott a kommentekben.

Te mit gondolsz? Igaza volt az arának? Mit tettél volna ebben a helyzetben?

Néhány alapvetés, amit nem árt letisztázni esküvő előtt: