Választhattunk a Keleti és Déli pályaudvar között, végül a Keletire voksoltunk, mert így tíz perccel rövidebb az alig másfélórás utazás. A Monostori erőd ellen – amely neve ellenére Komáromban található – a vasútállomástól indítottunk támadást. Természetesen Klapka György volt a fővezérünk, hiszen a róla elnevezett út egyenesen a hatalmas várhoz visz. A bejáratnál kapott térkép és sétálójegy birtokában felderítettük a kazamaták, bástyák, istállók, fogdák és hálótermek sűrűjét. Az egykori bútoroknak, berendezési tárgyaknak már nyoma sincs, néhol a falak is omladoznak, ám rég találtunk ilyen kiváló fogócska- és bújócskahelyeket. (Vajon, ha az UNESCO védelem alá veszi az erődrendszert, meddig marad így ez a történelmi játszótér?) Miután a szabadtéri harckocsi-kiállításon is átszaladtunk, az erőd egyik pincéjében ráakadtunk Dodó bácsira, az őrre. Dombi József nem a hadizsákmányt hanem a különös módon idetelepített Sütőipari emléktárat őrzi. Az egykori pék kedves humorral kalauzolt a veknik, pacsnik és kifligyártó gépek között.
Kinn is vagyok, benn is vagyok
Bár a múzeumi belépő érvényes a közeli Igmándi, és a Csillag erődbe is, a családi haditanács úgy döntött, hogy a továbbiakban inkább a polgári környezetet választja. Komárom „teljes körű” felfedezéséhez már nem kell útlevél. A két várost elválasztó határt elhagyott fülkék jelképezik, és a partokat összekötő Erzsébet hídon úgy korzózhatunk fel-alá, ahogy egykor Jókai tette. Az író szobra odaát várt ránk, és a belvárosi vendéglők hiába hívogattak a nevét viselő bablevessel, mi a Bástya csárdában pecsenyesültre vágytunk, knédlivel, párolt káposztával és Zlatý Bažanttal. Ezt a vegának éppen nem mondható (de isteni) menüt jelképesen lemostuk a Vág vizével, amikor a Dunába ömlő folyócskán hajókáztunk egy órácskát. (Vágod?!) A kirándulás ezzel még nem ért véget, mert visszasétálva a hazai oldalra, a gyerekek nagy örömére elfoglaltuk a komáromi Gyógyfürdőt. Én még elcsíptem a délutáni ingyenes aqua-tornát, amelynek idejére a kicsiknek vízi játékokat szerveztek. Fáradt gyalogságunk koraeste vasúton utazott vissza állomáshelyére.

Szerző: Rojkó Annamária, Fotó: Varga Norbert, Török Csaba
Ez a cikk Híres Komárom be van véve címmel az Éva magazin 2008. évi júliusi számában jelent meg. Minden jog fenntratva.