Hajóval jöttem dolgozni

Borítókép: Hajóval jöttem dolgozni
Július 1-jén elindult a BKV hajójárata – hétfőn reggel háromnegyed 8-kor már ott szobroztam a Haller utcai állomáson.

Mivel a Ferencvárosban lakom és az Aquincumnál dolgozom, az utóbbi időben sokféle terv megfordult már a fejemben arról, hogy miképp lehetne kihasználni a város közepén végigtehénkedő :) Dunát, amely mellett a legrövidebb (kerékpár)út vezet a szerkesztőségbe. Kenu?Motorcsónak?De aztán maradtam mindig a tekerésnél (kivéve, amikor a metrónál). Most viszont itt a BKVúj hajóútvonala, amelyet egy sima vonaljegyért vagy bérletért is igénybe lehet venni. Astégre vezető hidak teljesen akadálymentesek, de a bringát (amely még egy jegybe kerül)vagy a babakocsit a lenti utastérben kell hagyni, mert legalábbis azon a hajón, amin én utaztam, igen szűk és meredek lépcső vezet fel a verőfényes-szellős fedélzetre. Onnan pedig – ilyen régen hajókáztam volna a Dunán?– olyan kilátás nyílik a városra, hogy tátott szájjal nézelődtem és fotóztam, mint egy turista. Mintha az összes építész hajóperspektívára optimalizálta volna a Duna-parti vagy -közeli épületeinek homlokzatát.


Például sose vettem észre ezt a fát ennek a Battyhány tér melletti háznak az udvarában.

Amenetidő persze kicsit sok, nekem több mint egy óra volt, és délről északra fél 8-kor indul az első hajó, ezért aki 8-ra jár dolgozni, annak ez nehezítő körülmény. Az északról délre járóknak már nagyobb szerencséjük van:a pontos menetrendeket lásd itt.


Egy északra tartó BKV-hajó, mögötte pedig a lépésben haladó rakparti kocsisor

További jó hír, hogy a hajó, amelynek több járata is van, megáll több belvárosi kikötőkben (Március 15. tér, Battyhány tér), így könnyen át lehet szállni a metróra is. Én a Népfürdő utcánál szálltam le; a matróz (vagy hogy hívják ezt a foglalkozást?), aki a hajón a jegyeket is ellenőrizte és lepecsételte, segített átemelni a kerékpáromat a hajó küszöbén át a dokkra. Innen széles ívben és lépcsőzés nélkül sikerült felhajtanom az Árpád hídra és szűk félórával később már az íróasztalomnál ültem.

A hajón büfé is üzemel, de én inkább a magammal hozott palacsintát majszoltam a fedélzeti asztalok egyikénél ülve. Nem voltunk sokan, mindenkinek jutott ülőhely és sokan fotóztak, ami érthető:történelmi pillanatot ünnepeltünk.

Menetrend

Szöveg és fotó:ES. evamagazin.hu, 2012. Minden jog fenntartva.