Hahó, a tenger!
Az első kérdés úgy szólt: mit visz magával az ember egy nyolcnapos luxus hajóútra? A válasz: a fürdőruhák és pólók mellett kisestélyit, koktélruhát, öltönyt és cipőket. Mindez háromszor annyi bőröndöt jelent, mintha egyszerűen csak leruccannánk az Aranypartra. A kocsiban szerencsére minden elfért, ami pedig a luxushajót illeti, azt nyilván azért építették 17(!) emeletesre, hogy elegendő hely jusson az utasok ruháinak. Késő este indultunk útnak Budapestről, és Savonáig csak rövid pihenőkre álltunk meg. Ezúttal kihagytuk az osztrák és észak-olasz látnivalókat, fél nap alatt értünk le aGenovától alig negyedórányira lévő tengeri kikötőig. Savona lakói valaha selyemhernyó-tenyésztéssel, posztó-, fajansz-, fegyver-, papír-, üveg-, szappan- és illatszerkészítéssel foglalkoztak, ma ebből egy színes, szagos kikötővárosi forgatag látható. A „behajózás” déli egy órakor kezdődött. Akikötőben átvették az autónkat és a csomagjainkat. Minden úgy ment, mint a repülőtereken.

Kalózok helyett ma turisták veszik támadás alá Palma de Mallocát

A változatosság gyönyörködtet
Képzeletemben a hajókabin mindig is cellára hasonlított: szűk szoba minimális bútorzattal. Ehhez képest a kilencedik szinten lévő balkonos lakosztályban egy hatalmas dupla ágy, ólvasólámpák, szekrények, asztal, kanapé, tévé, széf és minibár fogadott. A szobából nyílt a kényelmes fürdőszoba, és a tenger felé nyitott balkonon két szék várta, hogy meglessük innen a napfelkeltét, a hajóval tartó delfineket, madarakat, vagy hogy reggelenként felkiálthassunk: Föld! Föld! A hajó ugyanis éjszakánként haladt a nyílt tengeren kikötőről kikötőre. Az első nap Barcelonában ébredtünk. Útikönyvekből önállóan készültünk Gaudí világörökséget alkotó városának bejárására és kedvenc főutcánk, a Rambla felkeresésére, de a tengerjáró minden egyes állomásán 4-5-féle szervezett programból (buszos vagy bicik-lis városnézés, strandolás vagy vásárlás) is választhattunk. Akövetkező állomás Palma de Mallorca volt, amelynek tengerre néző, 700 éves homokkő katedrálisa egykor kalóztámadásoktól is védte a várost. Általában 7-8 (az első napokban valamivel kevesebb) óránk volt rá, hogy az útba ejtett városokkal ismerkedjünk – ez éppen elég arra, hogy az ismeretlen helyekről benyomásokat szerezzünk, az ismert és korábban megkedvelt városokban pedig újra sétáljunk egy jót.

La Valetta kikötőjéből könnyen bejuthatunk a város szívébe

Hét fogás
Hagyományos, ültetéses rendszerben, pontosan 7órakor, mindig ugyanott, ugyanazokkal az asztaltársakkal vacsoráztunk. Amenüsor hét fogását étlapról válogattuk össze. A luxushajó különböző helyiségeiben önkiszolgáló módon
is fogyaszthattunk egész nap. Az útiköltség ateljes étkezés árát tartalmazta, az italokért azonban fizetnünk kellett. Készpénzforgalom helyett egy előre feltöltött univerzális kártyáról vonták le afogyasztás árát. Virtuális pénztárcánk egyben szobakulcsként is szolgált. Atengerjárón számos ruha-, sport-, ékszer-, műszaki és illatszerbolt, valamint wellnessrészleg, fodrász, kozmetika és kaszinó állt az utasok rendelkezésére. Reggelre ezúttal Tuniszba, Tunézia fő-vá-rosába érkeztünk, amelynek berber eredetű neve azt jelenti: „eltölteni az éjszakát”. Mi anappalt szántuk a sűrűn lakott sikátorok és fedett folyosók szövevényének bejárására.

A medencéknél reggel a tornáé, utána a pihenésé a főszerep

Este zene, reggel torna
A szolgálatkész személyzet és az alkalmazottak mosolyogva hitették el velünk, hogy kizárólag értünk élnek. Minden alkalommal készségesen eligazítottak a labirintusnak is beillő emeletek között. A medencék környékén tornával indult a nap. Külön-külön csoportokban mozgatták meg afelnőtteket, a gyerekeket és az idősebbeket, majd egymást követték az ügyességi versenyek és a zenés programok. Az utasok többsége mindig kiszállt a kikötőben. Utunkat Málta felé folytattuk, ahol a magas fallal körülvett fővárosban, La Valettán vetettünk horgonyt. Szembetűnő volt, hogy milyen szabályos az utcák elrendezése, és hogy mennyi különböző stílusú és különböző felekezethez tartozó temploma van a városnak, amely Jean Parisot de la Valetteről, a máltai lovagrend egykori nagymesteréről kapta a nevét. Innen Palermóba hajóztunk tovább. A különleges kapucinus katakombákban tett látogatás után kiültünk a Piazza Olivellóra, amely arról híres, hogy ott mérik Európa legfinomabb fagylaltját. A hajó színháztermében esténként táncosok, bűvészek, pantomimesek és énekesek váltották egymást. A Bécsi bálteremben muzsikáló magyar cigányzenekar kívánságra bármelyik ország vendégeinek eljátszotta a kedvenc nótáját.

Arrivederci
A legszigorúbb szabály a higiéniára vonatkozott. A törülközőket naponta kétszer is lecserélték, amedencéket pedig mindennap kitisztították. Az utasoknak a beszállásnál, valamint az éttermek bejáratánál minden egyes alkalommal illatosított fertőtlenítő oldattal kellett kezet mosniuk. Ez ellen senki sem tiltakozott, hiszen nem kívántunk elkapni egy esetleges fertőzést. Az utolsó előtti nap reggelén Civitavecchia kikötőjébe futottunk be. A Traianus által építtetett hosszú mólópár és acitadella önmagában megért egy sétát, de a fő program Róma volt, ahová vonattal jutottunk el, és újra felkerestük a már korábban megszeretett helyeket, köztük a Piazza Navonát és a Trevi-kutat. Ez utóbbinál, eleget téve a hagyománynak, be-dobtunk némi aprót, abban a reményben, hogy visszatérünk még. Hajónktól és személyzetétől a nyolcadik napon Savonában vettünk búcsút. Azóta azon törjük a fejünket, hogy legközelebb hová váltsunk jegyet. ı

Ahová hajózhatunk
A magyar utazási irodák kínálatában általában tavasztól novemberig szerepelnek a Földközi-tengeri hajóutak. A téli hónapokban a Karib-tengerre, Madeirára, a Kanári-szigetekre, a Földközi-tenger keleti medencéjébe, Dubajba, az Indiai-óceán nyugati szigeteire (Mauritius, Seychelles, Madagaszkár, Reunion), Délkelet-Ázsiába, Ausztráliába és Új-Zélandra, Hawaiira, Dél-Amerikába, sőt, az Antarktiszra induló luxushajókra válthatunk jegyet. Ha beírjuk agoogle-ba a luxus hajóutak kifejezést, számtalan ajánlat közül válogathatunk.

Ami benne van arészvételi díjban:
Szállás kabinban, teljes ellátás az étteremben, sportolás és szórakozás a fedélzeten.

Éva magazin 2009. december, Lejegyezte: Rojkó Annamária, FOTÓ: Europress, Gál Tamás, Zanuda, , Minden jog fenntartva