Biztonságos étterembe menni a koronavírus-járvány alatt?

koronavírus,étterem,kávézó Forrás: Getty Images
Múlt héten, két hónap után végre kimerészkedtem az utcára - természetesen maszkban és kézfertőtlenítővel felszerelkezve. Megjártam néhány budapesti és vidéki sörözőt, cukrászdát és éttermet is. Hogy jól tettem-e?

Szerencsére úgy tűnik, egyelőre nem kaptam el a koronavírust, de ezt feltehetőleg annak köszönhetem, hogy végig nagyon elővigyázatos voltam. És mindenkit erre is buzdítanék, ha elhagyja az otthonát, mert minden egyes vendéglátóegységben más-más elővigyázatossági szabályba, vagy épp annak hiányába ütköztem.

Volt, ahol maszkban fogadott a pincér, de volt, ahol nem, mi több, még kedélyesen el is beszélgetett velem a hölgy, aki felvette a rendelésünket, miközben az asztalunk fölé hajolt, nagyjából 40 centire tőlünk. Az egyik belvárosi kerthelyiség pultjában senkin nem volt maszk, de legalább az asztalok 2-3 méterre voltak egymástól. A harmadik helyen ugyan volt maszk a pincéreken, csak épp az orrukat nem takarta. Ezt a hibát amúgy sokan elkövetik, nem csak pincérek. (Ahogy egy mém is keringett erről, ez olyan, mintha felvennéd a nadrágod, csak nyitva hagynád a sliccét.)

Összességében azt kell, hogy mondjam, nem éreztem biztonságban magam egyik helyen sem, és végig azon gondolkodtam vajon jól tettem-e, hogy idő előtt kimozdultam – már ha van olyan, hogy idő előtt…

Élet a vendéglátóegységekben (koronavírus-járvány alatt)

Ha beülünk valahova, először végigböngésszük az étel- vagy itallapot. Leadjuk a rendelést, megkapjuk, amit kértünk, beleiszunk és eszünk a választott finomságokba, majd valószínűleg, ha kellő időt töltünk az adott helyen, a mellékhelyiséget is meglátogatjuk. Mennyi rizikófaktor, nem igaz?

Így múlt héten, miután beültünk valahova, abba a pillanatban rámartunk a kézfertőtlenítőre, mielőtt a kezünkbe vettük volna az étlapot. De minden alkalommal azon kezdtem agyalni, vajon hányan fogták már meg előttem (és azelőtt, hogy lefertőtlenítették volna a kezüket), ami szerencsére legtöbb esetben nejlonborítással is rendelkezett, és, amit reményeim szerint sűrűn fertőtlenítenek is).

Mindenesetre miután letettem az étlapot, újra lefertőtlenítettem a kezemet. Vagyis még szinte meg sem érkeztünk, de már az első rizikófaktorba ütköztünk. Aztán jött a pincér, akin vagy volt maszk, vagy nem. Ki is pipálhattuk a másodikat. Megérkezett az evőeszköz, az ital és az étel, szóval a harmadik rizikófaktor, amiben elkezdhettünk reménykedni, hogy most még annál is szigorúbban mossák el az étkészleteket, mint általában.

Aztán jött a mosdókör! A rizikófaktorok Rolls-Royce-ja: kilincs, villanykapcsoló, WC-papír-adagoló és lehúzó, szappan- és papírtörlő-adagoló és újra kilincs. Mit, mikor és hogyan, hányan fognak meg - csak úgy záporoztak a kérdések a fejemben az alatt a két perc alatt, amit a mosdóban töltöttem. Nem is olyan fáklyásmenet ezek után beülni valahova, és felhőtlenül jól érezni magad, igaz?

Ha úgy döntesz, ennek ellenére mégis beülnél valahova, a most következő higiéniai és egyéb biztonsági szabályokat mindenképp tartsd be, hogy csökkentsd a vírusos megbetegedés kockázatát!