A legvagányabb csajok az irodalomban, szerintem

A dolgozat kiválóságához utólag még az elnök is gratulált – visszagondolva el se merem képzelni, milyen lehetett a többi, ha az én modoros irományom ekkora felhajtást érdemelt: láttán még Karinthy is elégedetten csettintett volna, no nem a zsenialitása, hanem a parodizálhatósága miatt. Persze az érettségi azért jó emlék maradt, úgyhogy néhány évtizeddel később, most elővettem a témát újra: azaz a nőket a könyvlapokról. Erős, diadalmaskodó nőket, elbukó nőket, gyilkos nőket, reflexív nőket – hét hőst hét különböző korszakból származó, és más-más műfajú, de fontos alkotásból. A legkézenfekvőbbeket igyekeztem kivenni, Anna Karenina, Tatjána, Nóra, Elizabeth Bennett vagy a Ferrante-figurák rajongóitól ezúton elnézést kérek. Hét kedvelt hősnő Elza Greer (Agatha Christie: Öt kismalac) (Figyelem annak, aki nem olvasta a regényt: komoly spoilerek következnek!) A szerelem sokszor szép dolog, de rettenetes betegség is lehet, a legborzalmasabb bűntények ihletője. Kedvenc hetyke bajszú, kontrollmán detektívünk ezúttal egy 16 évvel korábban elkövetett bűneset kockáit pörgeti újra, mivel gyanítható, hogy az elkövető más, mint akit a híres festő, Amyas Crale meggyilkolásáért annak idején börtönbe csuktak. Talált, süllyedt, a feleség teljesen ártatlan, a gyilkos pedig természetesen az, akiről a legkevésbé gondolnánk. Elza mindössze húszéves Crale halálakor, a festő modellje, és fülig szerelmes a férfiba. Ám ahogy a zárlatban Poirot lerántja a leplet a múltról: a festő ahelyett, hogy elhagyni készült volna feleségét a lányért, épphogy őt akarta lapátra tenni, mert eddig is csak és kizárólag a képért tartotta. A büntetése: méregpohár, és a szeretett férfi haláltusájának végignézése, miközben az éppen megsebzett, gyilkos szerelmesét festi le. Hátborzongató, ahogy Elza, a rajongó lány a végzetes csalódás hatására gazdag, középkorú élőhalottá válik, s ahogy a leleplezés után bevallja Poirot-nak is: a tett után nem a festő és a felesége, hanem valójában ő halt meg. Veresné (Móricz Zsigmond: Az Isten háta mögött) Bovaryné Magyarországon is felbukkant, méghozzá egy isten háta mögötti faluban, Ilosván tengődött. Veres tanító ifjú felesége szeretne kitörni abból az ásítóan unalmas létből, amit a felsőbb hatalmak rámértek, de persze nem sikerül, ezért ugyanúgy megelégeli kudarcos életét, mint Emma – igaz, ő halálos méreg helyett csak kiveti magát az ablakból, melyet egy szimpla seggre eséssel vészel át. Ami Franciaországban az orvosfeleség számára a nyomorúságos körülmények és lelki gyötrelmek ellenére is magasztos lehetett, a feudális Magyarországon már csak tragikomédia. Szegény fiatalasszony sóvároghat a magasabb rendű létezés – a szerelem, az izgalom, egyáltalán: bármiféle történés - után, sorsa egy poros kisvárosban csak a mozdulatlanság és a színtelen hétköznapiság maradhat. Portia (William Shakespeare: A velencei kalmár) Ez aztán a kemény nőszemély! Epekedő, szerelmes fiatal lány, de ha a választottját kell megvédenie, azonnal férfiruhába bújik, és átvedlik a legkíméletlenebb, legfurfangosabb bíróvá. A töketlenkedő Bassanio, akit nem kifejezetten az eszéért szeretünk (már ha egyáltalán), az életét köszönheti Portiának, nélküle Shylock, a bosszút forraló zsidó uzsorás törvény adta jogaival biztosan megcsonkítaná. Shakespeare legvitatottabb, korabeli antiszemitizmussal bőven megspékelt darabja ma már - különböző hangsúlyeltolásokkal variálva - sokat játszott előadás, s akárcsak Shylock, úgy Portia karaktere is többféle megvilágításba kerülhet – attól függ, hogy az aktuális rendező épp mit akar elmondani a Nőről, aki a cselekmény egyik fő mozgatója, s aki a férfiaknak toronymagasan felette áll mind intellektusban, mind vagányságban. Gloria (Horace McCoy: A lovakat lelövik, ugye?) Az élet vad viadal, ahogy Kosztolányi Esti Kornélja is állítja. Az Esti-novellák leghíresebbjében egy közönséges villamosút lesz az emberi létezés metaforája, McCoy regényében pedig egy maratoni táncverseny, ahol teljesen mindegy, ki milyen kvalitásokkal bír, a lényeg, hogy minél tovább talpon tudjon maradni. Az amerikai gazdasági válság korának kiszolgáltatott szereplői táncolnak-loholnak a pénz, a siker, a túlélés, a győzelem reményében, s közben megőrülnek, veszítenek, összeomlanak, belehalnak. A főhősnő, Gloria kemény, kiábrándult nő, aki végül a sok küzdelem után számot vet a helyzet reménytelenségével, s az egyetlen méltóságteli következtetésre jut: &bdquo;Véleményem szerint a világ egy ocsmány hely, és én befejeztem ezt a cirkuszt. Sokkal jobb lesz, ha meghalok, aminthogy mindenkinek jobb lenne, ha meghalna.” Néha az önként távozás a legjobb út, s ez igen komoly vád egy olyan társadalom ellen, amit teremtői a létező legigazságtalanabbul rendeztek be. Fanni (Kármán József: Fanni hagyományai Fanni egyik első hazai regényünk főhőse, a szentimentalizmus tipikus kreálmánya. A lány édesanyja korán meghalt, mostohaanyja nem szereti, apja nem törődik vele, szegényke pedig addig kornyadozik magányosan eme fény nélküli világban, mígnem halálosan szerelembe esik egy környékbeli fiúval, akit a naplójában csak T-ainak nevez. A szerelmesek természetesen nem lehetnek egymáséi, s a lány a korszellemnek megfelelően bármiféle szülőknek tett vallomás, cselekvés, küzdelem, vagy akár csak a szökés megfontolása nélkül szép lassan és passzívan elfonnyad a bánattól. Kármán József napló- és levélregénye kitűnő alapanyag modoros szerelmes levelek megírására, hisz Fanni olyan megkapóan ír a természet szépségeiről, a szerelem erejéről vagy az emberek kegyetlenségéről, hogy olvasói szem nem marad szárazon. Laura (Spiegelmann Laura: Édeskevés) Magyarország bőven beelőzte az Elena Ferrante-jelenséget. A kétezres évek közepén bukkant fel az interneten egy rendkívül zavarba ejtő blog, melynek szerzője Spiegelmann Laurának nevezte önmagát, a komplett első fejezetet felölelő első mondat eleje pedig így hangzott: &bdquo;Amikor magamhoz térek, egy fasz van a számban, felnézek a tulajdonosára, határozott metszésű orr, makulátlanul borotvált erőteljes áll, kissé keskeny ajkak…” stb. A blog óriási siker lett, a szerző pedig dafke nem leplezte le önmagát: éveken keresztül csak a távolból adott interjút, és még csak az se derült ki, férfi-e vagy nő az illető. A blog 2008-ban könyv alakban is megjelent, a szöveg megformáltsága miatt pedig a legtöbben arra gyanakodtak, nem lelkes amatőrről, hanem anonimitásba burkolózó profiról van szó. Így is történt: mint 2013-ban lelepleződött, K. Kabai Lóránt írta meg az önmarcangoló, alkesz szingli mindennapjait, melyet a hardcore pornó és a gyilkos érzelmek, a halálvágy és a depresszió ural. Laura története jól kitalált és profin megszerkesztett matéria, egy jókora irodalmi blöff, amelyet sokszor megrázó olvasni, mégis egyértelmű, hogy nem hús-vér lányról, hanem egy olyan kreált és korántsem egységes nőtípusról van szó, amely sosem létezett. (Tamás Zsuzsa: Tövismozaik) A Tövismozaik főhőse, a fiatal képzőművész komoly sorsfordulatok előtt áll, amik kizökkentik, és ellökik addigi önmagától. A személyes veszteségek (házassága felbomlik, szerelme elhagyja, édesanyja meghal) tragikusak ugyan, ugyanakkor mentalitásformáló erővel alakítják a művésszé válás felé vezető utat. A korábban meséket és verseket író Tamás Zsuzsa első regénye egyfelől az önmegtalálás folyamatának fázisait tárja fel, ahol a fájdalom, a gyász és a továbblépés egybeérnek, másfelől tisztán analizálja az elhagyottság és a megalázottság alakzatait, melyek jó eséllyel bárkit érinthetnek. A frissen elvált, majd új szerelmétől frissen elhagyott, az életben kevés kapaszkodót találó, szorongó én-elbeszélő szemszögéből ismerjük meg a szereplőket: az alkoholizmusát pajzsként maga elé tartó, kötődésképtelen egyetemi tanárt, a művészközeget, vagy a megszólítottat, a gyógyszerfüggő édesanyát, akinek örökségétől a hősnő menekülni szeretne, egy részét mégis kénytelen felvállalni, s aki sorsának alakulásában minden bizonnyal komoly szerepet játszik. A képzőművész felnőtté válása, lassú magára találása (a retrospektív narrációs technika felvillantja az elbeszélő jelenét is családdal, gyerekekkel) poétikus sorokban tudósít a lélek vergődéséről, máskor finom rezdüléseiről. Komoly erénye a sodró nyelv, melynek hatása alá kerülve a könyvet szinte lehetetlen letenni.